Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-250
462 250. országos ülés 1907 deczember 22-én, vasárnap. osztrák részre, annál nagyobb lesz a magyar állam által fizetendő kvóta. A függetlenségi pártnak régi álláspontja és régóta hangoztatott sérelme volt az, hogy a vámkezelési átalány nincs megállapítva legalább is a kvóta arányában. Azonkivül sérelme ez a magyar vámtisztviselőknek is, a kik Magyarországon rosszabbul vannak fizetve mint Ausztriában, jóllehet nagyobb kvalifikácziót kívánunk meg tőlük mint odaát. Mi azt vártuk volna, hogy ez a kormány, ha már a kvótát emeli, legalább a vámkezelési költségátalánynál a magyar nemzetnek és a magyar államkincstárnak ezt a károsodását hozza helyre ; azonban nemcsak hogy nem hozta helyre, hanem még tetézte,s az aránytalanság még nagyobb és évről-évre nagyobb lesz azáltal, hogy ezen arányban évenként egy perczenttel emelkedni fog a költségátalány. Ezen oknál fogva én a szakaszt nem fogadhatom el, ez ellen tiltakozásomat fejezem ki, különösen pedig azon feltevéssel szemben, mint hogy ha a közös ügyek fentartása esetén az osztrákoknak joguk volna a vámbevételt saját kiadásaik javára forditani. (Helyeslés balfelól. Zaj.) Popovics Sándor államtitkár: T. képviselőház ! Az előttem szóló t. képviselőtársam két megjegyzést tett felszólalásában. Az egyik vonatkozik az osztrák vámkezelési átalány felemelésére, ha jól értettem ; a másik vonatkozik a vámbevételeknek közös czélokra való forditására, illetőleg arra, hogy ő az 1867 : XII. t.-czikk határozatainak fennállásából a vámbevételek közösségére következtet. A mi az első megjegyzést illeti, bátor vagyok kiemelni azt, hogy az osztrák vámkezelési általány felemelése kizárólag az osztrák kormány által kimutatott valódi szükségletekre való tekintettel történt. Mi a magyar általányt ugyanilyen indokolással nem emelhetjük fel, mert ha méltóztatik a magyar költségvetést megnézni, ha jól emlékszem, még 1908-ra is csak 1,200.000 korona költséget tudunk vámkezelés czimén igénybe venni, a mi a törvényben megállapított 1,600.000 koronával szemben megtakarítást eredményez a magyar kincstár számára. Minthogy pedig a vámbevételek közössége magával hozza azt, hogy a vámkezelési költségek a bevételből fedeztessenek, a magyar kormány nem volt azon helyzetben, hogy effektive felmerült szükséglettel szemben tagadó álláspontra helyezkedjék. Nem szerepel itt tisztán az a különbözőség, a mely az állami alkalmazottak illetményei között fennáll, Ausztriában egyrészről, másrészről pedig hazánkban, hanem több szükségletet idéz elő a geográfiai helyzet, a forgalomnak természete és az uj vámtarifának azok a megállapításai, a melyek a vámkezelést sokkal intenzivebbé tették, mint a milyen eddig volt. Ezekben válaszoltam a t. képviselő urnak első megjegyzésére. A mi pedig a képviselő urnak második megjegyzését illeti.... Farkasházy Zsigmond: Halljuk, ez az érdekes! Popovics Sándor államtitkár: ... erre nézve polémiába nem bocsátkozom, ö fentartással él a maga álláspontja mellett. En ezt a fentartást respektálni akarom, csak annyit jegyzek meg, hogy a ki az erre vonatkozó jogforrásnak az 1867 : XII. t.-czikknek az 58. §-ától kezdődő részét olvassa, az ebből azt az állítást, hogy a vámbevételek közössége az 1867 : XII.. t.-czikk által konstruált közösügyekből következik, legalább is mindenkit meggyőző módon, dedukálni nem lesz képes. Farkasházy Zsigmond: Ez a prakszis! Popovics Sándor államtitkár: Ezeket kívántam megjegyezni. (Elénk Jielyeslés.) Lengyel Zoltán : Csak egy mondatban válaszolok az államtitkár urnak. (Nagy zaj és felkiáltások : Nem lehet jelelni !) Elnök (csenget) : Félremagyarázott szavai helyreigazítása czimén ? Lengyel Zoltán : Igaza van az államtitkár urnak, hogy az osztrákok részére a vámkezelési átalány nem volt megfelelő, kevés volt és hogy azt fel kellett emelni. Nem is a felemelés ellen szólottam, hanem az aránytalanság ellen, mert ha az osztrákét fel kellett emelni a kiadások nagyobb volta miatt, akkor a magyar költségátalányt is fel kellett volna emelni, legalább a kvóta arányában, mert azért nevezik ezt költségátalánynak, mivel annak természet szerint nem a kiadásokhoz, hanem a kvótához kell arányulnia. Mivel j>edig Magyarországnak vámhatára a külfölddel szemben igen csekély, annálfogva a kiadások sohasem is lesznek ilyen arányban, mint az osztrák államé és igy nem a szükséglet, hanem az aránytalanság indokolja azt, a miért én a sérelmet felállítottam, és azt jóvá kellett volna tenni. Elnök: Szólásra következik? Szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Kivan az előadó ur nyilatkozni ? Hoitsy Pál előadó : Nem! Elnök : Ha nem kivan nyilatkozni, a tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat 2. §-át a pénzügyi bizottság javaslata értelmében elfogadni, igen vagy nem ' l . (Igen! Nem l) Kérem azokat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja. Hammersberg László jegyző (olvassa a 3. %-t). Elnök: Kivan az előadó ur szólni? Hoitsy Pál előadó: Nem! Elnök: Szólásra következik? Bozóky Árpád: T. képviselőház! Vagyok bátor a 3. §-nál előforduló két közjogeUenes kitétellel szemben a helyes közjogi kifejezést ajánlani. Itt is előfordul a »birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok« kifejezés és azonkivül azt mondja a szakasz végső része, hogy »közös államháztartás.*. .
