Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-259
110 250. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. felülmúl bennünket czélzási százalék tekintetében, sőt első helyen áll Európában. Lengyel Zoltán : A táblák rendesen meg vannak hamisítva. Én is hamisítottam. (Zaj. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Azt méltóztatnak gondolni, hogy szívesen látjuk hadseregünket és legényeinket védtelenül egy esetleges háborúban, a hol olyan ellenséggel állanak szemben, amely jobban tud lőni ? Arra szívesen hoznánk áldozatot, hogy a mi legénységünk czélzás tekintetében az elsők legyenek Európában. Én elismerem, hogy a mi általunk perhorreszkált óriási hadügyi költségvetés messze mögötte marad pl. a román költségvetésnek. Egyik felszólalásomban bebizonyítottam, hogy mig Ausztria és Magyarország büdzséjének 10°/o-a hadi költség, addig Romániában ez 18°/o-ot tesz. Meghoznék ezt az áldozatot mi is szívesen. Ám a román hadsereg tudja, hogy komoly esetben hazájáért fog küzdeni, de a mi katonáinkról el lehet-e ezt mondani? Minálunk nem számolnak azzal, hogy a modern katonának milyen lelki tulajdonságokkal kell a háborúba mennie. Konstatált tény, hogy a mai katonának sokkal nagyobb bátorságra, elszántságra és engedelmességre van szüksége, mint a réginek, mert azelőtt ellenség állt ellenséggel szemben, ma pedig láthatatlan ellenséggel kell küzdeni. Igen nagy erő kell ahhoz, hogy fegyverszilárd legyen a katona és ne szökjék meg a tüz elől, a mikor tudja, hogy minden oldalról érheti a golyó. Ezt az erőt csak olyan érzések adhatják meg a katonának, a milyenekkel bír a japán katona. (Igaz! TJgy van! Helyeslés balról.) Ha a katona azt tujda, hogy hazájáért, tűzhelyéért, vagyonáért küzd; ha tudja, hogy hozzátartozóinak léte forog koczkán, akkor fel lehet róla tételezni, hogy a vezérlő tiszt parancsára igenis megmarad a tűzvonalban, mert ha ott. kell meghalnia, legalább tudja, miért halt meg. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) A mi katonánk ezt nem tudja, ezeket a czélokat ő nem ismeri. Ilyen hadseregnek katonát nem szavazok meg. Nem fogadom el a javaslatot, hanem előterjesztem következő határozati javaslatomat (olvassa): »1. A képviselőház a szőnyegen lévő javaslatot a véderő-bizottsághoz visszautasítja azzal, hogy a fennálló törvényekbe ütköző kifejezések mellőzésével azt uj alakban terjeszsze elő. 2. Utasítja a ház a kormányt, hogy a közös hadsereg költségvetése realitásának helyreállítása végett haladéktalanul lépjen érintkezésbe a közös hadügyminiszterrel és a törvényhozás költségmegállapitási és költségmegszavazási jogának respektálása iránt még a folyó évben intézkedjék. (Elénk helyeslés és taps balról.) Elnök: A tárgyalásra szánt idő letelvén, áttérünk az interpellácziókra, Mindenekelőtt azonban a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve leszek bátor javaslatot tenni. (Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, január 20-án, délelőtt tiz órakor tartsa. Napirendjére nézve ajánlom: Elnöki előterjesztések és irományok bemutatását, azután pedig a mai napirenden 3., 4., 5. és 6. szám alatt lévő tárgyakat. Ezeken kivül felvétetni javaslom a Pozsony országhatárszéli helyi érdekű villamos vasút engedélyezéséről a kereskedelemügyi miniszter törvényjavaslatát. Méltóztatik ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt a napirendi javaslatot elfogadottnak jelentem ki és a napirend e szerint állapittatik meg. Következik az igazságügyminiszter válasza Vlád Aurél képviselő interpellácziójára a nagyrápolti kerületben megejtett megyebizottsági tagválasztásnál elkövetett visszaélések tárgyában. A miniszter uré a szó. Günther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház! ki interpelláló képviselő ur nincs jelen. Nem akarnók az interpelláczióra az ő távollétében válaszolni. Ennélfogva bejelentem a t. háznak, hogy az interpelláczióra való választ máskorra halasztóm, akkorra, mikor az interpelláló képviselő ur jelen lesz. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a t. ház tudomásul veszi a miniszter ur kijelentését. Következik? Csizmazia Endre jegyző: Zakariás János! (Nincs itt!) Elnök: Következik? Csizmazia Endre jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház! (Halljak!) 1907 augusztus 26-án reggel Balázsfalvára szekérszámra hozták a sebesülteket, a nem ugyanazon megyéhez tartozó, de közel fekvő Pánád községből. Természetesen a szokatlan látvány élénk érdeklődést keltett, majd pedig, a mikor a sebesültek és a hozzájuk tartozók rémes dolgokat meséltek a felől, hogy mily körülmények közt sebesültek meg, a közvélemény felzudult és természetes, hogy elsősorban hozzám fordultak, a ki Balázsfalván ügyvéd vagyok és történetesen képviselő is. Hozzám fordultak, hogy tegyem meg a kellő lépéseket, hogy a sebesültek a kellő szatiszfakezióban részesüljenek. Magam is hihetetlennek tartván azokat, a miket a sebesültek és hozzátartozóik előadtak, nem akartam semmiféle lépést sem tenni, a mig magam meg nem győződtem, vájjon az előadottak megfelelnek-e a valóságnak, és épen azért még aznap, augusztus 26-án, délután, elmentem Pánádra, hogy személyesen szerezzek tapasztalatokat a történtekről. Személyes tapasztalatok alapján, valamint az általam kihallgatott körjegyző, községi bíró és számtalan más tanú előadásából a tényállást következőképen állapítottam meg. (Halljuk:! Zaj)
