Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-250

250. országos ülés líiO? deczémber 22-én, vasárnap. 459 Lengyel Zoltán: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. (Nagy zaj. Felkiáltások: Elég volt!) T, képviselőház ! Azt, a mit Szentiványi t. képviselő ur mondott, a többség soraiból és lapjaiból, elég sokszor hallottuk. Konkrété nem hivatkoznak semmire, de azt mondják, hogy mert mi is beszéltünk, tehát a horvát obstrukcziót támogattuk. (Zaj. Elnök csenget.) Már legelső beszédem alkalmával kijelentettem és kijelenti ez oldal minden tagja, hogy nem csinálunk obstrukcziót, és azt hiszem, a t. képviselő ur nagyon jól tudja, hogy ha akartuk volna, akkor e javaslatot ma nem lehetne megszavazni. A mi azt illeti, hogy még is beszéltünk, hát bocsánatot kérek, oly devalválásába a magyar képviselőháznak nem mehetünk bele, hogy magyar képviselők a magyar képviselőházban kötelességüket ne teljesíthessék, mert a horvátok is beszélnek. Nekünk elvi alapon kötelességünk volt a nézetünk szerint sérelmes javaslat ellen küzdenünk. Ha az a körülmény, hogy beszéltünk, már azt jelenti, hogy a horvátokkal trafikálunk, akkor Apponyi Albert t. miniszter ur, Szterényi József, a t. miniszterelnök ur és a többiek is trafikáltak velük, mert többször is felszólaltak. Mezőfi Vilmos: Nem lehetünk süketnémák! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyei Zoltán : Egyébként a t. képviselő ur idézetére nem válaszolhatok. Én nem voltam Bécsben, nem vagyok delegátus, nem szavazom meg a kvótát, de nem is értem a német idézetet. (Derültség.) Elnök." Az előadó ur nem kivan szólni, a tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Minthogy Farkasházy t. képviselő ur által beadott határozati javaslat halasztó természetű, elsősorban arra fogom feltenni a kérdést. Kérem a határozati javaslat felolvasását. Csizmazía Endre jegyző (ohassa a határozati javaslatot.) Elnök : A kérdés az lesz, hogy elfogadja-e a t. ház Farkasházy Zsigmond urnak most felolvasott indítványát, igen, vagy nem % (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy kisebbség, tehát a többség nem fogadja el. Most következik a szavazás a czimre. Kérem a czimet felolvasni. Nagy György: Egy stiláris módosításom lenne. (Felkiáltások : Nem lehet !) Hammersberg László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét a most felolvasott szövegben elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a törvényjavaslat czimét elfogadja. Következik az 1. §. Hammersberg László jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Nem kivan szólni. Szólásra következik ? Csizmazia Endre jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. ház ! A szakasznak ezen kitétele, hogy >>a magyar szent korona országai« után ez áll: »és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok*, nem felel meg a magyar alkotmányos felfogásnak és azért e helyett egy helyesebb kitételt vagyok bátor indítványozni. Ö Felségének első czime, sajnos, hogy osztrák császár és Ausztriát ugy hívják az egész világon, hogy osztrák császárság. Az osztrákok részéről azonban egy tendencziózus irányzattal találkozunk már évek óta, a melynek az a lényege, hogy az osztrák császárságban benne van Magyarország is. Én ugy látom, hogy épen ezért az osztrák kormány vigyáz is arra, ha a két országnak közjogi kapcsolatáról szólnak, hogy ne lehessen a magyar királyságot felemlíteni az osztrák császárság mellett, mert akkor ugy tűnik fel a dolog, mintha ez a kettő, a magyar királyság és az osztrák császárság egyenrangú volna. Azért használják következetesen, szerintem helytelenül ezt a kitételt, hogy magyar királyság és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok. A birodalmi tanácsban az osztrák császárság van képviselve és az osztrák császárságnak alkatrészei királyságok ós országok. Helytelen tehát részünkről, ha a másik államnak megjelölésére kihagyjuk az osztrák császárság czimét, mert ha kihagyjuk, akkor quasi segítségére megyünk annak az irányzatnak, a mely egész Ausztriában el van fogadva, hogy a magyar királyság benne van az osztrák császárságban. Azért ö felségének ezt a nagyobb czimét, a melyet I. Ferencz 1804-ben felvett, nevezvén magát Ausztria örökös császárának, elhallgatni nem lehet, és mikor a másik állammal való viszonylatról van szó, azt á másik államot meg kell nevezni a maga nevén. Indítványozom, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok helyett tétessenek ezek a szavak: »Az osztrák császárság*. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni, természetesen azon esetre, ha a szakaszt elfogadja a képviselőház, a mit ugyan én nem fogadok el. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik 1 Csizmazia Endre jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Csak röviden kívánom a t. képviselőház idejét igénybe venni. Én az 1. §-t nem fogadom el, nem pedig azért, mert elismerem, hogy a kvóta megalkotására a magyar országgyűlésből kiküldött bizottságnak teljesen igaza volt akkor, mikor azt mondta, hogy Magyarország teherviselési képessége, gazdasági fejlődése semmiképen sem teszi indokolttá azt, hogy mi most 2%-kal emeljük ezt az amúgy is igazságtalan kvóta-terhet. Én, a ki megfordulok a magyar nép körében, (Nagy zaj.) a ki felkeresem a nép viskóit, a ki járok a kisgazdáknak, kisiparosoknak, kiskereskedőknek, munkásoknak hajlékaiban, tudom, hogy abban az országban, a melyből esztendőnként 300.000 ember kivándorol, 58*