Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

?A5. országos ülés 1907 nak, hogy én a kiegyezésre vonatkozólag benyújtott törvényjavaslattal szemben egy másik törvényjavaslatot terjesztettem be, melynek czélja volt kimondani, hogy a meglévő állapotokat tartjuk fenn a viszonosság alapján, egyebek mellett azért is, mert ezt előnyösnek tartottam, de főként mégis abból az okból, mert nem akartam, hogy ez az átmeneti kormány állandó alkotásokat hozzon létre, s mert ugy gondoltam, hogy az erőviszonyok változásával kedvezőbb időben lehetséges egy kedvezőbb kiegyezést is létre hozni, mely jobban biztosíthatta volna a gazdasági önállóságot, a vámsorompó felállítását és a bank létesítését is. Most is ebben a nézetben vagyok, t. ház. Ez a törvényjavaslat 10 évre köti le és állapítja meg a kvótát. Ha ezt a törvényjavaslatot egyszerűen^ nem fogadjuk el, a királynak kell döntenie. És én hinni akarom, — mert bizom a királynak tárgyilagos igazságszeretetében — hogy ő egy felemelt kvótát maga nem állapit meg; s minden esetre bizni akarok a kormányban is, hogy egy felemelt kvótához a maga hozzájárulását nem adja meg, s azt ellenjegyzésével nem biztositja. így, t. ház, az átmeneti idő rövidebb lehet, s az erőviszonyok változtával talán kedvezőbb helyzetbe jöhetünk a kvóta aránya, a hozzájárulás aránya tekintetében, mint mondottam, a gazdasági kiegyezés szempontjából is. Nem adok be, t. ház, határozati javaslatot, hogy mondassák ki, hogy a kvóta királyi döntéssel állapíttassák meg; hisz ez egy lehetetlen dolog, de oly értelemben szavazok, hogy e törvényjavaslatot ne fogadjuk el és remélni akarom, vagy ha e törvényjavaslatot a t. ház nem fogadja el, akkor a dolog természeténél fogva ós a helyzetből folyólag a király által megállapítandó kvóta nem lehet más, mint a statuskvo, de még ha nem is a statuskvo volna, akkor is csak egy évi hatálylyal bírhatna az, a minek hasonlóképen meg volnának a maga előnyei. (Ugy van! jobb felöl.) Ily körülmények közt azzal végzem, a mivel kezdtem és a mit már beszédemben is megmondottam, hogy a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Éber Antal: T. Ház! Elnök: Mily czimen kíván a képviselő ur szólani ? Éber Antal: Személyes megtámadtatás czimen. (Halljuk! Halljuk!) Kz előttem szólott báró Bánffy Dezső igen t. képviselő ur felszólalása közben, midőn azt fejtegette, hogy a gazdasági önállóság terén miféle ideálok lebegtek szemei előtt, bátor voltam — tudom, hogy a házszabályok rendelkezései ellenére — közbeszőlani azt, hogy »az isehli klauzula is«. Erre az előttem felszólalt t. képviselőtársam hosszas fejtegetésekbe deczember 16-án, hétfőn. 387 bocsátkozott a tekintetben, hogy az isehli klauzulát a minisztertanácsban hogyan tárgyalták; hogy ez csak egyesek magánvéleménye volt és igy tovább. Ezzel szemben és saját mentségemül bátor vagyok hivatkozni arra, hogy a képviselőház 1904. Julius 7-ikén tartott ülésében, a midőn ezen kérdés szintén tárgyaltatott, mert a t. képviselő úr akkor is mint a gazdasági önállóság védője lépett fel, gróf Tisza István akkori miniszterelnök a következőket állapította meg (olvassa): »A kérdéses javaslatot, a melyet számosan neveztek isehli klauzulának, az előttem fekvő hiteles és hivatalos adatok szerint báró Bánffy Dezső akkori miniszterelnök terjesztette a minisztertanács elé. A minisztertanács azt letárgyalta és elfogadta. (Élénk mozgás és derültség a baloldalon. Felkiáltások: Nohát!) Hogy azután a t. kéj)viselő ur mint miniszterelnök ezt nem igy terjesztette a képviselőház elé, ez egy alaki körülmény, a mit nagyon is megmagyaráz az, hogy ezt követőleg már kevés ideje lett volna a ház elé terjeszteni.« A magam részéről ezt csak azért voltam bátor felhozni, mert abban a helyzetben vagyok, a melyben pártunk nagyon sok tagja, hogy t. i. napok és hetek óta tartozunk tűrni szemrehányásokat és kifogásokat a tekintetben (Ugy van! balfelöl.), hogy mi a gazdasági önnállóság terén milyen keveset teszünk, milyen sokat mulasztunk el és milyen fontos jogokat adunk fel. Bocsánatot kérek; ily szemrehányások és kifogások érvényesítésére sok mindenki lehet hivatott ebben az országban; (Ugy van! balfelöl.) az az államférfiú azonban, a ki az 1898-iki kiegyezést megkötötte és a ki mint miniszterelnök olyan teljes sikerrel tudott ellen állani ázol;nak az érzelmeinek, a melyek őt a gazdasági önnállóság felé terelték, hogy még ő terjesztette be és fogadtatta el a minisztertanács által az isehli klauzulát, az az államférfiú, bocsánatot kérek, semmiféle erkölcsi jogosultsággal arra nem bírhat, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hogy nekünk a gazdasági önállóság kivivására irányuló törekvések terén bármiféle leczkét adjon. Csak ezt voltam bátor előadni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) B. Bánffy Dezső: T. ház! Elnök : Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur ? B. Bánffy Dezső: Erre csak jogom van felelni? (Halljuk!) Elnök: Nekem pedig kötelességem megkérdezni a képviselő urat, hogy milyen czimen akar szólni. B. Bánffy Dezső: Személyes megtámadtatás miatt. T. képviselőház ! Nagyon rövid leszek. Nem fogom azt a leczkéztetést fejtegetésem tárgyává tenni, a melyet a t. képviselő ur itt elmondott; mindenkinek megvannak a maga nézetei és min49*