Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

386 545. országos ülés 1907 deczember i6-án, hétfőn. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóz- ' tassék a tárgyhoz szólani. Farkasházy Zsigmond: A tárgyhoz tartozik! B. Bánffy Dezső : Hiszen a tárgynál vagyok. De az elnök ur kívánsága és parancsa előtt meghajlok, daczára annak, hogy a midőn kiindulási pontom az, hogy a dualisztikus alapot fenn kell tartani és a dualisztikus alapon kell tovább építenünk, azt gondolom, nem tértem el a tárgytól, a mikor fejtegettem azt, hogy miért kell fentartani. De hát maradjunk annál, hogy fenn kell tartam és én fentartandónak tartom. Fentartandónak tartom ennek következtében az 1867 : XII. t. ez. 8. 9. és 10. §-a alapján az ott érintett intézkedéseket is, illetőleg a közös ügyek érvényben tartását. Már most ha közös ügyek vannak, ebből természetszerűleg a közös ügyekre költségeket is meg kell szavazni. De miért és hogyan kell ezeket a költségeket megszavaznunk? Erről szól az 1867 : XII. t.-cz. 19., 20. és 21. §-a. Ezen szakaszok alajrján járt el a bizottság és ezen szakaszok alapján javasolja a pénzügyi bizottság, hogy a 2°/o-os kvóta emeléshez hozzájáruljunk, mint árfizetéshez. Ez ellen van nekem kifogásom, mert a mint elmondottam előbb, hogy sem a kiegyezésnél, sem a — félek, fel nem állitható — különbank kérdésénél nem látom az indokát annak, hogy az árat miért kelljen fizetni? Igenis, t. ház, látom azt, hogy a inig mi a közös hadsereg létszámához évenként 43.900 legényt adunk, Ausztria pedig evvel szemben 59.700-at, ugy hogy az egész évi ujonczlétszám 103.100 legény, három évet együtt számítva pedig 330.000 lélek, addig a magyar birodalom területén csak 96.800 ember van elhelyezve, tehát alig 30 száztóli, daczára annak, hogy majdnem 44 száztóli legénységet állítunk ki és a mostani kvótajavaslat szerint 36'4 lesz a kvóta. Ez nem nagyon előnyös ránk. Először nem azért, mert a magyar birodalom területén sorozott katonákat kiviszik az országból, tehát szorosan véve Ausztria védelmére tartják, illetőleg Ausztria közbiztonsági czéljaira használják. Egész sora a galicziai határszéleknek van megerődítve a közös költségekből és oda beosztott magyar katonákból. Tudjuk, hogy ujabb időben az olasz határ felé vonulnak ezek a megerősítések, tehát Ausztria előnyére esik a katonaság elhelyezése. Mig, a mint mondottam, az egész közös hadseregből 96.800 ember van a magyar birodalom területén, addig Ausztriában, Boszniát is beleszámítva, 233.200 legény van. Magyar állampolgár van Ausztriában 19.000, Boszniában 13.000, ugy hogy összesen 32.000 magyar katona van elhelyezve a magyar állam területén kivül. Ottan nyerik az élelmezést, a miből kétségtelenül reánk előnyök nem hárulnak. Érdekes, hogy hogyan áll evvel szemben a magyar területen az osztrák katonák elhelyezése. A 32.000 magyar állampolgárral szemben Magyarországon osztrák honos katona van 6.900. De érdekes, hogy kivétel nélkül mind tiszt vagy altiszt, a mi röviden azt teszi, hogy a magyar állam területén 4000 osztrák tiszt van, pedig ennek a 4000 embernek magyar tiszttel való pótlása talán nem volna épen az ország érdeke ellen. El van azonkívül helyezve Magyarországon még 1000 bosnyák. Kétségtelen, hogy ez a szám egészen másként aránylik az osztrákokkal szemben, mert mig a Boszniában lévő csajotok kétharmadrésze magyar és csak egy harmad része osztrák, addig a bosnyák katonaságból csak 1000 ember van Magyarországon, a többi mind Ausztriában. Mint statisztikai adat érdekes, bár nem jelent sokat, hogy a magyarországi illetőségű katonaságból Alsó-Ausztriában 9.300, Stájerországban 1151, Karinthiában 1000, Isztriában 1000, Bukovinában 900, Galicziában 3000, Dalmácziában 1122 és elszórva más helyeken 1526 ember van: összesen 19.000. Hát, t. ház, ilyen viszonyok között nem egészen bizonyos, hogy indokolt-e, szükséges-e. hogy mi, mikor még a katonaságnak az a része is, a melyet mi állítunk ki, nem Magyarországon helyeztetik el, tehát az elhelyezés rendjén előálló előnyök is Ausztria javára esnek, a kvóta összegét még fel is emeljük, akkor, t midőn erre más gazdasági okaink nincsenek. Én azt mondom, t. ház, hogy ez nem indokolt és nem szükséges és épen ezért nem is vagyok hajlandó azt megszavazni. (Mozgás a baloldalon.) Mert, t. ház, ha a közösügyek gazdasági mérlegét összeállítjuk, a megtérülések elmaradt hasznok figyelembevételével kétségtelenül áll az, hogy Magyarország és Ausztria között a közösügyeket illetőleg a lehető legerősebb megsarczoltatásnak vagyunk kitéve. Ezekre való tekintettel méltóztassék nekem megengedni, hogy elmondjam még azt, a mit az előbb mondottam, hogy t. i. az, hogy a besorozott katonák egy igen tekintélyes része Ausztriában van elhelyezve, semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy Ausztria a maga katonai szükségleteinek jelentékeny részét velünk fedezteti és pedig a legdrágább portékával: háborúban vérrel, békében pedig a munkáskezeknek oda való elvonásával. T. ház! Erre a kérdésre vonatkozólag még igen sokat lehetne mondani; gazdasági érdekeinkre való tekintettel bele lehetne mélyedni a részletekbe, s ki lehetne fejteni azt, hogy szorosan véve nem a kvótának felemeléséről, hanem — ha egyszerűen az erőviszonyokat veszszük tekintetbe — leszállításáról lehet csak szó. Erőviszony? Hát igen, az erőviszonyok gyengesége folytán jutunk mi abba a kényszerhelyzetbe, hogy a kiegyezésért árt fizessünk. Épen ezért az én nézetem az, hogy ennek a kormánynak, mely magát átmenetinek szereti nevezni, s az ezt a kormányt támogató többségnek talán nincs is épen jogában hosszú időre lekötni az ország érdekeit. Ez volt az indoka, t. ház, an-