Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-248
248. országos ülés 1907 det a hol Pizát meg kell menteni. (Derültség.) Én azonban, t. ház, azon skeptikusokhoz tartozom, a kiket abban a drámában a férj képvisel, a ki nem hisz azon áldozatok nagyszerűségében, a mely áldozatok, hogy is mondjam csak — nem kellemetlenek. A függetlenségi pártnak ezen áldozatkészsége, a melyet a mélyen t. miniszterelnök ur, mondom, szabadon Monna Vanna után, megdicsér, jár a hatalom birtokbavevésével, és én nem szeretem a vértanukat kéjgázzal. (Derültség a középen.) T. ház ! Én főképen azért szavazok a kvótaemelés ellen, mert én ezt az átmeneti kormányzatot, ezt az átmeneti parlamentet, nem tartom erkölcsileg jogosultnak arra, hogy kvótaemelésbe menjen bele tiz esztendőre. A gazdasági kiegyezés kérdése egészen más szempont alá esik mint a kvótaemelés kérdése. A gazdasági kiegyezésre vonatkozólag előadta a miniszterelnök ur a választás előtt programmját; azzal tehát mindenki tisztában lehet, hogy gazdasági kiegyezés fog köttetni. A kritika kérdése az, hogy ez a gazdasági kiegyezés jó volt-e vagy rossz volt-e, megfelelő volt-e vagy sem. Ellenben a kvótaemelésről a választás előtt nem volt szerencsénk semmit sem hallani abban a programjaiban (Ugy van! a középen.) és egy átmeneti kormánynak teendői és feladatai közt nem is szerepelhet erkölcsi jogosultsággal a kvótának tiz esztendőre való felemelése, (Helyeslés a középen. Mozgás.) mert ez már nem átmenet, ez perpetuálás, mert a kvóta leszállani nem fog, az csak fölfelé szokott szállani. A kvótának tiz esztendőre való felsrófolása tehát azt jelenti, hogy egy átmeneti kormány miatt, a nélkül, hogy erről, a kérdésről nyilatkozott volna, nem csak az átmeneti időre, hanem állandó időkre és mindaddig, a mig Bizony Ákos t. képviselőtársam reménye be nem teljesedik és a közös ügyek meg nem szűnnek, mindaddig ezen felemelt kvótának a terheit lesz kénytelen az ország viselni. Es én, t. ház, visszaemlékezem azon beszédekre is, a melyeket a létszámemelés kérdésénél tartottunk, a hol a létszámemelést első sorban gazdasági szempontból elemeztük és a hol kijelentették az összes felszólalók azt, hogy a létszámemelést azért nem szavazhatják meg, mert ez az ország gazdasági terheinek ujabb fokozását jelenti. Hát azt kérdezem, hogy vájjon az ország gazdasági helyzete 189B után, a milleniumi esztendőnek nagy gazdasági fellendülése után nem volt-e jobb mint ma, a mikor a legnagyobb gazdasági depressziónak hatása alatt élünk? És ha 1897-ben és 1898-ban sikerült az akkori ellenzéknek kicsikarni azt, hogy a statuskvo fentartassék, és a királyi döntés nem hozott semmiféle kvótaemelést és ha a következő korszakban is oly nagymértékű kvótaemelés nem következett be mint most: kérdezem én, liogy :zember 19-én, csütörtökön. 435 hol van a gazdasági indokoltsága és alapja annak, hogy az ország néj)e most képes elviselni, épen a gazdasági depresszió következtében, a 2% kvótaemelést is ? Es kérdezem én: miben változtak meg azon igazságok, a melyeket a véderővita alkalmával hangoztattunk? T. ház! A mint mondottam, a politikai helyzetben és a pártok elhelyezkedésében látom én annak okát, hogy a nagy többség, a mely majdnem az egész parlamentet magába foglalja, nem volt képes olyan ellenállást kifejteni Ausztriával szemben, a milyen ellenállást még az általunk megbuktatott szabadelvű párt is képes volt kifejteni, 1897-ben, 1898-ban és Széll Kálmán uralma alatt? Ez a nagy többség, t. ház, lehet egy szép, egy nagy többség, a melyben gyönyörűsége telhetik azoknak, a kik, mint kormányférfiak, vezetik; a ragyogó szépsége azonban hasonló a milói Vénuszéhoz: ragyogó szép a milói Vénusz, de le van törve a két karja, és .nagyon kellemetlen dolog Vénusznak lenni letört karokkal. Nem fogadom el a kvótaemelést. (Éljenzés és taps a közép felső padjain.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. (Éljenzés a baloldalon.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Ilallmk!) Nem az ón feladatom, hogy a vitában elhangzott beszédekre válaszoljak és az egész kérdéssel a maga kiterjedésében, különösen előttem szóló igen t. kéjrviselőtársarnnak apró malicziákból igen szellemesen összerakott beszédével a maga egészében foglalkozzam. Az én feladatom csak melyet a függetlenségi és 48-as pártnak most történetesen távol lévő vezére helyett kell teljesitenem, hogy azokra reflektáljak, a mik a függetlenségi pártot, mint olyat érintik. A t. képviselő ur, hogy ugy mondjam, gyermekjátékként akarja feltüntetni a Bizony Ákos t. barátom által felvetett kérdést, mely a kvótának tiz esztendőre való megállapítását a függetlenségi párt szempontjából akarta tisztázni és azt a választ, a melyet arra a miniszterelnök ur adottt. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ezt a kérdést és a választ abból a szempontból iparkodik gúny tárgyává tenni, hogy hiszi-e valaki, hogy tiz éven belül a közös ügyeket meg fogjuk szüntetni, hogy továbbá igen ártatlan szójáték az, — a mi magától értetődik — hogy ha megszűnnek a közös ügyek, megszűnnek a közös költségek is. Nem is egy ilyen ^ruizmusnak . kifejezésre juttatása volt Bizony Ákos t. képviselőtársam felszólalása és a miniszterelnök urnak erre adott válasza, hanem egyszerűen az, hogy mivel a függetlenségi párt csak átmenetileg vállalkozott és csak az átmeneti időre, arra a feladatra, 55*
