Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

88 230. országos ülés 1907 november 29-én, pénteken. A közös lobogóról, a vám- és kereskedelmi szövetségről az 1867: XVI. t.-czikk intézkedik. Ez a törvényczikk tudvalevőleg 1878-ban, miután a szövetség előzőleg fel lett mondva, megszűnt és ennélfogva sem ennek az 1867: XVI. t.-czikknek a közös lobogóra vonatkozó része, sem az egész törvényczikk ma nincs hatályban. Hát nehogy Muzsa Gyula t. képviselőtársam azzal vádoljon, hogy folytonosan olvasok, nem olvasom fel azt a részét ennek a törvénynek, a mely a közös lobogóra vonatkozik, bár azt hiszem, nem lenne felesleges felolvasni. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) Muzsa Gyula : Az 1867: XXVI. t.-czikkben benne van a vámszövetség! Bozóky Árpád: Micsoda beszéd az? Szó sincs a vámszövetségről. Tessék, mielőtt idejön, a törvényt megtanulni! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, tessék folytatni beszédét. Bozóky Árpád: Az 1867 : XVI. törvényczikkben benne van, hogy a törvénynek érvénye tiz év múlva megszűnik. Ezen törvény helyett létrejött az 1878 : XX. t.-cz., a melynek 6. czikkelye azt mondja, hogy (olvassa): »Mindkét fél tengeri kereskedelmi hajóin a szabályszerű közös lobogót fogja használni.« Ez a törvényczikk 1887-ben, illetőleg 1888-ban szintén meg lett szüntetve és e helyett hozatott az 1899: XXX. t.-czikk, a melynek hatálya most deczember 31-én jár le. De az 1899 : XXX. t.-cz. nem szól közös lobogóról, azonban talán lehet ezt akként értelmezni, hogy a közös lobogó a viszonosság alapján továbbra is fenmaradjon. Xem bánom, értelmezzék igy a 67-esek; de mikor a kormánynak az volt a programmja, hogy- a tényleges önálló vámterületre térjünk át, és miután ebben a tekintetben a külfölddel megkötött kereskedelmi szerződések minket kényszerhelyzetbe nem hoztak, azt hiszem, hogy ha csak ezért is nem kellett esetleg quóta-emeléssel fizetni, a közös kereskedelmi lobogót meg lehetett volna szüntetni és nagyon is szükség lett volna reá, mert azt mondhatom, mint olyan ember, a ki már tengeren is jártam néha, (Derültség.) hogy Magyarországnak, ugy a mint bármely más államnak államiságát akkor fogják a külföldön látni és respektálni, ha látják annak külön kereskedelmi lobogóját. (Helyeslés balfelöl.) De, t. képviselőház, a kereskedelmi lobogó közösségének mai formájában való fentartása azért is helytelen, mert kereskedelmi lobogó, ugy a hogy most van, heraldikai képtelenség és a mellett tagadása a mi önállóságunknak. T. i. a kereskedelmi lobogó egyik fele piros-fehérpiros, másik fele pedig piros-fehér-zöld. A. pirosfehér-piros az osztrák császári ház családi szine és ugyancsak ez a szine Eelső- és Alsó-Ausztriának. Már most furcsán néz ki, hogy a kereskedelmi lobogó egyik felén a magyar állam szine van meg, (Zaj. Elnök csenget) másik felén pedig az uralkodóháznak a családi szine, vagy ha ugy tetszik, az osztrák császárság egy részének, Felső- és Alsó-Ausztriának a szine. Az osztrákok szempontjából ez a lobogó helyes, azonban a magyar közjog szempontjából nem helyes. Mert az osztrákok mindig azt vitatják, hogy az osztrák császárságban benne van Magyarország is; osztrák közjogi irók ezt hirdetik, osztrák közjogi könyvekben ez van és ezt hirdetik a bécsi egyetemen, azért az osztrákok féltékenyen őrködnek, nehogy a fekete-sárga szin mellett, tehát az osztrák császárság szine mellett a pirosfehér-zöld szin is megjelenjék, mert az ő felfogásuk az, hogy a fekete-sárga szinnel nem egyenrangú a piros-fehér-piros. Ennélfogva megvárta volna az ország attól a párttól, (Halljuk! Halljuk!) a mely negyven esztendőn keresztül hirdette a mi gazdasági önállóságunkat, hogy legalább ebben a kérdésben, a hol kényszerhelyzet előtt nem állottunk, feltüntette volna, vagy legalább igyekezett volna feltüntetni Magyarország államiságát. Ezt nem tette a kormány, sőt . . . Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Ki nem igyekezett ? Én igyekeztem; Bozóky Árpád nem igyekezett. Bozóky Árpád: Én köszönettel tudomásul veszem a kereskedelemügyi miniszter ur kijelentését, hogy igyekezett feltüntetni, azonban mi ennek az igyekezetnek a nyomát nem látjuk sem a javaslatban, sem az indokolásában. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Az egyszakaszos törvényjavaslat ellen még az az aggályom is van és ez az egyszakaszos törvényjavaslat abból az okból sem kötelezi azokat, a kik a koaliczió programmja alapján vállaltak mandátumot, mert ez a kormány átmeneti kormánynak tekintette magát és mi arra vállalkoztunk, hogy egy-két esztendőre felfüggesztjük elveinket és nem vállalkoztunk arra, (Zaj.) hogy ezt a szegény országot tiz esztendőre kihatólag a kvóta két százalékos felemelésével mondhatni olyan anyagi zavarokba sodorjuk, hogy nem tudom, vájjon ilyen anyagi zavarok mellett, a mint már ma is érezzük előre, meg lehet-e csinálni programinunk másik részét, az önálló magyar jegybankot. A 67-esek, az alkotmánypárt és a néppárt talán kapott a néptől felhatalmazást erre, miután nekik az a programmjuk, hogy a 67-es alapot támogassák; talán kaptak arra felhatalmazást, hogy, ha a 67-es alajDot nem lehet máskép fen tartani, mint a kvótaemeléssel, emelhessék a kvótát is, de a 48-asok nem kaptak a néptől erre felhatalmazást, és én nem is hiszem, hogy volna 48-as párti képviselő, a ki azt mondaná, hogy »ón feljogosítottnak érzem magam a kvótaemelésre, mert erre a néptől felhatalmazást kaptam«. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Utólagos jóváhagyás!)