Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

390 245, országos ülés 1907 nem, mert egy paktumba ment bele, nemcsak az uralkodóval szemben, hanem az országgal szemben is, a mely paktumot kötelezővé tette magára nézve akkor, a midőn e paktum alapján a kormányzás mandátumát elvállalta. B paktum alapelveként szerepel az, hogy a statuskvo-t fentartjuk és magasabb költségeket, magasabb áldozatokat a nemzettől nem kivánunk, különösen pedig nem engedjük meg, hogy a közösügyi terhek magasabban állapíttassanak meg. És mégis, t. ház, olyan törvényjavaslattal jön ide a t. kormány, a mely a közösügyi kiadások terhét jelentékenyen növeli. Nézetem szerint, ezzel szemben csak egy képviselő foglalta el a helyes és korrekt álláspontot és ez Gaál Gaszton t. képviselőtársunk, a ki elismerte azt, hogy azon programm alajjján, a melynek alapján őt megválasztották, ő a kvótát nem emelheti, tehát a választói elé terjesztette azt a kérdést, hogy vájjon megengedik-e neki, hogy felemelje a kvótát, igen vagy nem. Ámde, ha egészen el is tekintünk, t. ház, a paktum kérdésétől és ha el is fogadjuk azt, hogy egy szerencsétlen idea kedvéért a statuskvo alapjáról lesiklottunk, akkor is kétségtelen dolog, hogy a közösügyi terhek elvállalásánál egyebet, mint a törvényes és természetes alapot, sem a mostani többségnek, sem akármelyik más többségnek, sem a törvényhozásnak, sem az uralkodónak elfogadnia nem szabad. És már most kérdem én : van-e a t. házban bárki is, a ki azt állithatná, hogy a mostani kvótajavaslat a természetes és törvényes alapon nyugszik ? Elismerem, hogy az 1867-es törvényben, — és ez egyik sarkalatos hibája, a mely miatt mi ezen törvényjavaslat álláspontjára nem helyezkedhetünk, — nincsen preczizirozva, világosan megállapitva, a kvóta kiszámításának módja ; ott a kölcsönös alkuról van szó, mint alapról. Ámde egészen kétségtelen, hogy a kölcsönös alku nem azt jelenthette, hogy a ki birja, marja, hogy a ki hunezfutabb, a ki ravaszabb, a ki alattomosabb, a ki erősebb, az kedvezőbb helyzetet vivjon ki magának a másik féllel szemben, hanem azt jelenti a kölcsönös alku, hogy bizonyos alapelveket kell megállapitani, a melyek segítségével a kvótának helyes és igazságos aránya kiszámítható. 1867-től fogva sohasem volt kétséges, hogy a kvóta csakis számítás alapján állapittassék meg. (Mozgás a baloldalon.) Hogy milyen legyen ez a számítási alap, arra nézve, megengedem, az egész elmúlt 40 esztendő alatt a két állam bizottságai megegyezni nem tudtak. De az is kétségtelen, hogy mindamellett kifejlődött az évek során egy bizonyos prakszis, a melyet az osztrákok is elfogadtak alapul és ez a teherviselési képesség kiszámításának az a módja volt, a mely különösen az 1887-iki kvóta tárgyalásoknál domborodott ki a legvilágosabban, hogy t. i. a két állam bruttó-bevételeit veszik alapul, azokból az átfutó kiadásokat levonják, valamint levonják azokat a megterheltedeczember 16-án, hétfőn. téseket is, a melyeket az egyik vagy a másik állam egyoldalúan az ő polgáraira ró. Ezt az alapot kétségtelenül az osztrákok is hallgatagon elfogadják. De tovább megyek : ez a t. kormány és ez a többség^is erre az álláspontra helyezkedett még négy hónappal ezelőtt. 1907 júniusában, a kvótaalkudozások idején, mi is a mi részünkről és az osztrákok is a maguk részéről ezt az elfogadott alapot tekintették kiindulási pontnak és ezen az alapon eszközölték a számításokat. Maga a t. kormány az ezen alapon eszközölt számitások utján kimutatta és a kvótabizottságok elé terjesztette azt a megállapítást, hogy a kvóta a mostani viszonyok szerint és a két állam teherviselési képességének arányában ugy lesz helyesen megállapítandó, hogy 32'78% legyen a mi kvótaarányunk és 67'22% az osztrákoké. Meg kell jegyeznem, t. uraim, hogy ez a megállapítás az akkori, négy hónap előtti kvótabizottság részéről elfogadásra egyáltalán nem talált. Még 67-es részről, is Bakovszky István képviselő ur részéről kifogásoltatott ezen számitás, s az ő állítása szerint Magyarország igazságos kvótája 3T4% lett volna, tehát három százalékkal kisebb, mint a mostani és öt százalékkal kisebb annál, a melyet most a t. kormány a törvényhozás által megállapittatni kér. A függetlenségi párt részéről olyan tekintélyes gazdasági szakférfiú, mint Szabó Kálmán, 22-3%-os kvótaarányt ajánlott. És mindezzel szemben most egyszerre előáll a t. kormány, és mintegy félredobva az egész alapot, a melyet a 67-es kormányok is — ezt el kell ismernünk minden kifogásunk mellett is — 40 esztendőn keresztül sikeresen megvédelmeztek, uj javaslatot terjeszt elő, a mely nemcsak hogy a régi számítási alapon nem nyugszik, de kifejezetten semmiféle számitási alapra fektetve nincs. Hiszen, t. ház, ha belement a t. kormány abba, hogy az eddigi számitási módot, a melyet 40 esztendőn keresztül az osztrákok hiába ostromoltak, el kell vetni, lehetett volna számos más eszközt és módot találni a kvóta kiszámítására; volt is elég javaslat arra, hogy más alapon számítsák ki a két ország teherviselési képességét. A tényleges teherviselési képességre nézve a kvótabizottság t. előadója, Földes Béla képviselő ur, a ki okvetlenül szaktekintély e téren, igen szép és alapos tanulmányokat is végzett, s azokat a tvótabizottság elé terjesztette. Nem akarom a t. házat ezeknek az igen érdekes kimutatásoknak részletes előadásával untatni, (Halljuk ! Halljuk !) de egyes adatokat lehetetlen elő nem hozni. Abból indult ki a t. előadó ur, hogy ha Magyarország és Ausztria teherviselési képességét biráljuk és vizsgáljuk, elsősorban tekintsük azokat az adatokat, a melyek Magyarországra nézve kedvezőek és ezek a mezőgazdasági termelés adatai. Nagy György : Nem tanácskozásképes a ház ! Kálosi József: De negyvenen vagyunk! Polónyi Géza: De nem vagyunk annyian ! Tessék megolvasni! Ugy-e, hogy nem vagyunk annyian ? (Mozgás balfelől.)