Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-228
228. országos ülés 19ü7 november 27-én, szerdán. 35 6 tizedet a bankkérdésért, a bank kikapcsolásáért. Hogy honnan tudja a t. képviselő ur, nem tudom, hogy azon az értekezleten és ezt hangsúlyozom, azon az értekezleten történt, a melyen leszögeztetett Cili Eb teória, hogy most bekövetkezett az az idő, hogy a függetlenségi és 48-as párt kénytelen belátni, hogy csak 1867-es alapon kormányozhat; azon az értekezleten mondatott ez. (Mozgás.) Annak előzménye gyanánt akkor, a mikor a boróczi beszámoló beszéd tartatott, a melyen hasonlóképen ezt mondták . . . Szterényi József államtitkár: A miniszterelnök ur ezt megczáfolta. Polónyi Géza : Engedelmet kérek, arra nem szükséges bővebben rámutatnom, hogy szívesen szolgálok a közlemények egész légiójával, melyek azt a tendencziát követik, hogy nagy erkölcsi diadal, a mely a jövő számára értékesíttetni fog, annak a bebizonyítása, hogy a függetlenségi és 48-as párt a saját elveit akkor sem képes megvalósítani, mikor azok megvalósításának semmi sem áll útjában. Már most a kikapcsolás kérdésében odáig jutottunk, ha ez való, hogy azért, hogy megmenthessük a jogunkat, hogy 1910-re önálló jegybankot állithassunk fel, ezért ismét ellenértéket kell fizetnünk. Ez súlyos dolog volna, ha megfelelne a valóságnak. Az a határozati javaslat, a mely benyújthatott, nem hozza kellőleg tisztába a kérdést. En nem is értem, hogyha a kormány elhatározásában megnyugszunk, hogy a megfelelő előkészületeket az önálló jegybank felállításának lehetőségére megteszi, miért küldetik ki a parlamenti bizottság? Ellenőrző bizottság a kormány mellé csak akkor szokott kiküldetni . . . (Ellenmondások.) Hát mi a czélja ? Szakértők meghallgatása? Az a czélja, hogy ebbe a potpourri-bizottságba kerüljön a függetlenségi párt többségének az a nagy kérdése és programmja, hogy helyes-e az önálló bank felállítása vagy nem, és az bizottsági utón tárgyaltassék ? En nyomban ketté vágom a kérdést. Abból a határozati javaslatból kimaradt két szó: az önálló magyar jegybank. Ha ez a két szó bevétetik a határozati javaslatba és az önálló magyar jegybank felállításának- előkészülete czéljából küldetik ki a parlamenti bizottság, akkor bocsánatot kérek a t. képviselő uraktól tévedésemért és levonom annak konzekvencziáit. De addig, mig ez meg nem történik, kénytelen vagyok azon álláspontomon megmaradni, hogy maga ez a határozati javaslat is nem az Önálló jegybank felállításának biztositéka, hanem biztositéka annak, hogy az ott még kontravertálható legyen, és ott egy esetleges többség vagy szakértői vélemények alapján a párt azon helyzetbe jusson, hogy kénytelen legyen, azon bízottság nézetét respektálva, lemondani programmjának 1910-ben való érvényesítéséről. Okolicsányi László: Semmi esetre sem! Polónyi Géza: Anélkül, hogy prejudikálni akarnék azon határozati javaslatnak, a mely be fog nyujttatni — legalább a t. miniszterelnök ur ugy jelezte, hogy ennek a tárgyalásnak során fog az benyujttatni — a magam részéről és azon kéjjvisclő urak részéről, a kik e tekintetben megbíztak, benyújtok egy határozati javaslatot, mert nem jutok többé abba a helyzetbe, hogy határozati javaslatot benyújthassak. Kijelentem, hogy ha ezzel egyértelmű, az önálló jegybank felállítását magában foglaló határozati javaslat a párt részéről, vagy bármely más képviselőtársam részéről benyuj tutik, azonnal szívesen visszavonom és csatlakozni fogok ahhoz, a mely benyujtatik. Nem szándékom tehát elébe vágni az eseményeknek, csak a helyzet kényszerűsége utal rá, hogy most adjak be ilyen határozati javaslatot, mert később nem jutunk hozzá. A határozati javaslat egyszerűen így szól (olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy az önálló magyar jegybanknak 1911. évi január 1-ére való felállítását elódázhatlanul szükségesnek tekinti és ennek a kormány közreműködésével való előkészítése czéljából egy 21 tagból álló külön bizottságnak kiküldését elrendeli.« Benyújtom ezt magam és t. barátaim nevében. (Élénk felkiáltások: Kik azok?) Felolvasom. (Halljuk! Halljuk!) Molnár Jenő: Itt vagyunk mindnyájan! (Zaj. Felkiáltások: Hányan ?) Polónyi Géza: Régi tradiczió, hogy a függetlenségiek akkor sem szégyenlették magukat, a mikor csak heten mentek a harczba. Hát aláirtak ezt a következők: először is csekélységem, másodszor Babocsay Sándor, harmadszor Pilisy István, Molnár Jenő, Nagy György, Csépány Géza, Szász József, Luby Géza, dr. Polónyi Dezső, Farkasházy Zsigmond és b. Thoroczkay Viktor. Egy hang (a középen): És Lengyel Zoltán? Polónyi Géza : Azt tessék ő vele aláíratni, (Derültség) a mit a képviselő ur fog benyújtani. Elnök (csenget): Csendet kérek. Polónyi Géza: Ez is azok közé az olcsó élczelődések közé számittatik, a melyek az én érveim egyetlen egyikének súlyát sem gyöngítik, sem nem erősitik. Hangulatkeltés, kaczagás, mind lehetséges. T. barátom, megéltem én már más időket, a mint mondják, láttam én már karon varjut, láttam én az osztatlan tapsokat is és teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt a padot ettől a padtól (a miniszteri székre mutat) egy egész világ választja el Nem az első eset, nem is az utolsó, hogy hamar gúny tárgyává válik, a kit néhány hét előtt még nagyon tapsoltak. (Ugy van! a balközép hátsó padjain.) Ez már a mi sorsunk, ne vegye rossz néven senki, ha én minden személyes motívum nélkül tisztán és igazán lelkiismeretem szavát követem. Lehet, 5*
