Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-246

406 246. országos ülés 1907 deczember í7-én, kedden. val és szavazatával olyan felfogáshoz járulna hozzá, a mely lehetetlenné tenné a kvóta megszüntetését arra az esetre, ha tiz éven belül a közös ügyek megszűnnének. Hogy az ő felfogása helyes és hogy ezt fedi a kormány álláspontja is, arra nézve kért a miniszterelnök úrtól nyilatkozatot. Hát én sohasem hallottam, hogy egy jóravaló kálvinista a Zwingli és Kálvin tanainak hirdetése tekintetében a római pápához fordult volna dispenzáczióért. Én, t. uraim, előre biztos voltam, hogy a csábitó szivesen adja meg a bűntárs számára a dispenzáeziót. (Zaj halj elöl.) Szentiványi Árpád: Bizony Ákosban megvolt a jóindulat, de ebben a beszédben nincsen. Sándor Pál: Haragusznak, mert ez igaz ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Nagy György: Ha tetszik a felemelt kvóta, tessék lenyelni a bírálatot! (Elnök csenget.) Polónyi Géza : Azzal kell tisztában lenni, hogy mit ér a 67-es miniszterelnöknek a megnyugtatása. Utalhatok e tekintetben az igen t. miniszterelnök urnak a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatára, a mikor ez a kérdés itt először került szóba. E nyilatkozatban azt mondja : Deklaráeziót kér tőlem a képviselő ur — Szabó Kálmán képviselő ur kérte. Ha csak az kell, szivesen megteszem, de ennek semmiféle értelme, semmiféle jelentősége nincsen. Gr. Apponyi Albert a múltkori általános vitánál maga is megmondotta, hogy nemcsak az ilyen deklaráczió, de még egy határozati javaslat (Halljuk ! jobbfelöl.) sem segit az ilyen állapotokon, mert nem köt mást, mint azt a házat és azt a kormányt, mig kifelé semmi további hatása nincs. De, t. képviselőház, nem is értem, hogy miért védekezett Bizony Ákos ezzel a váddal szemben ? Hiszen tudtommal ő volt itt az első hivatalos szónok és a házban ilyen vád senki részéről fel nem merült, a függetlenségi pártot ilyen váddal innen vagy bármely oldaláról ennek a háznak senki nem illette. Talán a kisbíró nyilatkozott meg ennél a vádaskodásnál ? A lelkiismeret önvádjáról lenne szó ? Azt kell mondanom, igen t. uraim, hogy — bocsánatot kérek — bármit szól is Wekerle Sándor miniszterelnök ur, az én legfőbb kifogásom ez ellen az eljárás ellen az — a mit Bizony Ákos t. képviselő ur maga is kénytelen volt konstatálni — hogy a 2%-os kvótafelemelés, tiz esztendőre a kiegyezés áraként adandó, s hogy ő ezt, tiz esztendőre, a kiegyezés áraként szavazza meg. Mikor az osztrák deputáczió ezt a vívmányt mint saját álláspontjának diadalát hirdeti; mikor egyezményes utón köttetik le a kvóta tiz estzendőre : akkor itt semmiféle dispenzáczió nem mentésit annak konkluzuma alól, a miket ez a szerződés magában foglal. A szerződéses hűség alapján joga van az osztrák félnek, — meg is fogja tenni — a szerződés betartását követelni. Most már, t. uraim, bekövetkezhetnek olyan események, hogy azok a közösügyek megszűnnek. (Halljuk balfelöl.) Ez alól a nyomás alól, t. uraim, a szerződés tartama alatt, a mig az fennáll, mene- < kiilni csak rendkivüli utón lehet (Mozgás, zaj a baloldalon.) és miután a kvóta kiegyezési ellenérték gyanánt fizettetik, a kiegyezés pedig tiz esztendőre marad érvényben — az osztrákok ezt mint árt követelték és ajánlották fel — azt tiz esztendeig mint árt fizetni is kell, ha csak nem akarunk a szerződéses hűség ellen véteni. (Zaj.) Most már, t. uraim, ezzel tisztába kell jönni. Mert én a magam részéről sohasem állanék arra az álláspontra, hogy ha egyszer a parlament ezt a szerződést elfogadta, megszavazta és annak tudatában cselekedte ezt, hogy igenis, tiz esztendőre ezzel lekötötte magát, hogy akkor ezt a szerződést becsületesen be ne tartsa. Lehetnek viszonyok, t. uraim, a melyek ezt előidéznék, de ezek nem ennek a szerződésnek keretében merülnek föl. Bakonyi Samu : Épen azért! Polónyi Géza : Ha pedig nem szerződéses, nem legális állapotokról beszélünk, akkor, engedjen meg nekem t. barátom, sem Cavour, sem Danton, sem mások nem kértek dispenzáeziót arra, hogy mi fog bekövetkezni azután 1 Én a magam részéről semmiféle megnyugvást nem találok ebben; a mit én kifogásolok, az, hogy szerencsétlenség volt a kiegyezés értéke gyanánt ezt a kvótát lekötni. Mert ezzel, t. képviselőház, igenis módot nyújtottunk arra, hogy a jövő időkben is a kvótát kompenzativ objektumnak tekinthessék, holott a kvótának megállapításánál a mi törvényeink szerint, — a mint az ki lett fejtve : tisztán a teherviselési képesség volt és lehetett az egyedül irányadó, (ügy van!) Befejezem felszólalásomat azzal, hogy mi is volt hát tulaj donképen mi közöttünk a nézeteltérés ? Az, t. képviselőház és t. képviselőtársaim, hogy én helyeseltem, politikailag erkölcsösnek és az egész ország előtt nemes szivvel megvédelmezhetőnek tartottam és tartom a függetlenségi párt álláspontját, a mint ezt már voltam is bátor Idfejteni. De ennek egy feltételét láttam és látom, azt a feltételt, hogy ezek a hibák ne ismétlődjenek. Részemről ennek az volt a feltétele, hogy ha a párttal együtt akarom viselni ennek az állapotnak minden súlyát, ha tehát a kvótafelemelést, mint a pártnak hű tagja, megszavazom, legalább szerezzek és kapjak biztosítékot az iránt, hogy a függetlenségi párt egyik kardinális programmpontja : a külön jegybank felállítása 1911 január ~\l-ére szóló határidőre biztosítva van. Én nem ismétlem azokat az aggodalmakat, a melyek engem annak feltevésére, sőt arra a meggyőződésre juttattak, hogy ezen kormány vezetése alatt az önálló jegybank felállítása ki van zárva. És már most méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy mi történik köröskörül. Méltóztassék megnézni, hogy a néppárt kebelében, hogyan érvényesül ez a felfogás, — hiszen a múltkor már voltam bátor felolvasni, illetőleg hivatkozni rá — Hencz Károly t. képviselő ur bizonyára illetékes forrásokból megállapítja a néppártban azt, hogy a kvótafelemelés 1'0% erejéig a szerződési formu-