Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-230
230. országos ülés 1907 tárgyi garancziák is kellenek, mert nekem nincs kétségem ugyan, hogy senki nálánál jobban az országban nem szereti a hazát, de viszont nem vagyok felvértezve, nem vagyok biztosítva az ellen, hogy az ő politikája teljesen biztosítva van-e a csalhatatlanság adományával? Hiszen, t. ház, még a közmondás szerint is a pokolnak tornácza is csupa jószándékkal van kikövezve. Hát én ezt a jószándékot, ezt a hazafiságot Kossuth Ferenczhen jobban felteszem, mint bárkiben. De azt is tudom, hogy rejtett erőkkel, furfangos hatalommal állunk szemben, a mely már nagyon sokszor megtévesztette és kijátszotta ezt a nemzetet, (TJgy van! a baloldalon.) a mely hatalom nekünk sokszor adott külsőségekben, de hacsak erőszakkal kényszerítve nem volt reá, sohasem adott a lényegben. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Nem is hivatkozom messze történetre. Az ő családi múltjából veszem az analógiát, a példát : hiszen még az ő lánglelkü atyját is megtévesztette egy jüllanatig az a bécsi furfang és kénytelen volt később maga beismerni, hogy »a nemzet bizalmával ismét csak visszaéltek és ujabb hitszegéssel tetézték régi árulásaikat«. A közelmúlt tapasztalataira utalva tehát, azt hiszem, teljes joggal említhetem fel itt ezen hazafias aggodalmakat. Én mindent vakon bíznék Kossuth Ferencz kezére: a jövőmet, vagyonomat, sőt talán az életemet is reá bíznám, mert az ő férfias szava és becsületes meggyőződése nekem teljes garanczia, de bocsásson meg, hazám sorsát minden ellenőrzés, minden aggodalom nélkül még ő rá sem bizom, bár tiszteletben tartok minden véleményt, a melyet becsületes őszinte jóhiszeműség a hazafias szándéktól indíttatva itt e házban a nyilvános élet kritikája gyanánt felemiit. Hiszen egyetlen kérdést sem tudtunk a közelmúltban gyökeresen megoldani. Két év alatt mindent egymásután toltunk ki, a határidőkhöz csak a magunkra vállalt terheket kötöttük, félek azonban, hogy a mikor majd azoknak a követeléseknek a beváltásáról lesz szó, a melyeket nem mi adunk, hanem, a melyeket mi nyerünk, eljön ide egy másik Fejérváry, eljön egy ujabb Fabricziusz és a nemzet minden jóakarata ellenében fait accompli elé állit és belevisz bennünket ismét egy nagy válságba. Addig pedig a függetlenségi oroszlánoknak egymásután elszedegethetik a metszőfogait és a sivatagnak ezt a félelmes királyát beleszeliditik a schönbrunni ketreczbe, a hol a magas uraságok gyönyörködtetésére abroncsot fog ugrálni. (Tetszés.) Endrey Gyula: Csak ellenségeink gondolják ezt! Szatmári Mór: Mi azonban nem fogunk ugrálni. (Zaj.) Hock János: Nagy buzgalommal támogatja t. barátom Kossuthot, a kinek álláspontját én is wember 29-én, pénteken. 75 támogatom. De a képviselő ur ezt túlhajtja. TJgy látszik, az oroszlán-bátorság ébredt fel benne. Szatmári Mór :Bizza csak ezt rám! Hock János : Azért említem ezt, mert ha egy párt az ő programmjában, az ő álláspontjában a politikai alkalmazkodáshoz fordul, sohasem tudja megmondani, hogy megindulva a lejtőn, hol fog tulaj donképen megállani. Mi már mégis csak megindultunk azon a lejtőn, mert a míg 48-as programmal, 48-as elvekkel állunk a nagyközönség elé, addig gyakorlatilag kétségtelen, hogy a mai időben mégis 67-es kiegyezési politikát követünk. Kmety Károly: A törvény alapján állunk! (Felkiáltások balfdóí: Csak átmenetileg csináljuk ezt a politikát!) Hock János: Igen, csakhogy ez nem 48-as, hanem 67-es. Hencz Károly: Igaza van! (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Hock János: Kmety t. képviselő urnak megjegyzem, hogy ő, a ki közjogi és politikai állásában mindig a kiegyezési alapon állott, ebben az eszmekörben igen könnyen találja a mai helyzetnek megokolását. De a 48-as programm nem ezen alapul, az a kiegyezés teljes negáczióján és a szakításon alapul: a mely közös ügyet ismerni nem akar, hanem Magyarország független államiságát minden intézményben kifejezésre akarja juttatni. Kmety Károly: Ez törvénytisztelő párt! (Nevetés a jobbközépen. Zaj. Elnök csenget.) Hock János : Tessék elhinni, olyan ügyes adagolással veszszük mi be lassanként a 67-es labdacsokat, hogy észre sem veszszük, hogy a régi 67-es párttól más bennünket nem különböztet meg, legfeljebb a kvótaemelés törvénye. Dániel László: Igaz ! Ugy van ! (Helyeslés a jobboldalon.) I -i'" ; ! Melczer Géza: Köszönjük aj'fegyvertársak jóindulatát! Hock János : Ne méltóztassék azt hinni, hogy én felteszem a 48-as és függetlenségi pártról azt, hogy ez a párt ma elvi behódolásra egyáltalában kapható — nem, ellenkezőleg, meg vagyok győződve arról, hogy a legjobb szándékkal igyekszik idomulni a jelenlegi politikai viszonyokhoz. En csak rámutattam az aggodalomra, hogy ha a lejtőn valaki megindul, nem tudja tulaj donképen hol áll meg és hová csúszik és én attól félek, hogy abban a jövő parlamentben, a mely már utánunk következik, a 48-as pártot már kevésbbé fogja feszélyezni a politikai simulékonyság, az még tovább fog menni az opportunisztikus szempontokban és az a 48-as kemény czukor egyszerűen észrevétlenül fel fog olvadni a 67-es fekete kávében. (Derültség jobbfelől.) Endrey Gyula: ön mindig 67-es fekete kávét szürcsölt. Hock János : De ugy-e mindig nemzeti csészéből? Édes barátom megengedi, hogy akkor is harczoltam a nemzeti eszményért, a mikor t. képviselőtársam paktumokat kötött Khuen-Héderváry 10*
