Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

2í5. országos ülés 1&Ö7 deczember 16-án, hétfőn. 385 szeptemberben tárgyalások folytak a már április 22-én beterjesztett törvényjavaslat. . . Egy hang (a baloldalon) : Lukács ideája volt! B. Bánffy Dezső: . . . egy része helyett más javaslatok beterjesztése iránt, ez a ténynek megfelel ; de ilyen törvényjavaslat a ház elé soha nem terjesztetett. És ha a t. közbeszóló képviselő ur kivánja, hogy példával beszéljek, abban a pénzintézetben, a melyben — gondolom — igazgató, ha egyes referensek, egyes előadók bizonyos kérdésekre javaslatot terjesztenek elő, vagy talán ha esetleg ő maga is azokat a tárgyalás rendjén elfogadhatóknak találja, de később a viszonyoknak vagy a dolog megfontolásának következtében elő nem terjeszti, azért ő felelősségre nem vonható. (Igaz ! ügy van !) Én ischli klauzulát soha nem csináltam; ischü klauzula, mint olyan, nem is létezik. Igenis, t. ház, a beterjesztett törvényjavaslatok némely intézkedéseivel szemben a minisztériumban az illetékes miniszter kezdeményezésére . . . Egy hang (a baloldalon) : Ugy van ! Lukács ideája ! B. Bánffy Dezső:... bizonyos javaslatok jöttek létre, a melyek — őszinte akarok lenni — minisztertanácsi megbeszélés tárgyát képezték, de a minisztertanácsnak nem egy, hanem több tagja azzal szemben határozott állást foglalt, annak czélszerűtlen voltát megállapította és bár ott letárgyaltatott, ennek természetes következménye volt, hogy az soha a ház elé nem terjesztetett. A mit a minisztertanácsban az egyes tagok kifogásoltak, bár az előterjesztve nem lett, azért felelőssé tenni nem lehet senkit, főképen nem azt, a ki ezt a dolgot állásából kifolyólag oda, a hol ezért a kérdésért a felelősséget el kell és lehet vállalni, nem terjesztette. (Igaz! ügy van!) Előadói javaslatok, sőt egyes miniszterek javaslatai, ha minisztertanácsilag tárgyaltatnak is, és még ha esetleg elfogadtatnak is, de hivatalos kellő formák között az elhatározás elé nem hozatnak, politikai felelősség tárgyává nem tehetők. (Helyeslés.) Szükséges volt, hogy egyszer ezt elmondjam és köszönöm a t. képviselő urnak, hogy erre nekem alkalmat adott, mert különben kerültem volna, Isten látja lelkemet. Felelek azért, a mit a t. ház elé terjesztettem; felelek azért a kiegyezésért, a mely kiegyezés feltétlenül áll és a most hatalmon levő urak sem merik állítani, hogy rosszabb lenne annál, a melyet itt ma tárgyalunk és a melynek elfogadása miatt árt fizetünk, kvótafelemelést. Abban az időben, t. ház, a kvóta kérdése tényleg ki volt kapcsolva és a kvótára vonatkozólag semmiféle javaslat abban az 1898 április 22-én a ház asztalára letett kiegyezési konrplexumban nem volt. Hát, t. ház, bocsánatot kérek ezért a kitérésért, (Halljuk! Halljuk!) bocsánatot kérek a hevességért; talán elragadtattam magam, de ugy hiszem, nem bántottam vele senkit. TényeKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. Xry. KÖTET. ket mondottam el az igazságnak megfelelően, a melyeket talán jó volt, hogy az urak halljanak. T. ház ! Mondottam, hogy a javaslatot nem fogadom el, mert nem látom annak gazdasági előnyét. Talán, t. ház, nem is tudom a fonalat most jól visszabogozni oda, a hol elhagytam; de mindegy, lehet a kérdésről beszélni kis részletekben is. Én beismerem, hogy ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak egyetlen egy előnye van, talán ennek fizetjük meg az árát. A 4. §. t. i. beszél arról, hogy a jelen törvény életbeléptetésének napjával a határőrvidék után vállalandó közös költségek hozzájárulási arányáról szóló 1877 : IV. t.-cz. hatályát veszti. Ez kétségtelenül bizonyos előny és ennek megvan a maga értéke. De csak szépségi kérdés az egész, mert a kiszámitási kulcs megállapításánál járt bizonyos nehézséggel mindig ezt a j3reczipuurnot előre bocsátani. Azonban, ha most beszámitjuk ebbe az arányba, ez csak szépségi eredmény, de nem anyagi eredmény, és talán ezért a kis szépségi előnyért még sem volna czélszerű ezt a nagy árt megfizetni. Mondottam, t. ház, hogy én az 1867 : XII. t.-cz. alajrján állok, a dualisztikus alapon, a melyen a magyar állam továbbfejlődését lehetőnek, egyedül lehetőnek tartom. ('Felkiáltások balfelöl: No! No!) Hát, t. képviselő urak, önök más nézeten látszanak lenni, de csak látszanak. (Mozgás balfelöl.) Mert hiszen önök itt egyebet nem csinálnak, — és talán helyesen teszik — mint azt, hogy kormányoznak azon az alapon, a mely alapon én állok. Nem vádolom önöket érte, mert a megadott viszonyok között önök is belátják, hogy kétségtelen az, hogy ezen az utón haladniuk kell . . . Somogyi Aladár: Szó sincs róla! B. Bánffy Dezső: ... és ezen az utón látják lehetőnek Megyarországot alkotmányosan kormányozni. Jól teszik a t. urak, csak egyet nem tesznek jól, azt, hogy ezt a belátásukat nem ismerik be. Mert ha nyíltan beismernék, akkor átalakulhatna Magyarországon a közélet az igazságok alajyján, ós az igazságok alapján találkozhatnánk sokan, sokan együtt, a kik a meglevő alapon arra törekszünk, hogy az egységes magyar nemzeti államot a maga erejében tovább építsük, a nélkül, hogy megzavarnék az alapot, a melyet elhagyni ón nem tartok czélszerűnek, a melyet elhagyni nem is tudunk, mert ez nem Magyarország, nem Ausztria kérdése, nem is a dinasztia kérdése; ez a kérdés, t. ház, Európa sulyegyenének kérdése, (Mozgás) és az európai sulyegyennek megbolygatására ebben a házban, vagy ezen magyar állam területén elhangzott tetszetős jelszavak nem elég erősek. A viszonyokkal kell számolni, t. ház. A Közép-Duna mentén, ugy a hogy a mai európai viszonyok vannak, egy nagyhatalomra feltétlenül szükség van . . . 49