Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-246

24-6. országos ülés 1907 deczember 17-én, kedden. 405 hozott meg és tetszése szerint akkor változtathat meg, a mikor a nemzetnek tetszik. Már most azt hirdetik, hogy a mi jogunk az önálló vámterületre nézve erősebbé vált azáltal, hogy az osztrákok a szerződésben hozzájárultak. (Zaj.) Engedelmet kérek, én az ellen szólok, a mi itt tétel gyanánt fel van állítva. Mellőztem a szószerint való idézést. Az értelmezés ellen szólok. Magyarországnak ahhoz, hogy 1917-ben az önálló vámterületet felállíthassa, semmiféle osztrák szerződésre szüksége nincsen. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) És semmiféle kvótaemelésre nincsen szükség azért, hogy a nemzet ezt a jogát a törvény alapján érvényesíthesse. Ha már most ezt a kvótaemelést ilyen érvekkel támogatják, ez az, a mire én figyelmeztetek, hogy ez helytelen érvelés, helytelen indokolás és nem szabad, hogy a nemzetben ilyen nézetek verjenek gyökeret. (Mozgás balfelől.) De, t. képviselőház, rátérek arra, és ezzel talán be is fejezem, hogy tulaj donképen Bizony Ákos t. képviselőtársam az. a ki engem a mai vitában való részvételre és felszólalásra kényszerit. Hát t. képviselőház, itt már kegyeskedjenek megengedni, hogy, ha bár talán unalmas leszek is, szószerint idézzek, mert itt azután nem engedhetném meg magamnak még a lehetőségét sem annak, hogy bármiféle szóval való toldás gyanújával érintessem, és azt mondhassák, hogy mást állítok, mint a mit a párt hivatalos szónoka mondott. Azt mondja Bizony Ákos t. képviselőtársam : (olvassa) »Igaz, hogy a függetlenségi párt eddig más eljárási módot követett és követhetett. De miért ? Azért, mert a függetlenségi párt kisebbségben volt. Ellenzéken volt. Azon eljárási módok között, a melyeket a kisebbség, illetőleg a többség. vagy mondjuk az ellenzék és a kormánypárt követ, követhet és követnie kell, lényeges különbség van. A kisebbség feladata az, hogy elveit hirdesse, azoknak propagandát csináljon és igyekezzék azokat a nemzet többségével elfogadtatni, hogy maj.dan tettleg is megvalósíthassa azokat. A többségnek pedig az a kötelessége, . . .« — és itt van a kontradisztinkezió ... » . . . hogy az államügyek zavartalan menetének feritartásáról gondoskodj ék«. Tehát, t. ház, most már a többségnek nem az elvek fentartása a kötelessége, hanem az, hogy »az államügyek zavartalan menetének fentartásáról gondoskodjék.* Azután így folytatja Bizony Ákos t. képviselőtársam (olvassa) : »A függetlenségi párt még szabadabban folytathatta a maga ellenzéki működését, mint az európai művelt alkotmányos államok ellenzékei tehették és pedig azért, mert ott, a hol igazi parlamentarizmus van, és a pártok felváltják egymást a kormányban, ott minden ellenzék tudja és tudnia kell, hogy az általa hirdetett elveknek megvalósítása lesz kötelessége, ha többségre jut, a mire kilátása van«. Most jön a legérdekesebb (olvassa) : »A függetlenségi párt, fájdalom, évtizedeken keresztül küzdött programmja mellett, arra való kilátás nélkül, hogy azok a közeljövőben megvalósíthatók lesznek. És méltóztatnak tudni, hogy a függetlenségi pártot az uralmon levő többségi rjártok folytonosan kormányképtelennek hirdették, tehát olyannak, a mely elveit hirdetheti ugyan, de ezek megvalósítására módja sohasem lesz. »Nagyon természetes dolog... — Bizony Ákos ur szerint — ». . . . hogy ilyen körülmények között a függetlenségi párt évtizedeken keresztül bizonyos tekintetben a negáczió terére helyezkedett, szemben az uralkodó 67-es közösügyes politikával, és tekintet nélkül arra, hogy mit kívánna az államrezon akkor, hogy ha a függetlenségi pártnak szavazata döntetné el itt a házban az ügyek sorsát, ragaszkodott a maga merev közjogi álláspontjához és sem kvótát meg nem szavazott, sem a kvóta bizottság választásába bele nem ment. Most azonban a függetlenségi párt ennek a képviselőháznak a többségét képezi, a kormány a függetlenségi párt bizalma nélkül egy óráig sem foglalhatná el helyét. A kormány nem akarhat olyat, a mi ellentétben áll a függetlenségi párt akaratával, következésképen . . .« — lássuk, mi a következés — ». . . ha a függetlenségi párt a kormány helyzetét tűrhetetlenné tenni nem akarja, a párt nem akarhat olyant, a mi ellentétben állt a kormány programmjával, a mely nélkül az nem állhat meg, hanem buknia kell.« Már most, t. ház, én visszaemlékszem rá, ezeket a vádakat ellenünk 1867 óta a kormánypártnak, az akkori szabadelvű pártnak tagjai is tele torokkal hirdették, De arra nem voltam elkészülve, t. képviselőház, hogy meg kelljen élnem azt, hogy a függetlenségi párt hivatalos szónoka állapítsa meg ellenünk azt, t. uraim, hogy mi voltunk azok a páriák, a kik csak addig hirdethettük elveinket, mig kisebbségben voltunk, a mint azonban többségre jutottunk, az államrezon és a mindenkori tényleges állapot gondos fentartása a feladatunk. Lehetetlenség mit a hivatalos szónok tett, midőn felállította azt a bizantikus tételt, hogy mert a kormány nem akarhat mást, mint a párt, ennek folytán, ha a kormány mást akar, mint a függetlenségi párt, a pártnak kell akarnia azt, a mit a kormány akar. Azt mondottam és azt mondom, hogy nem helyes az a módszer, a melylyel a politikai kényszerhelyzetet védelmezik. Méltóztassanak megengedni, de többet árt Bizony Ákos t. barátomnak a beszéde ennél a kérdésnél, mint akárhány ellenzéki beszéd, mert nem szabad a függetlenségi párt hivatalos szónokának elvtagadásra hívni fel a pártot azzal, hogy azt mondja : ez a párt volt egyedül arra a szerencsétlenségre kárhoztatva, hogy elveit csak addig hirdethette, a mig kisebbségben volt. És még ennél is súlyosabb elbírálás alá esik, a mit a képviselő ur ezután tett, hogy t. i. ennek az eljárásnak a dispenzáczióját a mélyen t. miniszterelnök úrtól kérte. Azt mondotta felszólalásában, hogy az ellen a gyanúsítás ellen akar tiltakozni, mintha a függetlenségi párt határozata-