Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

102 25U. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. Farkasházy Zsigmond: Méltóztassék a t. honvédelmi miniszter urnak megnézni azokat a jelentéseket, a melyeket a közös költségvetés kapcsán a hadügyminiszter előterjesztett. Abban ő nyilatkozik a Reichskriegsminister czimró'l és a delegáeziónak erre vonatkozó határozatáról, és kijelenti, hogy a delegáeziónak erre vonatkozó kívánságát nem teljesítheti, minthogy ezt a kérdést is azok közé sorolja, a melyek függőben tartandók addig, a mig a zászló- s egyéb kérdésekkel együtt megoldhatók lesznek. Ez benne foglaltatik a jelentésben. Méltóztassék megtekinteni. Lehet, hogy a mi iratainkat ugy irja alá: gémeinsame Kriegsminister, de odaát megmarad íteichskriegsministernek, sőt kijelentette, hogy az erre vonatkozó kérdést megoldhatónak sem tarthatja addig, a mig a többi kérdésnek megoldása napirendre nem kerül. Hát igy respektálják a delegáczió határozatát! És a delegáczió, t. ház, belenyugszik abba a szerepébe, hogy nem egy törvényhozó testületnek a küldöttsége, hanem egy olyan társaság, a melynek érdeke, hogy jó barátságban legyen mindenkivel, különösen feljebbvalóival, a közös miniszterekkel. És ebből kifolyólag, a helyett, hogy teljesítené kötelességét itta parlamentben és amott a delegáczióban,meghivatja magát és elutazik hajókázni a tengerre. Én ezt a kirándulást valósággal komikusnak találom. Kérdem én, t. ház, miről győződhetik meg a t. delegáczió azokon a hadihajókon? Legfeljebb arról, hogy ha az ágyukat elsütik, nagyot szólnak, vagy arról, hogy a hadihajók milyen hosszúak és szélesek, továbbá arról, hogy a hadihajókon hogy izlik a pezsgő, vagy hogy milyen előzékenyek és szeretetreméltók tudnak lenni a tengerésztisztek. Hiába, én nem tudom megérteni, hogy miről másról győződhetnek meg a delegáczió tagjai és hogy elmondhatják-e, hogy érdemes volt ott lenni. Ugy tudom, hogy a kiállítás idejében beléptidíj mellett rendeztek játék tengeti csatát. Ilyen játék tengeri csatát rendeznek a delegátus uraknak, csakhogy a mig a városligetben rendezett csatában a beléptidijat a saját zsebéből fizette meg mindenki, addig ezúttal a beléptidijat az ország zsebéből fogjuk megfizetni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ebben a tekintetben kíváncsi vagyok arra, hogy milyen tétel alatt, milyen czimen fogja a t. honvédelmi miniszter ur és a t. közös pénzügyminiszter ur elszámolni ezt a delegáczionális szórakozási költséget? Mert hogy ez előrelátható költség lett volna, a melyet a költségvetésbe be lehet venni, azt nem képzelem. Tehát vagy azt kell felvennem, hogy be fogják jelenteni, hogy a delegáczió utazási költségeire ennyi és ennyi százezer korona volt szükséges előirányzat és felhatalmazás nélkül, — a mi törvényellenes — vagy pedig be fogják a dolgot csempészni valami czimbe, egy ismeretlen helyre, és ebből kifolyólag észrevétlenül fogják elszámolni ezt a szórakozási összeget, mint a hogy hiszem és biztosan tudom is, hogy sok más összeget számolnak igy el, a nélkül, hogy a delegáczió azok kiadásának csak valamikor is szükségét látta volna. És itt, t, ház, áttérhetek azokra a kérdésekre, (Halljuk! Halljuk!) a melyeket az ujonczjavaslatok alkalmából főképen vizsgálni óhajtok. Ez a hadsereg költségeinek kérdése. Konstatálni kívánom t. ház, hogy bár általában véve a mi parlamentarizmusunk nagyon gyenge lábon áll és a nemzet önelhatározási joga igen csekély mértékben respektál tátik, a mi egész alkotmányosságunk tulajdonképen abszolutizmus. (Mozgás.) Annál inkább áll ez a közös ügyekre és főképen a hadügyekre nézve, a melyek tekintetében, mondhatom valóságos komédia, hogy ne mondjam: szélhámosság az, (Mozgás.) hogy itt bizonyos parlamenti bizottságok összeülnek és határozatukban megállapítják azokat a költségeket, a melyeket a közös szükségletekre, különösen a hadügyi szükségletekre fordítanak. Nem szükséges, t. ház, hogy kuruez álláspontot foglaljak el e tekintetben; nem szükséges, hogy ellenzéki szemüvegen keresztül nézzem ezt a tényt és igy állapítsam meg a magam véleményét. Én egy nagyon autentikus férfiura hivatkozhatom e tekintetben, egy olyan férfiura, a kinek sem ellenzéki, sem kuruez, sem pedig hadsereg-ellenes velleitásokat tulajdonítani semmi körülmények között sem lehet, és ez a férfiú: Pietreich, a volt közös hadügyminiszter. Ez a volt közös hadügyminiszter a »Neue Freie Presse« karácsonyi számába egy czikket irt. Mondhatom, csudálkozással, meglepetéssel és nagy tisztelettel állapítottam meg a volt hadügyminiszterről - ezen czikkéből kifolyólag — hogy ő egy okos, igazságos és elfogulatlan ember, a mit bizony azon állásokban, a minőket ő is betöltött — ritkán tapasztalhatni. (Zaj.) Szunyog Mihály: Most mondja, a mikor már megbukott! Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, de épen Pietreich volt az, a kiről hadügyminiszter korában is megállapították a magyarok, hogy okos, belátással bíró, elfogulatlan ember, S ez állásába került. (Igaz! Ugy van !) T. ház! Mondom, Pietreich táborszernagy, volt hadügyminiszter ebben az igen őszinte és becsületes czikkében — a mely, látszólag, minket magyarokat akart belátásra bírni, de burkoltan egy pár igen elmés, tanulságos és éles vágást mért a központi kormányzásra és az u, n. kamarillára is — nyíltan beismeri, sőt állítja és hirdeti, hogy minden hadügyi költségvetés eredendőleg meg van hamisítva, (Mozgás.) eredendőleg hamis, valótlan adatokat tartalmaz és tudatosan előre ugy van összeállítva, hogy végeredményében előirányzás és felhatalmazás nél-