Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

345. országos ülés 1907 életkérdés, hogy ha azt el nem fogadnók, akkor Magyarország talán a földgolyóbisról el is tűnnék és egy nagy lyuk támadna a helyén. Ám a mit a kiegyezésre nézve esetleg el lehetett hitetni, azt, gondolom, senki sem fogja állítani a kvótaemelésről szóló törvényről. Nem lesz senki, a ki azt vitathatná, hogy a kvótaemelésre annyira áhítozik a magyar közvélemény, annyira szüksége van ennek az országnak arra, hogy két százalókkal több kvótát fizessen, hogy alig várja azt a perczet, a midőn ebbe az élvezetbe lép és hogy ha egy nappal a magyar fölszólalások és a magyar ellenzéki képviselők aggodalmainak előadása által ez az élvezet késnék, akkor talán lázadás ütne ki ebben az országban. Azt hiszem, ezt a vádat egyetlen képviselőtársam sem fogja ellenünk emelhetni, és azért vagyok bátor legtárgyilagosabban, de mégis egész terjedelmükben kifejteni azokat az érveket, a melyek engem és kilépett képviselőtársaimat arra bírnak, hogy ezt a törvényjavaslatot a leghatározottabban és a legélesebben ellenezzük. Indit erre engem egy egészen különös jelenség is, a melyet a t. képviselőház figyelmébe ajánlok és a mely jellemző azoknak a munkájára, a kik talán nem a nyilt szinen, hanem a kulisszák mögött a törvényhozás és a politika boszorkánykonyháján azokat a mérgeket főzik, a melyek valamikor még végzetes következménynek lehetnek a magyar parlamenti pártalakulásra. Méltóztatott-e megfigyelni azt, hogy mióta a kiegyezési javaslatok vannak napirenden, egyetlen egy jaárt van előtérben, a mely felszólal, előadókat szállít, határozatokat hoz, és felszólalásaival pártolja ezt a végtelenül népszerűtlen, rendkívül káros következményű javaslatot? A függetlenségi párt szállítja az előadókat, a függetlenségi párt állítja ki a felszólalókat. Más alkalommal évtizedes gyakorlat szerint minden párt ki szokta állítani a maga szónokát, a ki pártjának álláspontját a legsürgősebb esetekben is körvonalazza a szőnyegen fekvő javaslattal szemben. Kérdem én, miért nem vállalkozott a t. alkotmánypárt, miért nem vállalkozott a néppárt a kiegyezésnek meg a kvótajavaslatnak pártolására és azzal szemben álláspontjának kifejtésére ? Polónyi Géza: Ugy van, ez igaz. Farkasházy Zsigmond: A függetlenségi pártra várt az a dicsőséges feladat, hogy itt kifejtse, mennyire szükséges az országra nézve ez a javaslat, mennyire szükséges az, hogy minél előbb újra tiz esztendőn keresztül az Ausztriával való vámszövetségbe és vámközösségbe lépjünk és hogy mennyire kívánatos és örvendetes, hogy ha ilyen szép áron, a két perczentes kvótaemelés árán a kiegyezés birtokába jutunk. Ez kétségtelenül oly tendenczia, a melynek végczélja és eredménye is az, hogy a függetlenségi és 48-as párt az deczember 16-án, hétfőn. 389 ország előtt diszkreditáltassék és olyan színben tüntettessék fel, mintha az ő elvei ellenére való állásfoglalása következtében kerülne az ország abba a szomorú helyzetbe, hogy tiz esztendőre le lesz kötve és a lekötöttségnek még magas árát is fizeti. Ez a különös jelenség, a melyet én a koalizált pártok közötti lojalitással nem tartok összeegyeztethetőnek, késztet engem és a többieket, a kik a függetlenségi pártkörből kiléptünk, arra, hogy felszólaljunk és dokumentáljuk, hogy nem minden függetlenségi és 48-as ember hajlandó oda tartani a hátát a 67-es uraknak lépcsőfokul, hogy újra felkapaszkodjanak a hatalom polczára. (Zaj a középen.) Csitáry Béla : Nem obstruáhmk! Majd segítünk a horvátoknak obstruálni! Farkasházy Zsigmond: Miért vállalkoznak a t. függetlenségi párti képviselő urak kizárólag ezen javaslatok védelmére ? Miért nem szorítják rá a koalizált pártokat, hogy ők is foglaljanak állást ? Hiszen nekik sokkal könnyebb is volna a 67-es alapon állva, ezen javaslatok mellett érvelni. A többi pártok azonban bölcsen hallgatnak, sőt megengedik tagjaiknak, hogy ellene szavazzanak e törvényjavaslatoknak, a mint az meg is történt a kiegyezési törvényjavaslatoknál. Ezen a párton ellenben kötelezővé teszik . . , Okolicsányi László : Senki se tette kötelezővé ! Farkasházy Zsigmond:... de mindenesetre e pártról akadnak, a kik védelmükbe veszik a javaslatokat, ez a párt szolgáltat előadókat és ezzel ugy tűnnek fel, mintha egész mértékben hajlandók volnának vállalni a felelősséget, a mely ezen javaslatoknak törvényerőre emeléséből a törvényhozásra hárul. (Zaj a baloldalon.) Itt térhetek át, t. ház, a szőnyegen lévő törvényjavaslat megvitatására és elsősorban annak kimutatására, hogy a felhozott érvek, a melyekkel a törvényjavaslatot támogatni kívánják, tulajdonképen nem is ész-érvek, hanem inkább mentségül kívánnak szolgálni arra, hogy a függetlenségi és 48-as párt ezt a törvényjavaslatot, homlokegyenest ellentétben elveivel, támogatja és megszavazza. (Zaj a baloldalon.) A legáltalánosabban hangoztatott mentő érv az, hogy a függetlenségi elvekkel tulajdonképen nem a kvótaemelés, hanem maga a kvóta áll ellentétben; ha pedig a kvótát egyszer megszavazzák, akkor mindegy, hogy két perczenttel több vagy kevesebb kvótát szavaznak-e meg. Hát ez nem logikus dolog, vagy legalább is annyi logika van benne, mint van abban a felfogásban, hogy ha beleestem a pocsolyába és sáros lettem, mindegy az, hogy bokáig vagy nyakig leszek-e sáros. (Mozgás. Derültség.) De ha még el is tekintünk attól, hogy a kvótának megszavazása és a felemelt kvótának megszavazása között lényeges különbség van, épen a mostani helyzetben és épen a függetlenségi pártnak nem volna megengedhető az, hogy megszavazza a magasabb kvótát, és pedig azért