Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

10Ü 259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. társam egyenesen az elnökségről való lemondással fenyegetőzött a miatt, hogy az ő távollétében és hozzájárulása nélkül összehívták a véderő-bizottságot. Konstatálni kívánom, hogy a bizottságokat tanácskozásra csak az illető bizottság elnöke hívhatja össze, senki más. Bolgár Ferencz: Hol van az? Farkasházy Zsigmond: A házszabályokban. Bolgár Ferencz: Mutassa meg! Farkasházy Zsigmond: Majd utólag ki fogom keresni és az államtitkár urnak meg fogom mutatni. Miután ez a házszabályszerinti rendelkezés be nem tartatott, ebből kifolyólag az a tanácskozás, melyet a t. véderő-bizottság e kérdésben tartott, tulajdonkép érvénytelen. T. ház! Még ez sem volt elég. Maga a véderő-bizottság elnöke, mikor azután kibékítése czéljából egy ujabb gyűlést tartottak e tárgyban, konstatálta, hogy nem helyes, nem ildomos bizottsági tárgyalást tartani akkor, mikor annak a bizottságnak legmérvadóbb tagjai állítólag hivatalosan — erre ugyan még leszek bátor visszatérni — távol vannak, ós hivatalos működést fejtenek ki, tehát a szőnyegen lévő javaslathoz hozzászólni módjukban nincs. Mindezt a méltányos és igazságos, sőt jogos és törvényes szempontot elmellőzték és a javaslatokat ide terjesztették a ház elé. De még mielőtt a bizottság jelentése a ház elé és a képviselők kezébe kerülhetett volna, a t. miniszterelnök ur előállt és azt indítványozta, hogy a házszabályok direkt rendelkezéseinek félretételével ezek a javaslatok a háromnapi időköz elkerülésével azonnal tűzessenek napirendre. Bocsánatot kérek, én megengedem, hogy a házszabályok 241. §-a ad jogot arra, hogy bizonyos rendkívüli — tehát nem kivételes, hanem rendkívüli — esetekben javaslatok a r

háromnapi időköz elkerülésével tárgyaltassanak. Én azonban azt vagyok bátor kérdezni, hogy mi okozza azt a rendkívüli sürgősséget, a mivel ezek a javaslatok ide hozattak? Én sürgősséget egyáltalában nem látok, hiszen a sorozások rendesen csak márcziusban történnek, addig még hatheti idő van, és máskor is előfordult, hogy két nappal a sorozás előtt szavazták meg az ujonezokat és mégis mindent el lehetett rendezni a végből, hogy az ujonezozás törvényes alapon megejthető legyen. Ebben az esetben a rendkívüli sürgősséget csak egy dologgal tudom magyarázni, s ez kelti bennem azt a gyanút, hogy a kulisszák megett forrongó terv, a házszabályrevizió terve összeköttetésben van az ujonczjavaslattal. T. i. a kormány és a többség el lehetett készülve arra, hogy azt a bairikádot, a melynek átugrásában már annyi kormánynak beletörött a nyaka, ő sem fogja egykönnyen átugorni, és azért gondolta magában, hogy miután számára nincs más fontos javaslat, csakis olyan, a melyet Bécsben kívánnak, ennélfogva ezt az egy hátralévő javaslatot, a melyet Bécsnek liferálni kell, hamar és sürgősen tető alá kell hozni, és akkor szabad a vásár a házszabályrevizió keresztülvitelére. Ez a gyanúm annyira közelfekvő, hogy mi ebből kifolyólag látjuk szükségesnek, hogy ezt a katonai javaslatot részletesebben tárgyaljuk, és annak érdemét tekintsük. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogyha ez a gyanú fel nem merül teljes komolysággal, mi abból a katonai javaslatból ezúttal nagyobb dolgot nem csinálunk. Nem csináltunk volna annak daczára, hogy egyáltalában el nem ismerhetem, sőt direkte tévesnek és a tényekkel ellenkezőnek vagyok kénytelen jelezni Ugron Grábor képviselő urnak azt a kijelentését, mint hogyha a többségi pártokat valami becsületbeli kötelezettség késztetné arra, hogy a paktum alapján a fel nem emelt ujonczlétszámot megszavazzák. Ez egyszerűen téves és a paktummal ellenkezik. A legmegbízhatóbb forrásból tudom, hogy a paktumban az 1908-iki ujonczokról nem volt szó, hanem csak az 1906-iki és esetleg az 1907-iki ujonczokról. Sem a kormány, sem a t. koaliczió nem vállalt arra kötelezettséget, hogy az 1908-iki ujonezokat megszavazza akkor, mikor a koaliczió és a t. ház többsége tényleg az ujonezok megszavazásától eddig elvileg mindig tartózkodott, azt perhorreszkálta, ahhoz hozzá nem járult. Mikor mi azt látjuk, hogy a parlamenti többség vezetői direkt arra utaznak, hogy az ujonezokat a költségvetés és kiegyezés után most tető alá hozzák, ós azután szabad kézzel neki mehessenek a házszabályrevizió keresztülvitelének, esetleg erőszakos eszközökkel: evvel szemben egyebet nem tehetünk, mint hogy ezt a fegyvert, a mely mindig bizalmi kérdés volt a magyar országgyűlés előtt, nemcsak az utolsó években, hanem századokon keresztül, mindig a nemzeti jogok védelmének eszköze volt, kezünkből ki nem adjuk, és addig az ujonezokat a t. kormánynak, valójában pedig Bécsnek meg nem ajánljuk, míg meg nem tudjuk, hogy nincsen-e olyan szándék, hogy azok, a kik eddig megvédelmezték a parlamentet, megcsinálják azt, a mi annyi éven keresztül nem sikerült: a házszabályreviziót és a szólásszabadság korlátozását. (Zaj.) Ha a szőnyegen levő törvényjavaslatot veszem, t. ház, először is konstatálnom kell, hogy az. mai szövegében (Zaj. Elnök csenget.) a t, kormánypárt által akkor sem volna elfogadható, ha különben az ujonezokat megajánlani és megszavazni hajlandó volna. Emlékeztetem a t. miniszter urat arra, hogy 1907-ben, mikor nekem is még részem volt abban, hogy a többségi pártokhoz tartozzam és a kormányt támogassam, a függetlenségi párt értekezletén felvetettem azt a kérdést, hogy ezek a javaslatok ilyen szövegükben nemcsak a mi kívánalmainknak nem felelnek meg, de a törvénynek sem. Ez az én felszólalásom, a melylyel kimutattam, hogy ez a