Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-247

247. országos ülés 1907 deczember 18-án, szerdán. 417 zottság Thieman elnöklete alatt megalakult, kutatásokat végzett, de szerencsétlenségre előadóul egy Trauschenfels nevezetű ember választatott meg, a ki híres volt magyarellenes érzelmeiről és épen ezért ez engedett az ész felett uralkodni a szívnek, annak a szívnek, a mely tele volt magyarellenes érzelmekkel és ugy adta elő az országgyűlésnek a bizottság indítványát, hogy akkor az ő indítványa alapján nem váltották meg a székelyföldi kepét, mert azt mondották, hogy az személyes természetű szolgáltatás, nem pedig a föld után kirovandó adó és ilyen indokolással azután a nagyszebeni országgyűlés elejtette a székely kívánság teljesítését. Én igyekeztem visszafelé történelmileg megvilágítani a kepe eredetét; annál inkább kötelességemnek tartottam ezt, mert nem tudom, hi teles-e ez az értesülés vagy sem, de azt hallottam, hogy az a bizottság, a mely megalakult • volna, hogy tanulmányozza a kepe eredetét és javaslatot tegyen, épen a kepe eredetére nézve nem talált kellő tájékoztatást és, a mint hallottam, egyes lelkészekhez intézett felhívást, hogy a mennyiben a kepe eredetére vonatkozó okiratok állanának rendelkezésükre, azokat terjeszszék be. Én kutatásaimat a székelyekre vonatkozó könyvekre és okiratokra alajütottam, így dr. Connert Jánosnak a székelyek alkotmányhistóriájáról irt német nyelvű könyvére, Dózsa Elek »Erdélyi egyházi-jogtan« czimű könyvére, Karácsony Jánosnak több akadémiai értekezésére a székelyek eredetéről és Erdélybe való betelepüléséről Grimm János tanulmányára és kutatásaim alapján 1591-ig tudtam visszavinni a kepe eredetét. Az 1591-iki országgyűlés meghagyja a tizedszedőknek, hogy a székelyektől a tized módjára hajtsák be a kepét, vagyis már 1591-ben törvényes intézkedést találunk, a mely a kepét a tizeddel egyformán minősiti. Még nevezetesebb erre vonatkozólag a Háromszék vármegye levéltárában talált okirat, a melyből megállapítható, hogy a milkoviai püspökség területén, a -hova a múltban a székelység tartozott, teljesen a dézsmaszolgáltatás természetével bírt a kepe, ugy vettetett ki és ugy is hajtatott fel. Tovább menve a történelmi kutatás során, meg lehet először állapítani, hogy ezt a kepét eleinte a hívek a maguk áldozatkészségéből ajánlották fel az egyháznak, a papnak ós a kántornak és ebből az önkéntes adományozásból a későbbi hatalmak rendszert csináltak, állandósították, hogy ezáltal magukról egy jogos terhet jogtalanul áthárítsanak a különben is annyi tehertől nyomott, annyi oldalról megsarczolt népre. A kepe megváltása kérdésében a székely egyházak mindig egyetértettek, az összes egyházaknak a papjai, a katholikus, a református, ráz unitárius papok és azoknak hívei egyértelKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET, műleg azon voltak, hogy a kepe végre államilag megváltassék. Klasszikus példájaként a felekezeti egyetértésnek, különösen előljárt ebben az ügyben az erdélyi katholikus státus, mint azt az alcsiki kerület papságának meggyőző hangú, nagy tudással szerkesztett kérvénye is bizonyítja. A státus-gyűlés vezérszónoka rendesen Pál István apátkanonok volt, a státus minden egyes közgyűlésén foglalkozott a kepe kérdésével és minden alkalmat megragadott, hogy a kormány figyelmét erre a súlyos székelyföldi teherre felhívja. A legújabb idők eseményeire hivatkozva, 1905. június 19-én 1827. szám alatt kérte a minisztériumtól a kepe megváltását, akkor azonban a minisztérium, az akkori kormány azt a feleletet adta, hogy a kérdésben nem intézkedhetik a zavaros politikai körülmények miatt. Később, 1906. november 15-én, foglalkozott a katholikus státus ezzel a kérdéssel, újra felirt a kormányhoz és a véletlennek különös összetalálkozása, hogy most egy esztendeje, 1906. deczember 18-án volt szives a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur megígérni az én deczember 15-én tartott beszédemre, hogy gondját fogja viselni ennek a kérdésnek, és nemcsak ígéretet tesz, hanem a legrövidebb idő alatt az akcziót ebben az ügyben megindítja. Engem a mostani felszólalásra nem is a bizalmatlanság, nem is a türelmetlenség késztetett, hanem az a körülmény, hogy nagyon súlyos a népnek a kepe-robot és a ki közvetlenül ismeri a székely nép életét, mint a hogy én ismerem, a ki nem paloták ablakain át ismertem meg e népet, hanem minden nyomoruságát együtt éltem át, szenvedtem át vele. az én véreimmel, én hallom azt a sok keserű panaszt, a mely e kérdésben elhangzik és sok száz embernek kívánságát tolmácsolom, sok kétségbeesett jajkiáltásnak adok kifejezést akkor, a midőn a háborgó, a fájó, a panaszos lelkek megnyugtatása végett a miniszter úrhoz interpellácziót intézek. (Élénk helyeslés.) Hogy mennyire fontos ez a kérdés és mennyire nagyjelentőségű e kérdés megoldása, ennek bizonyságául hivatkozom arra a férfiúra, a kit e kérdésben vezérnek elismerek, a ki a legtöbbet tett ezen a téren: Pál István kanonokra, a ki e kérdésben teljesen elfogulatlan, nemes szivű, nagy tudású férfiú. 0 így nyilatkozik a kepe-kérdésről (olvassa): »Ez az adózási rendszer így fentartva egészen alkalmas arra, hogy a népben a papja iránti gyűlölettel minden vallásosságot kerüljön és a papságot végleg elkeserítse. Pedig ismétlem, hogy mindent el kell követni arra, hogy a nép vallásos és abból kifolyólag erkölcsös legyen és hogy a papság az anyagiak iránti kellemetlenségektől megszabadulva, élhessen magasztos hivatásának. A hol tehát jogi kétely merül fel az állami megváltást illetőleg, ott lépjen előtérbe a gondolat, hogy egy népnek — szegénység által a 53