Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

72 230. országos ülés Í907 november 29-én, pénteken. bárminő nemes és hazafias okok indítsanak is felszólalásomra, nem tudom kikerülni legalább annak látszatát, hogy én is támogatom ezt az obstrukcziót, a melyet pedig szivemből elitélek és hazámra nézve nagyon károsnak és veszedelmesnek tartok. (ügy van! balfelöl.) Nehogy tehát ily gyanúsítással terheltessem, előre kijelentem, hogy én e felszólalásomon kívül sem érzéseimmel, sem cselekedeteimmel, a melyek különben mindig fedik érzéseimet, ennek a látszatát fel nem kelthetem, hanem ellenkezőleg hozzájárulok előre is minden törvényes keretben mozgó kibontakozási tervhez, (Helyeslés.) sőt egyenesen az a szándék vezérel engem is, hogy mai felszólalásomban keressem annak lehetőségót, hogy parlamenti viszonyainkat ebből a szerencsétlen állapotból kiemelhessük és az ország nyugtalan közönségét végre valamely komoly " akczióval megnyugtathassuk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Erre, t. ház, beszédem végén fogok rátérni; egyelőre csak annyit jelzek, hogy talán több szabadsággal nálamnál ezt senki.sem teheti, mert engem pártfegyelem nem nyűgöz, politikai tekintetek nem korlátoznak, és igy nyugodt lelkiismerettel követhetem legjobb meggyőződésemet, (Helyeslés és éljenzések.) tehát sem közvetítésem visszautasításáért, sem sikertelenségeért más, mint én magam, nem viselheti az erkölcsi felelősséget. Szükségesnek tartom azonban álláspontom tisztázása végett is ismételve hangsúlyozni, hogy a mai nehéz viszonyok között én egy magyar , képviselőre nézve végzetes hibának tartanám, ha bármilyen ürügy alatt is hozzájárulna itt a parlamenti viszonyok elfajulásának támogatásához, ((Elénk helyeslés.) vagy azt felszólalásaival csak bátorítaná is. (ügy van!) Erre oly súlyt kívánok helyezni, hogy ismételve újból és újból tiltakozom az obstrukczióban való részvétellel • való mindennemű meggyanusitás ellen. De azt hiszem, hogy ez a hazafias kötelességem még nem ment fel engem egy másik alól, hogy t. i. a szükséges parlamenti ellenőrzés kritikáját akkor, a mikor nagy, komoly, országos érdekek forognak szóban, itt ebben a házban ne gyakoroljam. Szász József: Kötelesség ! Hock János : Jó szándékom igazolásául talán szabad hivatkoznom arra, hogy mióta ez a kormányzat a helyét elfoglalta, én útjába akadályokat nem gördítettem ; még csak a felszólalás jogával sem éltem, nehogy äz átmeneti korszaknak nehézségeit növeljem. Sőt hivatkozhatom rá, hogy tollammal és szavammal mindenütt, a hol tehettem, iparkodtam a koaliczió -kitűzött czéljait előmozdítani, mert azt hiszem, hogy a mi alkotmányos küzdelmünk után következő nehéz időkben a nemzet hitének és bizalmának meggyengítéséért magyar ember nem veheti l.tótgára az erkölcsi felelősséget. (Elénkhelyeslés i bal felöl.) r T. ház! Am azért ismételve említem, hogy nem érzem magam felmentve a jó szándék mellett sem attól, hogy a jelen törvényjavaslat felett őszinte véleményemet elmondjam, és kritikát gyakoroljak. De itt is előre megvonom a kritika határait; csak addig akarok terjeszkedni, hogy ezzel ellentétbe ne jöjjek az én józan hazafias belátásommal és nemzetem érdekeinek szemmel tartásával, Azt hiszem, eléggé meggyőztem ezzel a háznak jóhiszemű részét, hogy én fakcziózus felszólalással, bizonyos elfogultsággal nem akarok a javaslatra támadni, sőt hogy a jelen kormányzat iránt bizonyos rokonszenvvel is viseltetem. De ez az őszinte rokonszenv nem menthet most fel engem attól, hogy ép oly őszintén, ép oly nyíltan megmondjam, hogy én a kiegyezési javaslatoknak egy szakaszba való összevonását nem tartom szerencsés politikai gondolatnak. (Helyeslések balfelöl.) Vitatni lehet azt is, hogy megfelel-e az alkotmányosság szempontjának. Nem azt az alkotmányosságot értem természetesen, mely a javaslatokat egyszerűen megszavazza és a többség elvét eme szavazásban alakilag is kifejezi; én az alkotmányosság lényegét értem, a mely tulajdonképen az egyes javaslatoknak és tervezeteknek meg világításában, teljes felbonczolásában áll, hogy abba a holt matériába élő lelket leheljünk és igy vigyük azután ezt bele a nemzet jogtudatába. Hogy megfelel-e az alkotmányjogi szempontoknak, arról elég bőven beszólt itt két najjpal ezelőtt Polónyi Géza képviselő ur, de megvallom, hogy amióta ezt a kérdést ő felvilágosítani akarta, azóta egészen belezavarodtam. (Elénk derültség.) Olyan anyagbőséggel és olyan törvényismerettel beszélt ezekről a dolgokról, hogy én ő utána az összekuszált és átgázolhatatlan paragrafustengerbe belelépni nem merek. Azért ezt figyelmen kívül hagyom és magam is csak azt állítottam, hogy vitás ez a kérdés. Mindenesetre azonban sok jogos aggodalomra ad okot, a melyeket bennünk évszázados tapasztalataink folytán a jövőtől való félelem és annak bizonytalansága keltenek. Ki tudja nekem biztosítani, hogy a törvényalkotásoknak ez a módszere, a melyet most megkezdettünk, nem fog-e valaha egy nemzetellenes, egy alkotmányellenes kormány kezében preczedensképen ellenünk felhasználtatni ? Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy ha ezt a nemzetet jogaiban meg akarták támadni, ki akarták játszani, minő találékonysággal keresték ki mindig jiarlamentáris gyakorlatunkból az analógiákat. Hogy ha nekünk nemzeti királyságunk, vagy legalább is nemzeti véderőszervezetünk volna, a mely állami és nemzeti jogainkat minden szempontból való sérelem ellen megvédelmezhetné, (Ugy van!) akkor egy pillanatig sem haboznám, hogy parlamentáris gyakorlatunkat