Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-250

'250. országos ülés 1907 c vallom, mert hiszem és tudom, hogy ha megvalósulna, az ennek az országnak a javára szolgálna, Azonban önök megtagadják programmjukat. Kérdem, hogy vájjon ez a függetlenségi és 48-as párt olvasta-e annak a nagynevű és nagyhírű függetlenségi párti vezérembernek, Mocsáry Lajosnak a levelét, (Folytonos zaj.) a ki a borsódmegyei függetlenségi pártból kilépett, annak tiszteletbeli tagságáról lemondott azért, mert — ugy mondja — hogy ennek a függetlenségi pártnak a mostani elve, prograrnmja, taktikája nem fedezi többé azokat az elveket és programmokat, a melyeket ő egy emberöltőn át, mint igazi függetlenségi és 48-as párti, hirdetett. (Folytonos zaj.) Ugron Gábor: Kidobtuk az elnökségből! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Mezőfi Vilmos: Én nem fogadom el a magasabb kvótát és ezt az 1. §-t, hanem egy inditványt vagyok bátor benyújtani, a melynek értelmében a törvényjavaslat 1. §-ában eme szavak helyett, hogy »a magyar szent korona országaira nézve 36.4%-ban . . . állapittatik meg« ezen szavak tétessenek, hogy »a magyar szent korona országaira nézve 34'4 stb.« vagyis, hogy a régi kvótaarány maradjon. (Zaj. Helyeslések.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Áz előadó ur kivan szólni. Hoitsy Páí előadó : Bozóky Árpád t. képviselő ur egy inditványt nyújtott be az 1. §-hoz, a mely ugy látszik, mintha csakis stiláris módositás volna. A pénzügyi izottság nevében kérem, ne méltóztassék ahhoz hozzájárulni, hanem méltóztassék megmaradni az eredetinél, mert ez szokásos kifejezés, a melylyel törvényeink mindenkor élnek, és ezzel a névvel él maga Ausztria is. (Zaj balfélól.) Tehát kérem, méltóztassanak e mellett megmaradni. (Helyeslés.) Elnök : T. képviselőház ! Következik a szavazás. A kérdést akképen fogom feltenni, hogy a törvényjavaslatnak a pénzügyi és kvóta-bizottság szövegezése szerinti 1. §-át szembe állítom Mezőn Vilmos képviselő ur eüeninditványával, a mely szerint e szavak helyett »a magyar korona országaira nézve 364%-ban állapittassék meg« ezen szavak tétessenek: »344%«. A mennyiben el méltóztatnak fogadni az 1. §-t, következni fog a szavazás Bozók}^ Árpád képviselő urnak az 1. §-ra vonatkozó módosítása tárgyában. Méltóztatnak a kérdés ilyen feltételéhez hozzájárulni 1 (Helyeslés.) Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslat 1. §-át a kvóta-bizottság és pénzügyi bizottság javaslata szerint, szemben Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványával, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház tehát az 1. §-t Mezőfi képviselő ur elleninditványának mellőzésével elfogadta, Következik a szavazás Bozóky Árpád képviselő ur módosítása felett, a mely szerint az elfogadott •zember 22-én, vasárnap. 461 l.§. szövege ekképpen volna módosítandó, hogy e szavak helett : »a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok«, tétessék : »osztrák császárság*. Kérem a t. ház azon tagjait, a kik elfogadják Bozóky Árpád képviselő ur módosítását, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Bozóky Árpád: Kmety Károly is felállt! Nehogy letagadják ! Elnök: Kisebbség. A képviselőház tehát Bozóky Árpád képviselő ur módosításának mellőzésével az 1. §.-t változatlanul fogadja el. Következik a 2. §. Hammersberg László (olvassa a 2. §-t). Szent-Királyi Zoltán iegyző: Lengyel Zoltán ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! A törvényjavaslat második paragrafusa a vámbevételek hova fordításáról és a vámkezelési költségátalányról beszél. Az osztrákok ugyanis ujabban azt a felfogást hangoztatják, hogy nekik jogukban van a vámbevételeket a maguk határain saját maguknak zsebrerakni és a kvótát ebből fizetni. A magyar parlament és a magyar kormány ezt az álláspontot eddig mindig visszautasította, de mindennek daczára Ausztriában máig sem hagytak fel azzal, hogy e tekintetben izgassanak. Sőt a kereskedelemügyi miniszter ur a függetlenségi pártkörben előterjesztett beszédében szintén azt az állítást koczkáztatta meg, hogy az osztrákok vámháboru esetén, az esetben, ha a kiegyezés létre nem jön, megtehették volna azt, hogy a vámbevételeket saját kiadásaik javára fordítsák. E törvényjavaslatnak második szakasza is, ha itt tiltakozás el nem hangzik, olyanformának látszik, mintha végleg megerősítené ezt az osztrák álláspontot, mikor az 1867-ik évi XII. törvényczikkben foglalt rendelkezések után mégis ezt a törvényjavaslat még egyszer kimondja. Ennélfogva én a magam részéről tiltakozásomat fejezem ki azon osztrák és — ha van ilyen — magyar állásponttal szemben is, a mely azt mondaná, hogy a közösügyek fentartása esetén, ha a kiegyezés bármikor létre nem jönne, az osztrákoknak joguk volna a maguk vámbevételeit saját kiadásaik javára fordítani. Ez ellenkezik nemcsak a magyar törvénynyel, hanem az osztrákok által is elfogadott negyvenéves gyakorlattal. T. képviselőház! Ez az első indoka a felszólalásomnak. A második indok, a miért felszólalok az, hogy az ezen törvényjavaslat második bekezdésében érintett vámkezelési költségátalány az abban foglalt aránytalanságnál fogva a magyar államkincstárnak ismét nagy megkárosítását jelenti. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) A vámbevételek elsősorban levonandók a közös kiadásokból. Ezen vámbevételek feleslege vonandó le akkor, a mikor a vámkezelési költségátalány abból szintén levonatott. Minél kevesebbet vonnak le magyar részre a kezelési átalányból és minél többet az