Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

2Í5. országos ülés 1907 deczember 16-án, hétfőn. 391 Farkasházy Zsigmond : És milyen eredményre jut az előadó ur, t. ház ? A legfontosabb mezőgazdasági termékek tekintetében nem Magyarország, hanem Ausztria van kedvezőbb helyzetben. A búzától és tengeritől eltekintve, hüvelyesekben, burgonyában, ezukorrépában és takarmányrépában Ausztria erősebb termelő, mint Magyarország ; ugyanígy az állattenyésztésben ; eltekintve a ló- és juhtenyésztéstől, a többi és legfontosabb tenyésztési ágazatokban, nevezetesen a szarvasmarhatenyésztésben Ausztria van kedvezőbb helyzetben, mint Magyarország. Ugyanez áll az erdő- és szőlőmivelésre nézve. Természetes, hogy ezek után nem szükséges részletesebben bizonyítani, hogy az ipari termelés terén Ausztria messze felülhaladja Magyarországot és az ebben a tekintetben megnyilvánuló ereje és teherviselési képessége nem hogy a 36—G4-es, de még a 32—68-as arány mellett sincs túlozva. Különösen bátor vagyok figyelmébe ajánlani a t. háznak és azon t. képviselőtársaimnak, a kik folytonosan az önálló bank felállításának kérdésével áltatják nemcsak az országot, hanem — elismerem : jóhiszeműen — saját magukat is, azokat az adatokat, a melyek az osztrák-magyar banknak magyarországi és ausztriai munkásságát tüntetik fel. Ezekből kitűnik, hogy a bankintézet összes aktíváiból Magyarországra 244%, Ausztriára pedig 76% esik. Az osztrák-magyar bank összes hitelműveletei közül esik Magyarországra 23%, Ausztriára pedig 77%. És végül, t. ház, egynéhány elszomorító adatra hivatkozom, a melyek a teherviselési kéj>esség megállapításánál igen nagy fontossággal bírnának. Ide tartozik elsősorban az adóterhek eloszlása, a mire nézve Földes előadó ur megállapítja, hogy Magyarországon 69-1 K esik minden egyes adófizetőre, Ausztriában pedig 65'5 K és hogy a végrehajtások utján beállott birtokváltozások Magyarországon 19.178-ra rúgnak, az Ausztriában előforduló ilyen átruházások 11.69l-re. Végül a legszembetűnőbb aránytalanság abban mutatkozik, hogy Magyarország Ausztriának tőkében és kamatokban évenként 230—240 milliót adózik, mig Ausztriának hasonló fizetései Magyarországgal szemben 3—4 milliót tesznek ki. Mikor a t. előadó ur ilyen adatokat terjesztett a kvótabizottság elé, akkor előttem megfoghatatlanná válik, hogyan volt képes a kvótabizottság olyan eredményre jutni, a milyenre jutott, hogy t. i. megadja az osztrákok által követelt felemelést. Csak elismerésemet fejezhetem ki Földes előadó ur iránt, hogy volt annyi elvhűsége és lelkiismeretessége, hogy ezek után, ezen előzmények figyelembevételével a kvótaemelés képviseletére a házban nem vállalkozott. És szívesen láttam volna, ha egyáltalában nem függetlenségi képviselő vállalkozik ennek a támogatására, hanem átengedi ezt a dicsőséget a 67-es pártoknak, a melyek ilyen élvezetekből már ismételten kivették a részüket. Nagy György : Azért Földes is megszavazza ! Farkasházy Zsigmond: Nem szavazza meg. Ha most már kutatjuk, hogyan lehetséges, hogy a kormány ezen előzmények daczára vállalkozott olyan kvótajavaslat előterjesztésére, amely sem az igazsággal, sem a törvényességgel, sern az ország helyzetével össze nem egyeztethető és semmiféle észérvvel nem támogatható, akkor elsősorban az a tény áll előttem, a melyet csak sajnálattal konstatálhatok, hogy t. i. ez a kormány, mikor a kvóta kérdése került napirendre, lecsúszott a törvényesség alapjáról. (Közbeszólás : No ! No I) Igenis, állítom, hogy lecsúszott a törvényesség alapjáról. A 67-iki törvényhozás, a melyet elégszer perhorreszkáltunk és kifogásoltunk, a kvótamegállapitás módját a legerősebb kautélákkal iparkodott körülbástyázni és e végből megállapította, hogy a kvótára nézve a két állam kormányai nem léphetnek megáilaj>odásra, hanem fentartotta ezt a törvényhozásoknak, abból indulva ki, hogy a mig a kormányok esetleg befolyásolhatók és rábeszélhetők, sőt talán meg is félemlithetők, addig a törvényhozásokat ez a veszedelem kevésbbé fenyegeti. Hogy ehhez a törvényes elvhez az elmúlt évtizedek alatt mennyire ragaszkodtak még a 67-es pártok is, annak igazolására egy klasszikus példát hozhatok fel. Horánszky Nándor, volt kereskedelemügyi miniszter, a ki a házban minden oldalról mindig a legnagyobb tisztelettel találkozott, s a kinek elvhűségét, hazafiságát valósággal glorifikálták a háznak minden oldalán, akkor, mikor 1898-ban az a gyanú merült fel, hogy olyan számítást terveznek, a melynek segélyével fel lehetne emelni a kvótát, a következőket irta : »Nem tehetek róla, de én ezt megérteni csak akkor tudom,* — t. i. az uj számítási módokat — »ha valaki előbb a kvótaemelésre akár kifejezetten, akár magatartásával erkölcsi obligót vállalt és azután ehhez az alapot mindenáron meg akarja keresni.« íme, Horánszky Nándor burkolt gyanusitásképen fejezte ki ezt a feltevését a Bánffy-kormánynyal szemben, a mi ellen a Bánffy-kormány a leghatározottabban védekezett és tiltakozott. Ma pedig mit látunk ? A mai nemzeti kormány nyiltan, minden titkolózás nélkül megmondja, hogy megállapodott az osztrák kormánynyal a törvényhozások hozzájárulása nélkül s ezzel fait accompli elé állítja a pártokat és az országot és kabinetkérdést csinál olyan javaslatból, a melynek elbírálására a törvény értelmében egyedül és kizárólag a törvényhozás jogosult. És hogy e jelenségre nézve, igenis, a 67-es törvényhozóknak aggodalma bizonyult jogosultnak, az kitűnik abból, hogy maga a t. kormány is elismerte, hogy megfélemlítve és ijedtségtől sarkallva ment bele ebbe az indokolatlan kvótaemelésbe. Eléggé ismeretesek azok a megíélemlitési módok, a melyeket az osztrákok felhasználtak a magyar kormány megpuhitására, és ezeket igazi értékük szerint figyelembe véve, majdnem azt mondhatnók, hogy a t. kormány annyira félt attól, hogy kirabolják, hogy kidobta a pénzünket