Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-230
230. országos ülés 1907 november 29-én, pénteken. 73 ilyen törvényalkotási móddal is ideiglenesen felruházzam.' De én előttem világos, hogy nem egy nemzet él a házszabályokért, hanem a házszabályokat kell a nemzeti élethez magához alkalmazni. (Helyeslés.) Ezt beismerem, de viszont ki biztosit engem, hogy ha mi egyszer az egyszakaszos törvényjavaslatokkal való törvényalkotások rendszerét elkezdettük, egy utánunk következő szerencsétlenebb rendszer, egy nemzetellenes rendszer nem fog-e erre állandó gyakorlatot építeni, (Ugy van! balfelöl.) "és nem fogja-e evvel kicsikarni a nemzet kezéből az egyetlen ellenállási fegyvert, az egyetlen alkotmánybiztositékot, a parlamentáris ellenállás fegyverét. (Ugy van ! balfelöl.) Hiába fogunk mi akkor a képviselőház mai hazafias álláspontjára hivatkozni. Hiába fogjuk azt vitatni, hogy ez a nemzeti érdekek szempontjából történt, mihelyt egyszer kényelmes precedenst nyújtottunk, erre ők állandóan támaszkodhatnak! Thaly Kálmán: A linczi béke is igy van beczikkelyezve kétszáz esztendeje egy paragrafusban ! (Ugy van! Zaj és felkiáltások baljelöl: Van más •preczedens is !) Hock János: Méltóztassanak egy kis türelemmel lenni, rá fogok térni ezekre a dolgokra ; úgyis az a szándékom, hogy hosszabb alapozással fejtsem. ki nézeteimet. (Zaj.) Egy hang (baljelól): De elfogadja a paragrafust! Hock János: A paragrafust elfogadom, mert a jelen politikai és gazdasági viszonyok között Magyarország elleni hibának tartanám el nem fogadását. (Helyeslés és taps. Ságh Manó közbeszól.) Hagyjon engem beszélni a képviselő ur, sokkal értelmesebb emberek a képviselő urak. semhogy ilyenféle eszközökre lenne szükségük velem szemben; a türelmetlenséget ne vigyük odáig, hogy egy lojális beszédet és parlamentáris kritikát sem hallgatunk meg. (Ugy van! Halljuk/ Halljuk!) Ha pedig, t. ház, az a rendszer csak látszatra hivatkozliatik. méltóztassék elhinni, az nekik elég! Ezzel ugy a külföldnek, valamint a finomabb megkülönböztetésekre képtelen nagy tömegnek eljárását az a rendszer is igazolhatja. Emlékezzünk csak vissza a közelmúlt nemzeti ellenállás szomorú napjaira, mikor itt egy katona-miniszter az állásának megfelelő vak engedelmességgel keresztülgázolt alkotmánytörvényeinken. Minden törvénysértés alkalmával jogczimekért az igazságügyminiszter úrhoz fordult; megkérdezte, van-e rá törvény; van-e rá preczedens és hogyha volt, akkor a törvénysértés tulajdonképen végbemehetett. Lányi pedig mindenre talált jogczimet (Ugy van! Ugy van! balfeW) ós a legszélsőbb esetekből tudtak összehozni analógiákat. Ezért figyelmeztetem, óvom hazafias aggodalommal a t. képviselőházat, hogy mihelyt mi az egyszakaszos javaslatok tárgyalását megkezdettük, ezzel egy kiküszöbölhetetlen kényelmes preczedenst nyújtottunk parlamentáris KÉPYH. NAPLÓ 1906 1911. XIV. KÖTET. gyakorlatunkban, a mely a mi parlamentáris ellentállásunkat legalább is megnehezíti, hogy ha lehetetlenné nem teszi. (Ugy van! bal felöl.) ííe feledjük tehát a régi jogelvet, hogy »principiis obsta!« Mert hogyha mi alkotmányunk védőtöltésén saját kezeinkkel nyitunk rést, akkor azt a meglazult földet mi hiába akarjuk betömni, az az egész szerkezetet nagyon könnyen megbonthatja és az az ár, a melynek eddig urai voltunk, nagyon könnyen elsodorhat bennünket. Hiszen mi, a kik az 1848-as politikának érvényesülésétől várjuk nemzetünknek felvirágzását és jövendő jólétét, főleg mi ne feledjük el soha, hogy szükséges óvatosságunk bennünket mindig megvédelmezett, vak bizodalmunk pedig bennünket mindig veszedelembe sodort. (Ugy van!) Erről tanúskodik a mi történelmünk is, a melynek minden lapja arra tanit, hogy hazafias éberségünkre állandóan szükségünk volt és a mint gyakorolta azt az ellenzék a múltban: ne engedjük a hatalom tömjénfüstjétől narkotizáltatni hazafias éberségünket, hanem minden téren iparkodjunk a nemzeti ellentállásnak jövendő lehetőségét is az ország számára biztositani. (Igaz! Ugy van! bal- és jobbfelöll) Meggyőződésem, hogy nagy csalódásban ringatja az magát, a ki azt hiszi, hogy a nemzeti küzdelmek most a koaliczió kormányrajutásával befejeződtek. Rövid idő múlva meg fogunk győződni arról, hogy tulaj donképen csak ezután fognak kezdődni. Mikor a nemzet érzéseiben úgyszólván politikai egységre tesz szert, akkor fogják majd meglátni, hogy az a nagy ellenzéki, vagy 48-as többség ott künn, midőn a folytonos és folytonos csalódásokban nem látja a politika sikerét igazolva,, reá fogja szoritani a kéjjviselőház többségét, hogy erőteljesebb tempót követeljen, és ezzel kezdődik, t. ház, újra a mi nagy nemzeti küzdelmünk. T. ház! Óva int tehát ettől a, felesleges bizodalomtól a mi történelmünk. Es még a magyar nép természetében, lelki világában élő érzések is, a melyek onnét a dal szárnyán emelkednek a magasba, még azok is mindig azt hirdetik, hogy: »ne higyj pajtás a németnek*, mert tulajdonképen a ki az osztrákban bizott, az még mindig megcsalatkozott. (Igaz! Ugy van! balfelöl) T. ház! A törvényjavaslattal szemben tehát mi ránk nézve csak akkor volna könnyű a döntés, ha jövendő politikánknak irányitása mi tőlünk, vagy a mi hazafias jóhiszemű vezéreinktől függne. De ki biztosit engem, hogy ez az átmeneti korszak, a melyben most élünk, tulajdonképen jobbra, vagy balra lesz-e majd az átmenet? Szabadságunknak, függetlenségünknek előkészítője fog-e ez lenni, vagy pedig a meddőség, a tétlenség által a nemzet erőkifejtésének elzsibbasztására van szánva, csupán azért, hogy 10
