Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-247

418 2í7. országos ülés 1907 deczember 18-án, szerdán. végkimerülésig jutott népnek, az ország legkeletibb határán őrtálló ősi, tiszta magyar fajnak a felemeléséről, — megmentéséről van szó, annak és nem a földnek, hanem a rajta élő népnek lehető tehermentesítéséről, hogy az magához térve, tudja tovább is kitartó hűséggel szolgálni e hazát, munkálni a magyar állam érdekeit. Igen, magának a magyar államnak az érdeke is kívánja a székely lehető tehermentesítését, indokolttá teszi a kivételes kedvezményt is, hogy képes legyen az tovább is ezen a földön maradni, mert arra szüksége van a hazának, elkerülhetetlenül nagy szüksége.« Veress József: Más egyházi adók is ilyenek! Mezőfi Vilmos: Minden egyházi adót el kell törölni! Nagy György: A legnagyobb veszedelme a kepének abban áll, hogy elhidegülést szit a pásztor és a nyáj, a lelkész és a hivő között. Pedig, t. ház. én legalább a magam szerény egyszerű felfogásából kiindulva, az édes anya imádságos intésére, vallásos nevelkedésemre támaszkodva, a hazafisággal egyenértékűnek tartom a vallásosságot és azt tartom, hogy különösen Magyarországon e két fogalomnak, e két érzésnek össze kell forrnia. (Helyeslés.) Mert, t. ház, a ki szereti ezt a földet, a ki hű és igaz hive ennek a hazának, annak biznia kell abban az örök Gondviselésben, a mely ezer esztendő zivatarai közepett mindig adott e hazának irókat, bölcseket, tudósokat, államférfiakat és hadvezéreket, kik tanítsák, bátorítsák, vezessék a népet; biznia kell abban a Gondviselésben, a mely ott tündökölt Rákóczy kuruczainak kardján, a mely ott csendült meg Kossuth Lajos ajkán, a mely vezette Petőfi lantját, s a melynek hangja zúgott a harangokból öntött ágyuk dörgésében. (Elénk tetszés és helyeslés balfelol.) Ezt a vallásos érzést kell erősítenünk a népben; mert t. ház. a vallás: nemcsak a vigasztalásnak bölcsesége, hanem a lélek teremtő ereje is. Ha ez a vallásos érzés él, akkor van erő a népben, van erő bennünk elviselni a sors csapásit, van erő hinni és bizni egy szebb jövőben, van erőnk küzdeni a nemesnek, a szépnek, a jónak diadaláért. Yan erőnk a jóságra. Ép azért szükséges, hogy ezen nagy, súlyos terhet, a mely válaszfalat képez hivő és lelkész között, állami segítséggel töröljük el. (Miénk helyeslés a baloldalon.) Azt vethetné fel azonban valaki, hogy maguk a hivők töröljék el a kepét, azok hozzák meg a kepe megváltásához szükséges áldozatot. Hát hiszen, ha anyagilag módjukban állana ez, szívesen megtennék. Kimutattam több izben felszólalásaimban, hogy ott oly rosszak a gazdasági viszonyok, olyan nagy a földbirtokok megoszlása, hogy a birtokosok 80°/o-ának 5 holdnál kevesebb földje van, azonkívül ott van a tagositási költség, ott van az arányositási költség, elvette tőlük az állam az erdőket és ma »fa-finánczok« zárják el az erdőt a tulajdonosok elől, a legelő terméketlen és a feljavítására nincs pénz. Szóval minden téren szegénységgel találkozunk és igy ettől a néptől azt kívánni, hogy est a súlyos áldozatot elviselje, teljes lehetetlenség. (Helyeslés balfelöl.) Azért kell sietni t. ház, a kepe megváltásával, ha a székelyeken akarunk segiteni, mert bizony a nyomor napról napra többet hajt ki idegen földre, idegen szolgaságba. Szomorúan kell hallani a híreket, hogy most már nemcsak Romániába, de a távoli Amerikába vándorolnak ki, a honnan alig 5 — 6% jön vissza, a többi ott pusztul. így fogy a székelység, a szinmagyarság. Épen, mert a miniszter urnak egy esztendő előtti felszólalásában is hallottam és kiéreztem a szeretetet, a melylyel e kérdés iránt viseltetik, tisztelettel előterjesztem a székelyföldi kepemegváltás érdekében a következő interpellácziót (olvassa): Interpelláczió a székelyföldi kepe állami megváltása érdekében a vallásés közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a miniszter ur a székelyföldi kepe állami megváltására és ezáltal a székelységnek egy kegyetlen, igazságtalan, súlyos robot alól való felszabadítására? 2. Hajlandó-e a kepe állami megváltásához szükséges összeget az 1908. évi költségvetésbe felvenni ? (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallásos közoktatásügyi miniszter urnak. Mezőfi Vilmos: Jobb volna ezzel foglalkozni, mint a kvótaemeléssel! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Talán erre a közbeszólásra is reflektálni fogok az interpelláczióra adandó válaszom során, de méltóztassanak megengedni, hogy az ügy fontossága és égető természete folytán rögtön válaszoljak Nagy György t. képviselőtársamnak interjjellácziójára. (Halljuk ! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy a legteljesebb lelki egyetértésben vagyok azokkal az igen szép fejtegetésekkel, a melyeket a t. képviselő ur a vallásosságnak és a hazafiságnak összhangjáról mondott és az a szellem, a mely őt lelkesítette ebben a felfogásában, él bennem is és vezet engem minden ténykedésemben, abban is, a mit az általa most felhozott ügy érdekében már eddig is tettem és legközelebb tenni szándékozom. (Helyeslés) Igenis maga a székelység olyan becses és fontos alkotó része a nemzetnek, hogy még akkor is, ha itt az osztó igazság tekintetei nem forognának fenn, az államnak segitő akcziójára igényt tarthat. (Igaz! Ugy vaní\ És most válaszolok arra a közbeszólásfa, a melyet Mezőfi Vilmos t. képviselőtársamtól hallottam, hogy t. i. jobb volna ezzel foglalkozni,