Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-228
36 228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. hogy én vagyok tévedésben, de a ki azt mondja, álljon fel, győzzön meg és tapsok között fogom honorálni, ha igazsága lesz, mert én hosszú parlamenti multam alatt még ahhoz is hozzászoktam, hogy beismerjem, ha másnak van igaza. De a bankkérdés tekintetéhen nem kívánhatok mást v mint hogy oszlattassék el ez a félreértés, En nem ismerek olyan programmpontot, a mely kalendárjutni határidőkről beszél akkor, mikor az önálló jegybankról van szó és nem értem, hogy a függetlenségi és 48-as pártot akkor, midőn a kormányt semmi sem kötelezi ebben a kérdésben, mi tarthatja vissza attól, hogy az ország szine előtt első előkészületi lépés gyanánt mondja ki, hogy igenis én 1910-re az önálló jegybank felállítását akarom és azt a parlamenti bizottságot nem azért küldöm ki, hogy a bank kérdéséről beszéljen, hanem az önálló bank kérdéséről. (Helyeslés balfel/l.) Tiszta bort a pohárba! Semmi szavam nem lesz, ha leszavazzák, de tisztán kell állnia a helyzetnek a nemzet előtt, mert végzetesebb dolgot nem ismerek annál, mintha egy év múlva jutunk abba a helyzetbe, hogy ránk mondják: hiszen tudtátok, hogy nem lesz meg az önálló bank, mégis megszavaztátok a kvótát. De rátérek az utolsó dologra és itt rövid leszek. (Halljuk! Hallj uh!) Arra a pontra akarok rátérni, hogy 1917-re az önálló vámterület felállítása ezen egyezség által súlyos akadályokba ütközik. Beszélnem kellene arról, — de az előrehaladott időre való tekintettel nem teszem — mi különbség van a szerződéses vámtarifa és az autonóm vámtarifa alapján megkötött szerződés között, hogy a teljesen független nemzetek, mint a hogy azt Beck hirdeti, csakis egy beczikkelyezett önálló autonóm tarifa alapján szerződnek. De ez a szerződés egy szerződéses vámtarifa alapján beczikkelyeztetni azért készül, hogy demonstráltassék az, hogy Magyarország nem egy teljesen szuverén állam, hanem olyan állam, amely csak virtuális szuverenitással bir és csak a gazdasági kérdésekben van önállósága. Röviden akarom kimutatni, hogy itt, ha ezt az egyezséget méltóztatnak elfogadni, egy olyan akadály merül fel, a mely a legveszedelmesebb módon megakadályozza, hogy 1917-ben átmenjünk az önálló vámterületre. Fundamentumul kell vennem azt, hogy a mint az előadó ur is hangsúlyozta s a mint evvel mindnyájan tisztában vagyunk, egy olyan ellenféllel állunk szemközt, a ki mindent elkövet arra, hogy a vámterület közösségét biztosítsa és a nemzet önállóságának jogát kijátszsza. Miként jutottunk abba a kényszerhelyzetbe, hogy 1917-ig a szerződést és a vámterületi közösséget prolongálnunk kell? Volt egy törvényünk, az 1899. évi XXX. t.-cz., a mely megtiltotta, hogy a külállamokkal bármiféle tárgyalásokba lehessen bocsátkozni addig, míg az autonóm vámtarifa törvénybe iktatva nincs. És mégis kötöttek kereskedelmi szerződéseket a nemzet hátrányára közös vámterület alakjában ! Most az a kérdés, a jövőre való tekintetből lehetséges-e ez, igen vagy nem, és én, bár rendkívül háládatos volna evvel a kérdéssel bővebben foglalkozni, csak röviden utalok a következőkre: Az emiitett törvényczikknek a szerződésről szóló 1. czikkelye szerint a fennálló vámtörvények és vámszabályok, valamint a szerződő felek vámtarifái ezen szerződés tartamára, — tehát 1917-ig — érvényben maradnak, a mennyiben közös egyetértéssel meg nem változtattatnak. 1917-ig terjedő hatálylyal van tehát-egy u. n. szerződéses autonóm vámtarifa, a mely csak a két fél egyetértésével változtatható meg. Most már 1915-ben merül fel először szüksége annak, hogy ezen szerződés szerint Ausztriával tárgyalásokat kell kezdenünk a vámkérdések rendezése czéljából. Kérdem, melyik vámtarifa alapján fognak megindulni Ausztriával szemben a tárgyalások ? Ezen vagy egy uj tarifa alapján ? Ez a vámtarifa a közös vámterületre szóló vámtarifa; ez nem a magyar ipar és kereskedelem érdekének, hanem mindkét fél ipari és kereskedelmi érdekeinek felel meg. Ezen tarifa alapján, hogy akar a t. képviselő ur Ausztriával szerződni: mint önálló állam az állammal, ha nincs olyan beczikkelyezett tarifája, a melynek alapján, mint tárgyalási tarifa alapján szerződhetik egy másik nemzettel ? Sághy Gyula: Kell egyet csinálni?! Polónyi Géza: Itt fekszik a kérdés lényege. De lehet-e? 1915-ben Ausztriával szemben jár le az idő, de mikor jár le a külfölddel szemben ? Az 1917-ik évben, ámde a szerződések felmondáshoz vannak kötve. (Mozgás a hózépen.) Ha mi 1917 deczember 31-ére szóló szerződéseinket meg akarjuk szüntetni, ezen szerződés, de az eddig fennállott törvény végrehajtása szerint is, az illető szerződések lejárta előtt fél esztendővel kell bejelenteni az osztrák kormánynak, hogy fel akarjuk a szerződéseket mondani. Ha ezen félesztendőnek lejártával a másik fél bele nem egyezik a szerződések felmondásába, akkor nekünk jogunk van felmondásunkat követelni. Már most mi történik? Az osztrák fél nem egyezik bele a felmondásba, nekünk kell felmondanunk a szerződéseket, vagyis a mi kívánságunkra a külügyminiszternek fel kell mondani, már csak azért is, mert a közös vámterületre szóló szereződéseket 1917-en túl érvényben tartani nem akarjuk, ha át akarunk 1917ben az önálló vámterületre lépni. Ez csak tiszta dolog. Felmondjuk tehát ennek a szerződésnek lejárta előtt egy félesztendővel, és igy nekünk kell uj szerződéseket kötni 1918 január 1-ére. Milyen tarifa alapján kötjük ezeket a szerződéseket ? Tessék ezt nekem megmondani! Wekerle Sándor miniszterelnök: Á beczikkelyezettnek alapján.
