Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

80 23Ö. országos illés 1907 november 29-én, pénteken. kormányzata lesújtotta Horvátországot. Sem Dalmácziát, sem a katonai határőrvidéket nem csatolták hozzá, területét ki nem egészítették, sőt Szlavóniából kikapcsolták még a Szerémséget is és egyesitették azt a Szerb Vajdasággal. Országukat egyszerűen koronatartománynak tekintették, a melynek bizonyos autonóm jogokat hagytak fenn csupán. így sülyedt az a szabad ország Ausztriának egyik alárendelt jellegű provincziájává és tulajdonképen akkor látták be a hazafias horvátok, hogy őket rútul kijátszották, becsapták, mert sokkal többre mentek, mig Magyarországgal egyetértésben fejleszthették önálló nemzeti egyéniségüket. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, a mennyiben a napirenden lévő tárgytól némileg eltérni óhajt, sziveskedjék a háztól engedélyt kérni, hogy ezt megtehesse. (Felkiáltások balfelől; Megadjuk !) Hock János: Megindokolom a kérésemet azzal, hogy ez az alapozása a végső konklúziómnak, a melylyel a javaslatra fogok áttérni. (Felkiáltások ; „Megadjuk !) Elnök : Megadja a ház az engedélyt ? (Igen !) A t. ház megadja az engedélyt. Hock János: Ezért járultak a horvátok is 18G8-ban örömmel a kiegyezéshez, és siettek csatlakozni a magyar anyaországhoz, a magyar nemzet pedig a legmesszebbmenő előzékenységgel fogadta ezt a közeledést és minden jogos igényüket sietett kielégiteni. Thaly Kálmán : Még a jogtalanokat is. A három vármegyét akkor bolondul odaadtuk. Hock János : Igazán fehér lapot nyújtottunk eléjük és azt hittük, hogy jóindulatú megértéssel alapozhatjuk meg közöttünk a jövőt. (Zaj. Elnök csenget.) Szabadságuk önérzete azonban csakhamar elragadta őket. Velük is megtörtént mint minden ifjú szervezette], — legyen az egyén, vagy nemzet — hogy az első szabadság öntudatában úgyszólván visszaéltek a szabadsággal. Ügyesen kihasználták Tisza Kálmán kormányzatának idejét és a 70-es évek végén, mikor nagyon szorongatták itt ebben a házban a roskadozó liberalizmust, hosszú időn át horvát szavazatokkal tartották fenn a párturalmat. Drága engedményekkel kellett tehát nekünk, t. ház, megvásárolnunk azt a fehér lapot, a melyhez minduntalan alonzsokat ragasztottak, ujabb és ujíibb követeléseket irva azokra. Az anyagi engedmények mellett pedig állainférfiaink lassanként kikezdték a magyar állameszmét is ós feladtak abból is egyet-mást a horvát szavazatokért. 1868-ban még egy nagy, erős unionista párt létezett a Dráván túl. (Halljuk balfelöl.) Alig egy-két főből álló közjogi ellenzék volt és akkor még a Starcsevics-féle eszméket Horvátországban csak ugy megmosolyogták, mint nálunk a tnlzó álláspontokat, mint a szegény Csiky Sanyit, vagy a Patay Pistát. A magyarbarát párt élén eddig pedig a korán elhunyt báró Eauch Levin állt, a ki olyan ügyesen tudta ott lenn fejleszteni, erősiteni a magyarok iránti rokonszenvet, hogy abban az időben az előkelő horvát családok gyermekei Nagykanizsán és Pécsett is végezték iskoláikat — még a mostani horvát miniszter ur is végzett egypár osztályt Nagykanizsán — viszont zalamegyei előkelő földbirtokosok gyermekeiket a zágrábi főiskolába adták tanulmányuk folytatása végett. És egyúttal csak emlékeztetem a túloldalon ülő t. horvátokat arra,° hogy ugyanebben az időben a zágrábi jogakadémia tanára volt Pauler Tivadar is, tehát magyar ember. Magyar tanár tanitott a zágrábi egyetemen. (Zaj. Halljuk I Halljuk!) Egy hang (a haloldalon): Nem lehet az ilyeneket hallgatni! Förster Ottó : Ki lehet menni a folyosóra is! Elnök (csenget) •. Csendet kérek. Hock János: Sajnos, hogy ezt a pártot: az unionistákat, s velük a magyar politikát hagyták legelőször cserben a mi államférfiaink. 1873-ban, mikor a Deák-párt bomladozni kezdett, nagy engedményeket tettek a horvát eszmének szavazataikért. Még a horvát kiegyezési törvény revíziójába is belementek. Szaporították a horvát képviselők számát; a bán*, a kit eddig csak a magyar kormánynak, a magyar miniszterelnöknek bizalma tartott, többé nem a miniszterelnöktől és nem a magyar minisztertanácstól teszik függővé; a felmerülő konfliktusokat is nem ez elé a fórum elé, hanem egyenesen a koronához utalták. (T/taly Kálmán közbe-iZÓl) Az 1868. évi kiegyezésben ez már benn van. Fel vannak sorolva, hogy ezek és ezek azok a közös orgánumok, a melyek horvát nyelven végezhetik íunkeziójukat, s a többek között ott van a honvédség is. így ejtették el ott lenn az unionistákat, s megszületett Mazsuranics bánnal a horvát nemzeti párt. Ezt követte, t. ház, az a szerencsétlen Tisza-korszak, a mely 1878-tól, vagyis a boszniai okkupácziótól kezdve egészen 1881-ig 8 vagy 9 szavazattöbbséggel tudta ebben a házban a többségét csupán fentartani és ezt is a horvátok adták. Innen származik az az első ellenszenv az ország közvéleményében irántuk, mert mi bennük eszközt láttunk, a melylyel itt a magyar döntő befolyást megbénítják és a magyar politikai viszonyok egészséges kialakulásának dugábadőlését tényleg a horvát szavazatokra tudták visszavinni. így jutott ellentétbe legelőször a horvát a mi nemzeti érzéseinkkel, és mondhatom, hogy azt a horvát támogatást ebben az időben drága áron kellett Magyarországnak megfizetnie. Ekkor kapott ott lenn legelőször vérszemet a sovinizmus, a mely később az illír állameszme csóvájával lángba borította egész Horvátországot.