Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

%5P. országos ülés Í908 január 18-án, szombaton. Ili Elnök: Csendet kérek; tessék helyüké elfoglalni, képviselő urak. Maniu Gyula: 1907. augusztus 25-én reggel megérkezett Pánád községbe a 24-ik honvéd gyalogezrednek Csíkszeredán állomásozó negyedik zászlóalja Kádár László alezredes vezénylete alatt. A tiszti étkezde és a fó'várta a görögkatholikus román tannyelvű iskolában helyeztetett el. A katonákat elszállásolták, és hogy az esetleges ellenmondásnak útját vágjam, már itt megjegyzem, hogy a zászlóalj Pánád községben, a mely tisztán román község, oly vendégszeretettel fogadtatott, hogy maga a vezénylő alezredes kijelentette, hogy a mióta a maga állomásáról a zászlóalj elindult, oly barátságos fogadtatásban sehol sem részesítették, mint épen ebben a községben. Vasárnaji lévén, a katonáknak nem volt foglalkozása. A tiszt urak már délelőtt kilenez órakor összegyülekeztek villásreggelire a tiszti étkezőben, a mely, a mint emiitettem, a görögkatholikus román iskolában volt berendezve. A tiszt urak mulatozni kezdtek és villásreggelijük déli 12 óráig tartott, a mikor mindjárt ebédhez ültek. Az ebéd tartott délutáni 2 óráig. (Felkiáltások halfelöl: Ezt ném lehet kifogásolni!) Természetesen semmi kifogásolni való nincsen ebben; kifogásolni való benne csak az, hogy ezen idő alatt a tiszt urak igen sokat, túlsókat találtak bevenni abból, a mit mi szeszes italnak nevezünk. (Zaj a baloldalon.) Bolgár Ferencz: Honnan tudja ? (Zaj.) Maniu Gyula : Tanuk bizonyítják! (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Nagy György: Nem lehet tűrni, hogy itt ' hon véd tiszteket meggyanúsítson! (Zaj.) Bolgár Ferencz: Ne sértegessen! Maniu Gyula: Nem gyanúsítok, mert kész vagyok bizonyítani. Ebéd után a tiszt urak közül ketten elmentek az iskolától körülbelül 200—300 lépésnyire levő korcsmához, hol a falu fiatalsága volt összegyűlve vasárnap délutáni tánczmulatságra. Mikor elmentek, nemcsak a czigányt czitálták be a tiszti étkezdébe, hanem a fiatalságot is barátságosan meginvitálták az iskola udvarára, hogy ott folytassák a tánczmulatságot. A fiatalság be is ment, és a mulatság folytatódott délután 5 óráig, belevegyülve a tánczba több katona és néhány tiszt is. A mulatozás nyugodtan folyt este 5 óráig, mikor a lánczoló fiatalság az iskola udvaráról eltávozott. Maga a falunak közönsége is katonákkal beszélgetésbe ereszkedve a tiszti étkezde előtt körülbelül 80—90 lépésnyire helyezkedett el és nyugodtan beszélgetett. E közben történt, hogy az egyháznak a kántora... Fenyvesi Soma: Berúgva! Maniu Gyula: ...Borcsa János nevezetű ember, a ki ez ideig, körülbelül délután fél hat óráig odahaza volt a maga házánál egy honvédközlegénynyel, ezen időtájban eljött az iskolához. Mint az egyházhoz tartozó ember, mint kántor, bement az iskola udvarába és ott nézegette, miként készíti a szakács a vacsorát a tiszt urak részére, és miként jönnek be és ki az ottlévő tisztek. (Zaj.) Miközben ő ott álldogált nyugodtan, a tiszti étkezdéből kijött egy tiszt és ráförmedt, hogy mars ki! (Zaj.) A kántor meglepődött azon, hogy őt, ki ilyen szóhoz nem volt szokva, és a kinek az udvarban keresni valója van, mert hiszen egyházi személy, onnan kiutasítják, kiindult, azt mondva: miért küldesz ki innen engem, mikor én semmit sem csinálok ? Erre az illető tiszt nekiment ennek a kántornak és olyan erővel ütötte hátba, hogy rögtön elesett. Nagy György: Hát ez nem igaz! Ez egy nagyon tisztességes honvédtiszt! Elnök: Nem vonta kétségbe a tisztességét. Tessék hallgatni. (Zaj.) A miniszter ur majd válaszol, a képviselő urnak pedig joga van előadni a kérdést. Maniu Gyula: E közben ugyanott a kerítéshez támaszkodó két ember: Ciparin Valeriu és Pósa Augusztin elmentek hozzá, hogy felemeljék ezt az embert, de ezt már nem tehették meg, mert az illető tiszt ujabb ütésekot mért ezen ember felé és több tiszt jött az étkezőből. (Zaj balfelöl.) Közbeszólásaikkal engem megzavarni nem fognak. Legyenek meggyőződve, hogy nem fog önöknek sikerülni, hogy a tényeknek higgadt előadásától eltérítsenek. (Zaj.) Ugron Gábor: De önnek sem sikerültek a táviratai! Maniu Gyula: El fogom mondani az esetet ugy, a mint az én bizonyítékaim igazolják. (Zaj.) Nagy György: Én az összes tiszteket kikérdeztem ! Elnök : Kérek csendet! Maniu Gyula: A miniszter urnak alkalma lesz az én állításaimat, ha teheti, megczáfolni és bizonyára megteszi ezt, a hogy a körülményekből kifolyólag megteheti, a nélkül, hogy a t. képviselő urak segítségére szorulna. E közben ezt a kántort a tiszti étkezde udvaráról kijövő tiszt folytonos ütlegelésekkel kivitte egészen az utcza közepére. E közben a községi körjegyző, a ki benn el volt foglalva, egy előfogattal, melylyel a tiszt urak bagázsiáját kellett volna elvitetni, hallva a zajt és látva a csődületet, kiment, megnézni mi történt ott. A körjegyző a tumultust az utcza közepén, körülbelül 50—60 lépésre az iskololától találta, s mikor odament, látta, hogy a százados, Rátky Sándor, a kántort folyton üti. (Felkiáltások : Még mindig üti?!) Odament, és megkérte, hagyjon neki békét. Erre az illető százados kijelentette ... (Zaj és ellenmondás balfelöl.) Pető Sándor : Kérem, nem mulatságos dolog az, ha a katona a polgárt üti!