Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-228
228, országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. 41 egyetem két tanszékének betöltését hozza fel. (Zaj a jobboldalon.) Bozóky Árpád: Nem álmodtam ezt! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tartozom a t. képviselő urnak azzal a kijelentéssel, hogy nem azonosította magát ezzel a támadással. Bozóky Árpád : Nem bizony! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: De alkalmat akart adni a tisztázásra és én az alkalmat szívesen fogadom. Bocsánatot kérek, azokra a konkrét esetekre nem akarok kitérni, a miket a t. képviselőtársam felhozott. Nem ismerhetem el azt, hogy ha két javaslatba hozott tanárjelölt közül, legyen bár egyik az egyetemi tanács által első helyen ajánlott tanár, mondom, ha azok közül az egyiket ki kell neveznem, nem ismerhetem el, hogy ha én az állást betöltöm, akkor az a felekezet, a melyhez tartozó tanárjelöltet nem neveztem ki, ebből felekezeti sérelmet csinálhatna. (Igaz! Ugy van!) Hiszen akkor teljesen lehetetlenné válik a tanügyi kormányzat! (Igaz! Ugg van!) Tovább megyek, t. ház, nem is volnék hajlandó, kivévén akkor, a mikor nagy politikai háttérrel bír a dolog, egyes kinevezések indokaival itt a t. háznak beszámolni. Mert ebben a pillanatban, a melyben egyes kormányzati cselekedeteimre nézve itt a házban külön felelősségre akarnának vonni, vagy utasításokkal akarnának ellátni, abban a pillanatban tudnám, hogy nekem nincs többé e helyen maradásom, (Helyeslés.) hanem átengedném e helyet oly férfiúnak, a ki iránt a ház viseltetik annyi bizalommal, hogy rendes kormányzati hatalmával nem él vissza. Csak annyit mondok, mivel épen a kolozsvári egyetemről van szó, hogy az én időmben négy tanárt neveztem ki, illetőleg terjesztettem fel 0 felségéhez kinevezés végett: és azok közül kettő katholikus és kettő protestáns. (Élénk helyeslés és derültség. Felkiáltások: No hát! Zaj. Elnök csenget.) De t. képviselőház, szóljanak az. egész vonalon a számok. Megvallom, nem szívesen bocsátkozom egyáltalában ezekbe a fejtegetésekbe, mert én jó lelkiismerettel mondhatom, hogy legteljesebb elfogulatlansággal azt tűztem ki magam elé minden tanügyi kinevezésnél, hogy az_ arravalóságot veszem és semmi egyebet. (Élénk éljenzés és taps.) De mivel ezt kétségbe vonják, mivel azzal vádolnak, hogy az én kinevezéseimben bizonyos tendencziozitás nyilvánul, különösen a középiskoláknál, ennek folytán öszszeállittattam az általam eszközölt kinevezéseknek konfesszionális statisztikáját. Megvallom, rám nézve is meglepetés volt, mert én azt evidencziában nem tartattam, csak azóta, mióta ezen vádak felmerülnek. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. Nem szólok a középiskolai tanitói kinevezésekről, mert hiszen e tekintetben először igen sok helyen az állami isko a létesitésénél létrejött megállapodás köt, másfelől talán senki sem vonja kétségbe, hogy ott rendesen tényleg a lakosság felekezeti megoszlásához alkalmazkodunk, (Hdyeslés.) a mit nem egy mindenkor követendő elvnek, hanem a kormányzati okosság egy parancsának tekintek, és e részben igen kevésszer, az állami tanitóknak 6000-et elérő számához képest alig 3—4 esetben fordultak elő jobbról is, balról is panaszok, hogy ezek a viszonyok nem vétettek kellőkép tekintetbe, a mely panaszokat azután alkalomadtán és a lehetőség szerint orvosiunk, természetesen nem ugy, hogy egy érdemes tanítót helyéről elcsapunk, csupán azért, mert az ő felekezeti hovatartozósága iránt panasz emeltetik, ha működése ellen nincs panasz, hanem, hogy üresedés esetén iparkodunk az egyensúlyt helyreállítani. A népiskolákról tehát nem szólok. A főiskoláknál a dolog igy áll: Főiskolai kinevezés történt én alattam 16. Ebből katholikus 9, vagyis 56"6°/o, protestáns 6, azaz 37'5°/o. Mivel az ország katholikus lakosságának száma 59'6°/o, a katholikus kinevezett főiskolai tanárok arányszáma 3°/o-kal alatta áll a katholikus lakosság országos számarányának, a protestáns tanároknak számaránya pedig lB'B°/o-kal felette áll. (Felkiáltások jobb felől: És ezek panaszkodnak !) Szmrecsányi György: Ez rosszhiszeműség, Bánffyáda! (Zaj.) Bánffy heczczelte. (Zaj. Elnök esenget.) Gr. Apponyi Albert; vallás- és közoktatásügyi miniszter: A középiskolai kinevezéseimnél, a hol csak az uj kinevezést veszem, nem az áthelyezéseket. 93 középiskolai tanár neveztetett ki általam. Ebből volt 48 katholikus, vagyis 51'62°/o, a lakosság százalékarányán 8°/o-kal alatta maradt; jorotestáns volt 35, vagyis 37'6°/o, a lakosság százalékán 15'63%-kal felül. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Zsidó vallású tanárt kineveztem 11-et, szintén az országos átlagon valami 5°/o-kal felül. Molnár János: Azért ők vannak elnyomva! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, én nem szívesen tárom ezen dolgokat ilyen alakban a ház elé, de ha frázisokkal megtámadnak, kötelességem, hogy a frázisokkal szembe a tényt állítsam. (Élénk éljenzés és taps.) A felső leányiskoláknál és a polgári iskolai kinevezéseknél egyedül állt elő az eset, hogy a kinevezett katholikusok számaránya nagyobb, mint az országos számarány. T. i. a kinevezett 29 felsőbb leányiskolái tanerő közül 21. volt katholikus, tehát 7u°/ 0 , a mi 10'65%-kal felette áll az országos népességi számaránynak, hat 6
