Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

229. országos ülés 190/ november 28-án, csütörtökön. öl dása szerint mens sana in corpore sano ; csak ép testben lakozhatik ép lélek ; és valamint az okos, a bölcs, az isteni szabadság eszméjétől megihletett állampolitika fő és leghathatósabb tényezője az állampolgárok anyagi fejlődésének, épen ezen szabadon fejlődő, ezen meggazdagodott polgárság képesebbé válik a magasabbröptű politikai ideálok megvalósítására, az állami élet minden viszonyaiban. A 67-es nagy alkotás létrehozásánál apáink hosszasan és mélyrehatóan tanácskoztak ugy az országházban, mint a politikai klubokban, sajtóban, társadalmi körökben a felett, hogyan lehetne a kiegyezéssel kapcsolatosan olyan politikai elveket iktatni törvénybe, a melyek képesek lehetnek biztosítani, vagy kiindulási jjontul szolgálni az állam belső konszolidácziójára, a kulturális intézmények, követelmények rendszeres fejlesztésére, a jólét, a boldogulás előmozdítására az ipar és kereskedelem fejlesztése által, a vallás ós erkölcsi élet megerősítésére és a politikai erények meghonosítására az állami élet minden vonatkozásaiban. Midőn az uralkodó kijelentette legmagasabb leiratában, hogy a pragmatica sanctio törvényes terére lép. hogy feledve a multakat, egy uj korszakot akar megnyitni, a béke és a kölcsönös megértés korszakát, hogy Magyarországot és hű népeit az alkotmányos élet és szabadság minden jóságaiban és minden áldásaiban részesíteni óhajtja. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék közeledni a tárgyhoz. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Már 67-nél tart! Lukács László: Apáink felbuzdulva a kor szellemétől és annak magaslatára emelkedve, felhívták magyar testvéreink és honfitársaink figyelmét az elmúlt évezred és elmúlt századok történetére és bevilágítva azon korszakok éveibe nyugodt öntudattal, büszke lelkiismerettel hozták fel, hogy a mi őseink együtt éltek, együtt küzdöttek a haza védelmében, és nem volt olyan áldozat, a melyet őseink ugyanazon buzgalommal és jóakarattal ne hoztak volna meg az ország érdekében a magyarokkal együtt. (Zaj.) Erre azután a történelem világánál felhozták a napnál világosabban igazolt azon megdönthetetlen tényeket, hogy őseink tényleg nagy érdemeket szereztek maguknak az ország fennállása körül a harezban tanúsított vitézségükkel és a szerényebb családi tűzhely szentéfye körül kifejtett polgári munkásságukkal. Elnök (csenget) : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne térjen el a tárgytól. A házszabályok nem engedik meg a tárgytól való eltérést. Ha a képviselő ur el akar térni a tárgytól, van módja kérni a házat, hogy ezt engedje meg ; de én nem engedhetem meg a t. képviselő urnak, hogy a tárgytól eltérjen. Itt most az Ausztriával való kiegyezésről van szó, méltóztassék ehhez beszélni, a mennyit akar, de meg nem engedhetem, hogy a tárgytól, eltérjen. (Helyeslés.) Lukács László : Nem akarok eltérni a tárgytól. Mivel én a politikai és közgazdasági kiegyezéshez akarok szólni és mivel ennek épen ez a két momentuma van : a politikai és az itt oly nyomatékkal felhozott közjogi oldala, a közjogi vívmányok, nemzeti vívmányok, tehát van politikai oldala is, én is engedelmet kérek a t. háztól, hogy a dolognak ezt az oldalát is megvilágítsam. (Zaj és felkiáltások : Nem adjuk meg !) Elnök (csenget) : A képviselő ur arra kéri a házat, engedje meg, hogy a tárgytól eltérhessen. (Felkiáltások : Nem adjuk meg ! Megadjuk !) Kérem azon képviselő urakat, a kik megengedik, hogy a tárgytól a képviselő ur eltérhessen, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A képviselőház nem adta meg az engedelmet. (Felkiáltások : Többség ! Ellenpróbát!) Kimondtam a határozatot. (Zaj.) Csendet kérek! Lukács László : Az ország politikai és közgazdasági életében voltak idők, a mikor nem kérdezték: román, vagy szerb, vagy szász, vagy székely vagy-e? A »sacrae Coronae regni Hungáriáé membrum« csak azt jelentette, hogy az illető a nemesi rendbe, az akkori idők kiváltságos rendjébe, kasztjába vétetik fel, de nem volt nemzeti vonatkozása, nem adott nemzeti vagy nemzetiségi előjogokat, nem biztosított senkinek pláne nemzeti jogokat vagy hegemóniát az egyik népfajnak a másik felett. Betekintve az elmúlt idők történetébe, olyan közgazdasági és politikai vonatkozású tényeket állapithatunk meg, a melyek bevilágítanak a mai politikai és közgazdasági irányzatokba és megvilágítják az épen előttünk fekvő törvényj avaslatot is, (Zaj. Elnök csenget.) megvilágítják ezen politikai és közgazdasági irányzat alaposságát vagy alaptalanságát, jogosultságát vagy jogosulatlanságát és természetesen, mikor az egyik politikai és közgazdasági irány ezáltal elitéltetik vagy jóváhagyatik, a másikra épen az ellenkező érvényesül. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Innen, a történelem meghamisitatlan forrásából, a népek nemzeti öntudatából, a természet fejlődésének örök törvényéből meri tjük mi azon egészséges alapelveket. . . (Zaj.) Elnök (csenget.) : Csendet kérek ! Lukács László : . . . a melyek a mi nemzetiségi pártpolitikai és közgazdasági programmunk megdönthetetlen erősségeit képezik. Innen veszszük mi azokat az észhez és szívhez szóló érveket, a melyeknél fogva akkor, a midőn édes hazánk, Magyarország állami életében pártunk politikai, közgazdasági és kulturábs programmját megvalósítani óhajtjuk, egyszersmind nyugodt lelkiismerettel mondjuk, hogy ez által az ország a jólét, s a művelődés olyan magaslatára emelkednék, a mint volt, természetesen szem előtt tartva az illető korszakot, idő- és erőviszonjrait, mint volt csak legnagyobb királyaink alatt, a mikor pedig Magyarország politikai és közgazdasági életében nem volt szó a faji hegemóniáról, nem volt meg az egységes magyar nemzeti állam kiépítéséről szóló politika, sem pedig az állameszmének meghatározhatatlan, nagyon sikamlós és elasztikus politikája. (Nagy zaj a baloldalon.)