Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

60 229. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. beléptetése ellenkezik a valódi parlamentarizmus elvével; tekintettel arra, hogy az Ausztriával kötendő gazdasági kiegyezés a polgárok összességét és a társadalom minden rétegét érinti, már pedig ezen parlamentben az országot alkotó összes társadalmi rétegek és osztályok nincsenek képviselve és igy ezen parlament nem liű kifejezője az ország gazdasági felfogásának és politikai meggyőződésének, melyeknek szabad kialakulását és megnyilvánulását a jelenlegi kormányzati rendszer megakadályozza ; tekintettel arra, hogy az egymást felváltó kormányok az Ausztriával időnként megkötött gazdasági kiegyezésekkel elért politikai hatalmat a faj és osztályuralom állandósítására és megerősítésére használták fel. a ház a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a napirendről leveszi. Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Lukács László! Lukács László : T. képviselőház ! Az Ausztriával kötött kereskedelmi politikai szerződés van szőnyegen. Mily kedvesen cseng ez a szó : kiegye zés ! Létrejöttét mindig örömteljes érzéssel üdvözli a jóravaló ember : végre-valahára megvan a küzdelem után az óhajtott kiegyezés. Meghasonlott barátok, egymással szembenálló érdekkörök, vetélkedő kereskedők és iparosok, torzsalkodó népek és nemzetek között a legóhajtandóbb dolog a kiegyezés, mert egy jobb jövőre nyújt reményt, kivált ha őszinte, ha kölcsönösen méltányos, ha a benne lefektetett alapelvek és kikötött feltételek olyan természetűek, hogy mindkét fél érdekeit nemcsak hogy kielégítik, de mindkettőre nézve a haladás, a boldogulás, a mindenoldalú fejlődés lehetőségét biztosítják. T. képviselőház ! Midőn az Ausztriával kötött kereskedelmi politikai kiegyezésről van szó, egy hosszú évszázadokat magában foglaló óriási küzdelmekkel teljes korszakról emlékezhetünk meg. Meg is emlékezünk, de jobb, ha nem tárgyaljuk részletesen e korszakot, jobb, ha csak egy szellemi viilámczikázással mintegy végigszáguldunk az elmúlt idők rengetegén és meg sem kisértjük — legalább mi románok nem óhajtjuk megkísérteni — hogjr az elmúlt időben átélt politikai, közgazdasági, kulturális nemzeti létünk történetét és szenvedéseit a történelmi ítélet mérleg serpenyőjébe tegyük. Voltak és elmultak ezek. De itt vagyunk mi, azon népek gyermekei, a kiknek ősei végigküzdötték, végig szenvedték azon korszakot vagy jobban mondva a kiknek ősei megcsinálták a múlt századok történelmét, a melynek lapjai most nyitva állnak előttünk. Ez a történelem tiszteletet parancsoló intéssel figyelmeztet : história est magistra vitae. Népek és nemzetek, politikusok és nemzetgazdászok, kormányzó férfiak és állampolgárok okulj átok-a történelmi tanulságokból, figyeljetek, mert a történelem az elmúlt idők rideg tényeit sorolja fel, menten az élő politikusok szenvedélyétől, s az összefoglaló Ítélőképességet okulásra hivja fel. Csak azon nép lehet boldog, csak annak a népnek lehet jövője az emberiség örök történetében, a mely ezen történelmi tanulságból le tudja vonni a létéhez, fejlődéséhez szükséges alap- és irányeszméket. Épen ezért állok meg én is ezen korszakot alkotó fordulópontnál, a melyről Földes Béla előadó ur nagybecsű tanulmányának bevezető részében megállapítja, hogy itt egy nagy alkotásról van szó. Itt helyénvalónak találom felemlíteni, t. ház, gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek, itt a házban, a letűnt kormány és többsége előtt elmondott beszédeit, valamint azon hatvan vagy nyolezvan beszédet is, a melyet az ország különböző helyein, mint politikai programmbeszédeket mondott el és a mely beszédek alaphangját épen azon küzdelmek felállítása képezi, a melyeket a magyar nemzet, az ország fennállása vagy az emberiség kulturális érdekében vagy az ország alkotmányának megvédése vagy helyreállítása czéljából kifejtett, ezen okoskodások fonalán eljutott az 1867-iki nagy alkotáshoz. A természetes fejlődés megmásíthatatlan törvénye alapján, a történelem jogbölcseleti logikájával, s a politikus férfiú nyugodt öntudatával megállapítani törekszik és mintegy igazolni igyekszik azon felfogását, hogy ez az ország már megérett a teljes függetlenségre és hogy joga van magát ezen alapon berendezni politikai és közgazdasági életének minden vonatkozásaiban. Szép, mondhatnám lélekemelő egy gondolatmenet ez. Megvallom, hogy az én egész lelki életemet, román szivem minden érzelmeit (Felkiáltások : Magyar !) és az én népem, nemzetem forró szeretetében lángoló egész lelkemet ezen, izzó faj szeretettől, táplált, de testvéri szeretettel megszentelt hazafias buzgóságomat csodálatra ragadja. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László : Feljogosítva érzem magamat, hogy sokaknak, sőt ez ország egész lakosságának egy szeretetteljes »Megálljt« kiáltsak oda, s hazafias szeretettel felkérjem, hogy e korszakot alkotó pontnál álljunk meg egy perczig, mint a hogy apáink tették 1867-ben, vessünk egy tekintetet az elmúlt korszakokba és azokból levonva a szükséges tanulságot a história magistra vitae elve alapján biztosan haladjunk jövőnk utján előre. A közgazdasági bizottság előadójának beszédében, mindjárt a bevezető részben meg van állapítva, hogy a kiegyezésnek két lényeges momentuma van: a közgazdasági és a politikai momentum. Mind a két momentum lényegesen összefügg egymással és lényeges alkatrészét képezi az állam politikai és közgazdasági életének. Oly szorosan függnek egybe, hogy egy, példával éljek, mint a test a lélekkel. A pszichológusok mon-