Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

ál9. országos ülés 1907 november %8-án, csütörtökön. 63 csendben lenni, képviselő urak, mert igy nem kisérhetem figyelemmel a felszólaló képviselő ui beszédét. Hock János: örüljetek rajta, hogy ilyeneket beszél! Lukács László : Most pedig Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur szavaira akarok felelni, minthogy azonban meg vagyok akadályoza abban, hogy egész gondolatmenetemet kifejtsem,. .. Elnök: A képviselő ur csak abban van megakadályozva, hogy a tárgytól eltérhessen. (Ugy van!) Egyébként nincsen akadályozva. Szunyog Mihály: Tessék előbbre jönni! Nem hallják a gyorsirók! Lukács László : Midőn a kiegyezési törvényjavaslatot a bizottsági letárgyalás után a kormány a függetlenségi pártkörben elfogadásra ajánlotta, annak igazolására, hogy jobb kiegyezést nem köthetett, a következő tételt állította fel: »Mi egy politikailag erősebb és közgazdaságilag fejlettebb Ausztriával állottunk szemben.« Ez a tétel fennáll és ez iránymutatóul szolgál a mi ezen törvényjavaslatra vonatkozó, közgazdasági és politikai fejtegetéseinkben. És itt mindjárt félmerül az a kérdés, hogy mi az a nagyhorderejű tény, a mely arra késztette ezt a kormányt — a melynek nemzeti érzelmei iránt különösen magyar vonatkozásban senkinek szivében sem lehet kétség — hogy ezt a kiegyezést megkösse ugy, a mint megkötötte? A kormány indoka az, a mit már emiitettem. Törekedjünk arra, hogy bevilágítsunk abba a politikai és közgazdasági berendezésbe, a mely Ausztriában azt az eredményt hozta létre, a melyet Magyarországon is szeretnénk üdvözölni. (Halljuk. ! Halljuk !) A kiegyezésnek van egy közös kiindulási pontja, az 1867-iki kiegyezés. Akkor köttetett meg a dualizmus. Onnan indult el a két államfélnek különböző utakon menő szekere. S most nézzük meg. hogy hova jutott a kibontakozás utján Ausztria és hova jutottunk mi, hova jutott Magyarország? Ausztriában a t. előadó ur autentikus kijelentései szerint olyan költségvetés van, a mely 133 millió korona többletet képes felmutatni, s a mellett ott virágzó ipari tevékenységet, gazdasági fejlődést, a műveltség haladását stb. látunk. Hogy még én is hozzá tegyek valamit az előadó, ur fejtegetéseihez, felhozom azt, — méltóztassék az iskolákra vonatkozó statisztikát megnézni — hogy az iskolalátogatás tekintetében milyen százalékok, vannak Ausztriában, Csehországban, Bukovinában stb. Meggyőződhetünk arról, hogy. Ausztria e tekintetben is hasonlíthatatlanul felette áll a mi viszonyainknak. Mi, a kik láttuk ezen állapotokat, a kik ismerjük a kiindulási pontot, mindjárt szolgálhatunk felvilágosítással, magyarázattal a dolgok okaira vonatkozólag is. Hiszen mi gyermekkorunkban arra a szegény cseh klarinétosra .... (Derültség. Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Ez a kiegyezéshez tartozik. ?) vagy az Ausztriából bejövő vagy ide beparancsolt hivatalnokokra, szánalommal tekintettünk, azt mondván, hogy hiszen ezek a szegény, koldus Ausztriából valók. Hol voltunk mi akkor gazdasági tekintetben ! Sokkal felettük állottunk. Es ma a szegény klarinétos és beamter tekint szánalommal reánk, Magyarország gyermekeire, akkor, a mikor a trieszti vagy fiumei kikötőbe, vagy az amszterdami kikötő felé tömegesen viszik ezrivel sőt százezrivel a szerencsétlen kivándorlókat, a kik a gazdasági és rossz politikai viszonyok miatt mennek ki. (Igaz ! a közép hátsó padjain.) De azt fogják mondani, hogy sokkal kedvezőbb helyzetben voltak Ausztria népei. Erre nézve válaszul megtaláljuk azt az igazságot, hogy Magyarország népei épen olyan élet- és fejlődésképesek mint Ausztria népei. Erre vonatkozólag felhozhatjuk itt a tót népnek esetét. Gyermekkoromban nem ismertem még Magyarország etnográfiai viszonyait és hallottam egy nem igen erős etikai érzésről tanúskodó példabeszédet, a melyet mint közgazdasági vonatkozásút kénytelen vagyok itt felhozni, mert bevilágít a kiegyezés kérdésébe. Nevezetesen azt mondták, hogy »a tót nem ember, a kása nem étel.« (Derültség és mozgás.) Nagy György: A lőcsei kalendárium nem tartozik a kiegyezéshez. Lukács László : És t. ház, ez a nép, a melyről csakugyan azt gondoltuk, hogy isten tudja, milyen inferioris pszichológiai tekintetben, Amerikába kimenvén, magyar statisztikai kimutatások szerint százával küldte haza millióit, odakint pedig palotákat, iskolákat, sajtót, művészetet, boldogulást nyert el. Ezek tagadhatatlan tények, a melyek mutatják, hogy e népben is tagadhatatlan kulturális munkálkodási erő lakik és csak fejleszteni kell és akkor a boldogulás, a fejlődés, a gazdagodás magaslatára emelkedhetik és hatalmas tényező lehet Magyarországnak, ősi, szeretett hazájának emelkedésében. (Ugy van! a közép hátsó padján.) így vagyunk ezzel, t. ház, minden téren. Megmondhatjuk tehát a politikai tényt tézis gyanánt, hogy az országok, a népek és nemzetek fejlődésének, gazdagodásának, politikai és kulturális haladásának feltétele a közszabadságok tiszteletbentartása. De nálunk nincsenek meg a közszabadság e feltételei és nincsenek alkotmányos törvényhozás utján biztosítva ; nincs meg a szabad egyesülési jog ; mindezek, ugy politikai, mint közgazdasági tekintetben hiányoznak. Okolicsányi László: Ez belügyi kérdés! Lukács LászlÓ : T. képviselőház ! Ha az állam politikai és kulturális berendezkedését ezen alapeszmére fektetjük, t. i. a közszabadság tiszteletben tartásának és fejlődésének alapeszméjére, akkor Magyarország, is a közművelődés, a nemzetiségi egyenjogúsítás alapján a politikai hatalom oly magaslatára fog emelkedni közgazdaságilag is, hogy bizonyosan felveheti és diadalmasan fogja befejezni a versenyt Ausztriával és mindenféle más államnak nevezhető külfölddel szemben.