Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-259
106 259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. évtizedek alatt, azt hiszem, felesleges kiszámítanom, azt mindenki maga elképzelheti. Ismerjük az ellenvetést. Azt mondják, kogy a közösügyi költségeket a teherviselés arányában kell megállapítani, az ujonczok számát a népszámlálás adatai alapján, Konstatálni kívánom, hogy ez teljesen téves, ugy a tapasztalat szerint, mint az egész világ hadügyi gyakorlata szerint. Az összes kulturnemzetek hadügyi költségeiket nem a népesedési arányhoz mérik, hanem a teherviselési képességhez. íme egy pár eklatáns adat erre vonatkozólag az 1906-dik évből: Németországnak 60.600,000 lakosa van, tart 4,350.000 katonát; Francziaországnak csak 39,200.000 lakosa van, tehát alig valamivel több, mint fele a németországi lakosságnak, és mégis 5 millió katonát tart megközelítőleg, tehát többet, mint a majdnem kétszer annyi lakossal biró Németország. Olaszország 28 millió lakossal bir és csak 2,200.000 katonát tart. Azokat az államokat veszem csak, a melyekben általános védkötelezettség van. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az államok vagyonuk, jövedelmeik szerint állítják ki a katonákat. Petrogaili Oszkár: Nem igaz! Farkasházy Zsigmond: Nem igaz? Méltóztassék majd az ellenkezőjét bebizonyítani, lesz idő bőven. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Nagy György: Önálló felszólalási joga van Petrogalli képviselő urnak is, tessék rnegczáfolni. Csakhogy ez a czáfolat mindig sutytyomban történik, szeretnők nyíltan hallani. (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget); Kérem a képviselő urakat, tessék a házszabályokat megtartani és nem beszélgetni. Farkasházy Zsigmond: Ausztriában játék volna kiállítani 9000 katonakötelest, a kiket mi szolgáltatunk. Ausztriában okvetlenül sor alá kerül 9000 olyan ember, a kiket nem soroznak be, mert Magyarországból sorozzák, őket. Már most ha figyelembe veszszük ezt, akkor megállapíthatjuk, hogy Magyarország már a mai viszonyok között is, már mai teherviselési képességének figyelembe vétele mellett is többet áldoz a katonaságra, több katonát kénytelen eltartani, mint a mennyit vagyoni viszonyai szerint eltartani képes. Ha pedig így van, akkor nem az igazság, nem a törvényesség, nem a helyes arány fenntartása szempontjából, hanem a közös hadügyi kormányzat saját érdekét véve szemügyre, egészen rossz, helytelen, téves és eredményeiben a hadügyre nézve káros politikának tartom azt, hogy a közelmúltban a kvótát 2%-kal felemeltük. Mert ha egyéb nem, ez a kvótaemelés lesz az a tényező, az az érv, az a kényszer, a mely minket vissza fog tartani attól, hogy a közeljövőben a katonaság' létszámának emeléséhez hozzájárulhassunk. Ne méltóztassék azt kéj)zelni, hogy csak egyes csökönyös, kuruczkodó képviselőknek egyéni nézete akadályozta meg azt, hogy a létszámemelés eddig meg nem történt. A nemzetek lélektanából folyik, hogy minden erővel, minden képességükkel ellentállnak annak, hogy olyan terheket rójjanak reájuk, a melyeket elviselni nem képesek. S miután az a természetellenes állapot áll fenn Ausztria és Magyarország között, hogy egy erősebb teherviselőt egy sokkal gyengébb teherviselővel összefognak és arra kényszeritik őket, hogy egyformán haladjanak és egymással arányban nem álló terheket viseljenek együtt, ebből következik, hogy ez a létszámemelés, a melyet Ausztria igenis elbirna, a mely reá nézve szükségletet képez, Magyarország el nem viselheti és utolsó csepp véréig és minden ellentálló képességével azt megakadályozni igyekszik. Markos Gyula: Nincs létszámemelés! Farkasházy Zsigmond: Nem a mostani állapotról beszélek, hanem a jövőről. Lélektani kényszer az, hogy Magyarország nem szavazhatja meg a létszámemelést. Ebből nyilvánvaló, hogy a hadügyi kormány épen a maga szempontjából helytelenül cselekedett akkor, ä mikor nem támogatta azt az igazságos kívánságunkat, hogy a kvóta aránya, Magyarországnak a hadügyi költségekhez való hozzájárulási aránya ne emeltessék. De konstatálni kívánom, hogy a t. hadügyi kormányzat nem is elégszik meg azzal, hogy aránytalan, igazságtalan mértékben veszi igénybe a közös hadsereg részére Magyarország véradóját, hanem olyat is tesz, a mi meg nem engedett dolog, s a mihez hogy a mostani t. kormány hozzájárult, azt csak sajnálattal konstatálhatjuk. Nevezetesen értesültem arról, hogy a közelmúltban, illetőleg a múlt esztendő során a honvédelmi miniszter ur egy titkos rendeletet bocsátott ki a sorozó-bizottságok részére, (Hattjulc!) s ebben olyan informácziót és utasításokat adott a sorozó-bizottságoknak, hogy azokat a sor alá álló ifjakat, a kiket eddig bizonyos elfogadott czimeken nem soroztak be, ezután sorozzák be. Csak példákat említek: A ludtalpuakat, a rövidlátókat, szóval, az ilyen csekély testi fogyatkozásban szenvedőket eddig felmentették a katonáskodás alól, ma azonban a honvédelmi miniszter ur rendelete folytán ezen védkötelesek is besoroztatnak; úgyannyira t. ház, hogy a mik azelőtt 60-at meghaladó, vagy 70-et megközelítő perczentben soroztattak be a katonaköteles és sor alá álló egyének, addig ma a bezorozottak 75%-át érik el a sor alá álló egyéneknek. Ezzel nemcsak ezt a közvetlen czélt szolgálja a t. honvédelmi miniszter ur, hanem egy más czélt is, és pedig elsősorban azt a
