Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

112 259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. Sümegi Vilmos: Az becsületes, magyar katona ! Elnök: Csendet kérek; kérem Sümegi képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Maniu Gyula: A jegyző felszólítása eredménynyel nem járt. A tiszt tovább verte azt az embert, a ki földre esett. Ekközben odasietett a községi biró is, Pósa Alexander, a ki szintén felkérte az illető századost, hogy hagyjon fel ezen ember ütlegelésével. (Felkiáltások: Még mindig ütötte?) Még mindig, elannyira, hogy a községi biró jutalma azért, mert ebbe beleszólt, az volt, hogy ő maga is néhány puskatust kapott attól a jár-őrségtől, melyet ekközben a százados odahivatott. Utóvégre a körjegyzőnek és a községi birónak sikerült a kántort Rátkay Sándor százados kezéből kiragadni és félrehúzni. Ennek következtében egyelőre vége volt az összekoczczanásnak. A katonák, a kik között tiszt urak is voltak, az iskola előtt csoportosultak, a községi emberek pedig távolabb, a korcsma előtt állottak. A jegyző, látva hogy milyen a hangulat, odament a korcsma előtt álló emberekhez, és azt mondta nekik: menjetek haza, ne őgyelegjetek itten, nehogy baj történjék, a korcsmárosnak pedig meghagyta, hogy a korcsmát zárja be. Az emberek erre azt mondták a körjegyzőnek: Kérjük uram, mi szívesen hazamegyünk, de nem hallja, hogy a honvédek zajongnak? ha elindulunk, könnyen bajunk történhetik. Erre a jegyző, hogy meggyőzze az embereket... (Zaj és derültség balfelöl.) Tessék elhinni, ez nem nevetni való dolog; tessék végighallgatni, majd a miniszter úr válaszol. A körjegyző, hogy bebizonyítsa az embereknek, hogy semmi bajuk sem fog történni, hazafelé akarta vezetni Cipár Leontiét, de akkor, mikor a jegyző ezzel az emberrel a honvédek elé került, a honvédek kiragadták Cipár Leontiét a jegyző karjából és a jegyző minden tiltakozása ellenére annyira elverték, hogy a földre esett és öntudatlan állapotba jutott. Fenyvessy Soma: Keszeg volt! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Maniu Gyula: Tény az, hogy ezt az embert a jegyző karjaiból ragadták ki a honvédek és véresre verték, a mint ezt az illető orvosi bizonyitvány igazolja, a nélkül, hogy ő egyetlen szót szólt volna is, és daczára annak, hogy a körjegyző folyton kiabált, hogy hagyják békében, ez az ember nem csinált semmit, mert hisz viszi haza. Midőn látta a jegyző ezt a dolgot, elment a nem messze időző alezredeshez, és felkérte őt, hogy intézkedjék az iránt, hogy ennek a brutalitásnak vége vettessék. A jegyző nem emlékszik már egészen biztosan arra, hogy mit mondott az alezredes, de azt adja elő, hogy az ezredes kicsinyléssel nyilatkozott erről a dologról, és mikor mondta a jegyző: Kérem, alezredes ur, ez nem karezolás, az az ember öntudatlanul fekszik itten — akkor elrendelte, hogy az ezredorvos nézze meg, mi van azzal az emberrel. De nem volt hajlandó abszolúte semmit sem tenni, hogy a katonák a további kihágásoktól el tiltassanak. Miközben a jegyző az alezredessel ezt a dolgot végezte, látja, hogy Eátky százados egy Hutiray nevezetű hadnagygyal és a készültséggel együtt, a melyet időközben előhivatott, valamint több katonával futólépésben a korcsma felé megy. A jegyző, a mint már az előbb említettem, meghagyta volt a korcsmárosnak, hogy zárja be a korcsmát. Ez épen eleget akart tenni ennek a rendeletnek akkor, a midőn látja, hogy asszonyok ós férfiak futnak a korcsma felé. Kimegy nézni, hogy mi az oka és ott azt mondják: nem mehetünk innen, mert hiszen futólépésben jönnek reánk a katonák. Ekkor az emberek bementek a korcsmába és hátukkal neki feszültek az ajtónak, hogy ne jöhessenek be a katonák. Mi történik azonban? A honvédok összetörik az ablakokat, az ablakokon bemennek a korcsmába és a kit útban találnak, elverik, úgyannyira, hogy most már ki kellett nyitni az ajtót, hogy az emberek kimenekülhessenek. Mikor az ajtót kinyitották, ott volt az ajtó előtt ítátky százados és a vele érkezett hadnagy és kérdik a korcsmárostól, hogy mi történt. Ez elmondotta, hogy mi történt, mire a százados kijelentette, hogy a kárt meg fogja téríteni. A mint később elő fogom adni, meg is téritette a saját zsebéből. E közben Bátky százados Hutiray hadnagygyal, a készültséggel és az utánuk rohanó katonákkal végig mentek a községen és a kit az utón találtak, azt nemcsak véresre verték, hanem, a mint elő fogom adni, helyrajzi számokra, emberekre és tanukra hivatkozva, bementek egyes emberek udvaraiba és ott az egyes emberek udvaraiban az ott talált embereket szúrták agyon. (Nagy zaj.) Nagy György : A külföldnek beszél. (Zaj.) Elnök: Kérem, az interpelláló képviselő urnak joga van interpelláczióját megtenni. Fenyvesi Soma: Ne hazudjék! Elnök : Imparlarnentáris kifejezést nem használt . . . Nagy György: Csakhogy azt mondja, hogy megölték a honvédek az embereket. (Zaj) Elnök: Nagy György képviselő urnak tessék megvárni, mig elnök lesz, akkor tessék azután elnöki jogokat gyakorolni. Tessék folytatni. Maniu Gyula: E közben a községi jegyző, a ki az ezredorvossal az előbb eszméletlen állapotban hagyott ember gondozására ment ki, a község alsó részéből jött felfelé és felfelé jövet találkozott egy tizenkét emberből álló csapattal, a melynek élén egy szakaszvezető volt. A jegyző felszólította ezt a szakaszvezetőt, hogy jöjjön, álljon segítségére a katonákkal együtt,