Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

388 2*5. országos ülés 1907 derűdnek nézetei a viszonyok és a politikai alakulások szerint alakulhatnak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor : Tényekről van szó ! B. Bánffy Dezső: Az akkori viszonyok között senki Magyarországon komolyan a gazdasági önállóság azonnali beállításának kérdésével nem foglalkozott, s a ki a képviselőház tárgyalásait figyelemmel kisérte, az meg fogja állapithatni, hogy az 1897. és 1898-ban ebben a házban a függetlenségi párt a gazdasági önállósághoz való ragaszkodásának elvi kijelentésein kivid tényleg a gazdasági különválás keresztülvitelét a legközelebbi időkre nem követelte. (Élénk ellenmondások a baloldalon.) Thaly Kálmán : Igazat mondott-e Tisza vagy nem, az a kérdés! B. Bánffy Dezső: Nem is volt lehetséges, t. ház, hogy az 1896-iki tárgyalások rendén az már 1898-ra létrehozható lett volna. A mi gr. Tisza Istvánnak azt a kijelentését illeti, arra is van egy megjegyzésem. A miniszterelnök törvényjavaslatokat nem terjeszt a minisztertanács elé, ilyen természetűeket, a melyek a kiegyezésre vonatkoznak, mért ez a pénzügyminiszter vagy kereskedelemügyi miniszter szakmájába tartozik. Tényleg elmondottam, bárki volt is a beterjesztő, hogy igenis tárgyalás alá vonatott és nem j öttem ellentétbe azzal, • a mit a képviselő úr mond és kimondottam, hogy a minisztertanács nem egy tagja a leghatározottabban foglalt ezzel szemben állást, és mert igy volt és talán más okoknál fogva is, nem láttam szükségesnek, a megadott viszonyok között nem láttam indokoltnak annak a törvényjavaslatnak a képviselőház elé való terjesztését, illetőleg az 1898 áprilisban beterjesztett törvényjavaslatoknak azokkal való pótlását. Ez a tényállás. Következésképen fentartom, hogy politikai felelősség engemet egyébért nem terhelhet, mint azokért a javaslatokért, a melyeket a t. ház elé terjesztettem. Lehetnek nézeteltérések ebben a kérdésben pro és kontra, a mint hogy voltak is. Lehetett az is, hogy a nyilvánosság elé több jött, mint én terveztem ; mi a kiegyezés előkészítésével behatóan foglalkoztunk, de legyen szives a képviselő ur, birálja ténykedésemnek azt a részét, a melyet a ház elé terjesztettem és a melyért felelősséget vállalok és nem azt, a mi a minisztériumok burájában készült, a nélkül, hogy azok itt tárgyalás alá jöhettek volna. En azt hiszem, hogy a jelenlegi miniszterelnök ur is a kiegyezési tárgyalások rendjén nem azzal a kész anyaggal volt kezdetben, a mely anyag a ház elébe jött. A tárgyalások rendjén különböző nézetek merültek fel, - különböző alkudozások és kívánságok, talán megállapodások, de azokért a miniszterelnök ur nem lehet felelős, csak azért, a mi a ház elé beterjesztetett. Ez a dolog természetéből folyik, következéskép a felelősség kérdése csak az lehet, a mit az ember eldöntés alá a ház elé terjeszt, nem pedig a mit tervez. Elnök: Következik ? deczember 16-án, hétfőn. Hencz Károly jegyző: Bauer Antal! Bauer Antal (horvátul beszél). Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Farkasházy Zsigmond! Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára rátérnék, vagyok bátor egy különösnek látszó kérdést felvetni, a melynek aktualitása kézenfekvő. Azt a furcsa kérdést értem, vájjon szabad-e a magyar parlamentben egyáltalában beszélni, vagy mondjuk, illik-e beszélni? Ennek ä kérdésnek aktualitását az a hangulat váltja ki, a mely az utóbbi időben, különösen a kiegyezési javaslatok szőnyegre kerülése óta uralkodik és a mely erimen laesae majestatis-nak tünteti fel a mi bátorságunkat, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokhoz időről időre hozzászólunk. Tudjuk, hogy a kényszerhelyzet vesszőparipájára ülve, mindannyiszor, valahányszor egy magyar képviselő ebben a házban a kiegyezési javaslatokhoz hozzászólt, felhangzott a vád, hogy mi obstruálunk, hogy a horvát obstrukeziót támogatjuk ós ezzel hazafiatlan munkát végezünk. Annyira ment ez a hangulatkeltés, hogy ma már ugy tűnik fel a dolog, hogy azok a hazafiak, akik a parlamentben hallgatnak és azok a hazaárulók, a kik felszólalnak. így kerültünk abba a helyzetbe, hogy Lukács László kéjjviseló' ur és a többi nemzetiségi képviselő urak, a kik dicséretesen hallgattak eddig a kiegyezési tárgyalások során, a hazafiság dicsfényében úsznak, mi pedig, a kik a legobjektivebben, lehető rövidséggel kénytelenek vagyunk aggodalmainkat előadni, hazaárulóknak vagyunk feltüntetve szóval, írásban és képben. Zlinszky István : Közvélemény ! Farkasházy Zsigmond: Hogy ez a közvélemény nem helyes, arra vagyok bátor általában is rámutatni. A kiegyezési javaslatoknál azt mondották, hogy életkérdés a nemzetre nézve, hogy ez a kiegyezés mielőbb létrejöjjön. És mit találunk? Tizenöt ülés alatt végzett a képviselőház a kiegyezési javaslatokkal, egy olyan komplexummal, a mely az osztrák miniszterelnök megállapitása szerint talán 54 különböző tárgyról szól, olyan tárgyakról, a melyek messze kiható módon érdeklik Ausztriát és Magyarországot. Ebből a 15 ülésből a magyar ellenzék fejtegetései legföljebb három ülést vettek igénybe, és mégis folytonosan hangzott az obstrukezió vádja és ijesztgették az országot az obstrukezió veszedelmével. De hát sikerült, elhitetni a magyar közvéleménynyel, hogy a közös vámterület fentartása életkérdés az országra nézve, olyan