Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-248

eczember 19-én, csütörtökön. 434 2ÍS. országos ätés 1907 dt megszűnnék. (Mozgás.) Nos, kérdeni t. képviselőtársamat, miből meríti azt a reményt, hogy a következő tíz év alatt a közös ügyek meg fognak szűnni? Miből meríti azt a reményt és a t. miniszterelnök úr azt az aggodalmat, — mert hiszen a 67 és 48 közt annak a különbségnek kell lennie, a mennyiben a 67-es álláspont azon meggyőződést képviseli, bogy a 67-es alkotmány tökéletes, a nemzet jövendőjét jobban biztosítja, mint a független törekvés, — honnan meríti a miniszterelnök xír azt az aggodalmát, hogy e tíz éven ,belül a közös ügyek megszűnnek és Bizony Ákos t. képviselő úr azt a reményét, hogy e tíz éven belül megszűnnek a közös ügyek és e remény, kétség és aggodalom daczára, hogyan szavazzák meg mindketten egyformán a felemelt kvótát? Azt hiszem, hogy némileg parlamenti játék jellegével bir e kérdés és felelet. Mert hiszen a lefolyt küzdelemnek eredményeképen talán nem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a következő tiz éven belül meg fognak szűnni a közösügyek. Talán emlékezünk arra, hogy azon csekélyebb jelentőségű közjogi vívmányokat, a melyekért megindult a nemzeti küzdelem, azokat sem voltunk képesek megvalósitani. Talán emlékezünk azokra a sziklaszilárd akadályokra, a melyeket leküzdenünk nem lehetett. És azt kérdem, hogy micsoda reális politikai felfogás és micsoda őszinteség az, a mely komolyan tárgyalja ezen tapasztalatok után azt, hogy a legközelebbi tiz éven belül mi fog történni akkor, ha megszűnnek a közös ügyek? (Zaj a középen.) A gazdasági kérdés nem tartozik a független Magyarország kérdéséhez, mert egy független Magyarország, ha akarja, köthet gazdasági kiegyezést; ez teljesen gazdasági kérdés. Én azt hiszem, hogy leghelyesebb politika a helyzetnek őszinte feltárása. Én nem teszek szemrehányást a függetlenségi és 48-as pártnak azért, hogy arra az alapra helyezkedett, a melyen jelenleg kormányoz, mert hiszen a választások előtt nyiltan kijelentette azt, hogy ez idő szerint átmenetileg, erre a cziklusra, vállalkozik a kormányzásra; csak az ellen van kifogásom, hogy még továbbra is illúziókat akarunk kelteni, hogy az ilyen párbeszédekkel táplálni akarjuk azt a reménységet, hogy nem a fejlesztésnek alapján és nem lépésről lépésre, hanem a legközelebbi tiz éven belül Bizony Ákos t. képviselő úr garantálása mellett meg fognak szűnni a közös ügyek. Ez az, a mi egy bizonyos tekintetben az illojális konkurrencziának jellegével bir más, hatvanhetes alapon álló pártokkal szemben, mert ez azt jelenti, hogy a függetlenségi és 48-as párt részt vesz a kormányzásban, azonban továbbra is hirdeti annak reményét, hogy a közel jövőben el fogja törölhetni a közösügyeket. Én azt hiszem, hogy a ki komolyan számot vet a a helyzettel, az nem képzelheti azt, hogy azon erőhatalmakkal szemben, a melyekkel szembenállottunk a nemzeti küzdelem alatt, daczára a miniszterelnök ur kiváló és bölcs vezetésének, (Mozgás a halolclalon.) lehetséges volna a legközelebbi tiz esztendő alatt az összeí közös ügyek eltörlése, a mi az ő vezetése alatt különben is csak fájó szívvel történhetnék meg. (Mozgás a középen.) Keményt táplálni lehet, azonban a remény nem politikai programm, a remény imádságos könyvbe való, nem pedig politikai programmnak. (Mozgás balfelöl.) Nem képviselőtársam, erre a reményre nem alapithatunk pártprogrammót, mert ez a remény más pártállásuaknál épugy megvan, mint azoknál, a kik függetlenségieknek és 48-asoknak nevezik magukat. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vázsonyi Vilmos : T.ház! Közjogi vívmányok elérésével, a mint már bátor voltam megjegyezni, indokolják azt, hogy a felemelt kvóta gazdasági áldozatát viselnünk kell. E közjogi vívmányok értékéről már bátor voltam megemlékezni. Most azonban rá kell mutatnom arra, hogy azon nagy közjogi lecsuszamlással szemben, a melyet a kvótajavaslat mutat, közjogi vívmányokról egyáltalában nem lehet beszélni, mert én szeretném látni azt a rekompenzácziót, a melyet azon közjogi lecsuszamlással szemben nyerünk, hogy ezen kiegyezés alkalmával hozatott először összeköttetésbe a kvóta kérdése a gazdasági kiegyezés kérdésével. (Mozgás a baloldalon.) A kvóta kérdése a gazdasági kiegyezés kérdésével semmiféle kapcsolatban nincsen; a gazdasági kiegyezés határidejének lejárta és a kvótaszerződés lejárta között semmiféle összefüggés nincsen. Most történt meg először, hogy a gazdasági kiegyezés lejártát és a kvótaszerződés lejártát egybekapcsolták. Most történt meg először, hogy a kvóta kérdése, a mely közjogi kérdés, pénzügyi jelentősége mellett is, a gazdasági kiegyezésnek merőben gazdasági kérdésével kapcsolatba fog hozatni. Ez egy kissé nagyobb értéknek elveszítése, mint a mennyit az általam már értékelt szerződéses forma illuzórius közjogi vívmányokban az országnak biztosit. De, t. ház, e közjogi lecsuszamlások és azon határozott vereség daczára, melyet ebben a kérdésben Magyarország szenvedett, a mélyen t. miniszterelnök ur megdicséri a függetlenségi és 48-as pártot és kijelenti, hogy a történelem meg fogja állapítani, hogy soha ez a párt nem volt nagyobb és nem volt dicsőbb, mint akkor, a midőn a kvóta felemelésére vállalkozott. T. házi Ez a dicséret emlékeztet engem arra a bölcs aggastyánra, a ki megdicséri Monna Vannát, mert Prinzivalle sátorában megmentette Pizát. Ehhez a dicsérethez hasonlít a mélyen t. miniszterelnök ur dicsérete azzal a különbséggel, hogy most nem is egy sátorról van szó, hanem az egész közös hadsereg kaszárnyáiról,