Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

239. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. 101 szövegezés nem felel meg az 1867-ik évi XII. t.-czikknek, a pártban igen élénk helyeslést talált és a miniszter urak legerélyesebb fellépésére, legékesszólóbb rábeszélésére, sőt fenyegetésére volt szükség a végből, hogy az akkori többségi párt hozzájáruljon kivételesen ahhoz, hogy az 1907. évi ujonczok ezen szövegezés alapján megszavaztassanak. De egyúttal a t. miniszter ur megígérte azt, hogy a jövő alkalommal, a téves, helytelen nomenklatúrát ki fogja küszöbölni. Itt nem érzékenységről, nem afféle homoousion és homiousion kérdésről van szó! A törvényjavaslat közös hadseregről szól, mi pedig jól tudjuk, hogy közös hadsereg az 1867. évi XII. t.-czikkben nem létezik. Ez nem a mi kisebbségi álláspontunk, ezt az álláspontot a többség is elfoglalta, sőt Kmety Károly t. képviselőtársam, a kinek elvhűsége és bátorsága előtt őszinte tisztelettel meghajlok, szives volt kifejteni most is, hogy a törvény értelmében csak az összes hadsereg magyar részének, illetőleg az összes hadsereg részét képező magyar hadseregnek szabad nekünk ujonczot megszavaznunk. Ez benne van a véderő-bizottság jelentésében is, a mely világosan kimondja, hogy ezt a mostani szöveget a törvénynyel egyezőnek nem tartja, s nyomatékosan ad kifejezést azon óhajtásának, hogy (olvassa): »jövőre névé a törvény szövegében, az 1867. évi XII. t.-czikkben foglalt és a fennálló közjogi helyzetnek megfelelő kifejezések visszaállíttassanak«. De én azt kérdem a t. miniszter úrtól, hogy miért csak a jövőben, miért nem most? És kérdem a t. többségtől, hogy miért kívánja ezt csak a jövőre nézve, a mikor, ha a sarkára áll, ez alkalommal is keresztülviheti és keresztül kell vinnie, mert e nélkül ujonczokat megszavazni nem lehet. Thaly Kálmán : Hónapokba kerül! Farkasházy Zsigmond: Mig ezt kijavítják? Már elő volt terjesztve régen; azt. hogy elő fogják terjeszteni, már tavaly januárban tudhatták; tehát nem hónapok, hanem egy esztendő állott rendelkezésre a kijavításra. És miért csak most akarja a korrekturát a többség, a mikor már tavaly utasította erre a minisztert ? (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: A mi ebben a szövegezésben foglaltatik, egyáltalában nem fogadható el. Az egész kormányzat, a mely 1906. tavasza óta megindult, ebben a közjogi kérdésben és egyáltalában a hadsereg kérdésében, a csalódásoknak, kiábrándulásoknak folytonos sorozata. Emlékeztetem a t. urakat arra, hogy mi volt az egyik legfőbb motívum, a mikor bennünket, mint többséget, függetlenségi többséget, rá kellett venni arra, hogy elveinket időlegesen felfüggeszszük, s a katonai követelésekkel elő ne álljunk. Azzal indokolták ezt, hogy törekvéseinknek elérése, elveinknek megvalósítása legkönnyebben és legtermészetesebben ugy lesz keresztülvihető, hogy

n ha módot és alkalmat keresünk arra, hogy 0 felsége környezetébe hazafias, becsületes gondolkozású és velünk együtt érző férfiakat állítsunk, a kik „azután lassan, a meggyőzés utján, fogják 0 felségét ós környezetét rávenni arra, hogy a mi jogos, természetes, a dinasztia érdekében is álló követeléseinket ós óhajainkat teljesítse. Hát ebben minket egy óriási, fájdalmas és szégyenletes csalódás ért. A t. többség és annak vezérei, a t. miniszter urak nemhogy personae gratissimae lennének az udvarnál, nemcsak hogy azt a kegyeltséget elérték volna, a melyet régebben miniszterek és vezetőférfiak elérhettek, hanem egyenesen borzadnak tőlük, s a mit proponálnak, a miről a legmagasabb helyeket meggyőzni akarják, gyanúval fogadják és eo ipso elvetik. Eeni kell feltevésekre alapítani ezt az állítást, ez tény. T. ház! Ha nézzük a delegácziók működését az uj rezsim életbe lépése óta, azt tapasztaljuk, hogy egy hajszállal, a legcsekélyebb mértékben nem javították ki azokat a közjogi abszurdumokat, azokat a közjogi sérelmeket, azokat az alkotmányba ütköző szokásokat, a melyeket ott évek hosszú során át meghonosítottak. Sőt több történt. Mig azelőtt a magyar delegáczió óhajait respektálták, vagy legalább hallgatagon nem járultak hozzá, addig ma egy hadügyminiszternek bátorsága van arra, hogy egyenesen szembehelyezkedve a delegáczió törvényes és érvényes határozatával, kijelentse, hogy ő ezt a törvényes és érvényes határozatot teljesíteni nem akarja. A sok sérelem után, a miket a delegáczió megjavítani és helyrehozni még csak nem is próbált, egyszer a tavalyi esztendőben neki durálta magát és kimondta, hogy a hadügyminiszter többé a »Reichskriegsminister« czimét ne használja, mert ez törvénybe ütközik, mert ennek érvénye Magyarországon nincsen. Ezt a határozatot hozta a delegáczió és ezt in optima forma tudomására hozta a hadügyminiszter urnak. Akkoriban jött is erről valami, hogy t. i. a hadügyminiszter ur respektálni fogja a magyar delegácziónak ezt a követelményét, rendeletét, parancsát. Azonban mi történt ? Az osztrák delegáczió egy ellenkező határozatot hozott és utasította a hadügyminisztert, hogy igenis köteles ezután is Reichskriegsministernek nevezni magát. Jekeifalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem igy írja magát! Gremeinsame Kriegsministernek írja magát. Farkasházy Zsigmond: Lehet, hogy nálunk igy írja magát, de Ausztriában magát Reickskriegsministernek nevezi. Ugron Gábor: Ez igaz! Igy van a nyomtatványban !