Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

382 245. országos ülés 1907 deczember 16-án, hétfőn. Polónyi Géza : ügy van! Förster Ottó: Siess, mert egyszerre karácsony lesz! (Derültség.) Nagy György; Azt mondja az előadó ur és ez a felfogás általánossá vált, hogy mint a kiegyezés árát, politikai okokból kellett felemelni a kvótát. Hát tisztelettel kérdezem, hogy a kiegyezésnek melyik ágát kellett megfizetni a felemelt kvótával? A jegybank bekapcsolását, a nemzet egy korlát nélküli jogának korlátozását ? Hiszen nyilvánvaló, hogy a valuta-klauzulának bevétele a kiegyezésbe, ha nem is teszi lehetetlenné, de megnehezíti az önálló jegybank felállítását. Ezt csak nem kellett megfizetnünk, a mi terhünket csak nem kellett pénzzel megváltanunk? Vagy a dalmát vasúti összeköttetést kellett megfizetni, hogy Ausztriának egy 100 milliós vasutat építünk? Vagy az osztrák hajózási vállalatok szállítási adójának elengedéseért kellett a kvóta felemelését ráfizetnünk ? Én igazán nem tudom, végigtanulmányozva lelkiismeretesen és sokszor a kiegyezést, hogy hol van az a nemzeti vívmány, hol az az eredmény a melyet ilyen súlyos, nagyon súlyos áldozattal, a kvóta felemelésével kellett volna megfizetnünk ? Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur . . . Muzsa Gyula: Éljen! Nagy György: Azt én is mondom, hogy éljen. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur a függetlenségi és 48-as pártban a kiegyezési kérdésről beszédet tartott, a mely azután nyomtatásban is megjelent ós a melyből az erre vonatkozó részt felolvasom. Azt mondja a magyar blokkról és a domaniális kölcsönről nyilatkozva, hogy ezen a téren elért eredmények nagyon jelentékeny mérvben kompenzálják azt az áldozatot, a melyet a kvótaemeléssel kellett hozni. Ebből azt tudom meg, hogy a kvótaemeléssel hozott áldozat a blokk- és domaniális kölcsön terén elért eredményekkel egyenlittetett ki. T. képviselőház! A deczember 3-diki ülésen hosszasan, szakszerűen, adatokra támaszkodva, kimutattam azt, hogy a blokk megváltása kérdésében, még ha el is hagyjuk az igazságos magyar álláspontot, az 5%-kal való tőkésítést, ha tehát a beteg méltányossági alapra helyezkedünk ós 4'65°/o-os tőkésítést veszünk is, abban az esetben is a kiegyezésben foglalt megoldás szerint 94 millió koronát fizetünk rá a blokk megváltására. A. domaniális kölcsönnél meg kimutattam azt, hogy ha az 50°/o-os alapot tartotta volna meg a kormány, a mint hogy ez az alap lett volna egyedül igazságos, a mint azt Lónyay Menyhért és más pénzügyi szaktekintélyek kimutatták és a mint azt Földes Béla t. képviselőtársam is helyesnek és igazságosnak tartotta, abban az esetben a mi veszteségünk a kiegyezésnél 1,320.000 korona. Ha pedig engedtünk volna és kényszerből a múltban hangoztatott osztrák felfogáshoz alkalmazkodtunk volna és a kvóta arányában állapítottuk volna meg, hogy mennyi illet minket a domaniális kölcsön kamataiból, abban az esetben is a kiegyezésben elfogadott 30%-os állásI>onthoz képest még mindig 420.000 korona a veszteségünk. T. képviselőház! Én sem heveskedni, sem erőszakoskodni nem akarok. De tudjuk azt, hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur a maga nagy elfoglaltsága, a kereskedelmi ügyekben való elfoglaltsága miatt nem ér rá, nem is érhet rá fizikailag sem, hogy egy ilyen szakszerű pénzügyi kérdéssel bővebben, részletesen foglalkozzék, hanem igenis a nemzetnek, a történelemnek ítélőszéke elé állítom azt, a ki ilyen helytelen, igazságtalan informátora volt, mert ezen informáczió alajrján az egész nemzet igy vett tudomást arról, hogy a kvótának rekompenzáczióját megkaptuk a blokknál és a domaniális kölcsönnél, holott az eltagadhatlan és elvitázhatlan igazság az, hogy ebben a kérdésben is súlyos, igen súlyos, milliókra menő áldozatokat hoztunk. T. képviselőház! Nem lehet tehát a kiegyezésnek egyetlen egy ágával, egyetlen egy tételével sem megindokolni a kvótának felemelését, hanem helyette nagyon szépen, nagyon igazságosan megindokolta azt a kvótabizottság az ő jelentésében. Ugyanis minden kertelés nélkül, az igazságnak megfelelőleg kijelentette, hogy a magyar országos bizottság a kvóta emelésére vonatkozó javaslatokat elfogadta mint a harcz megszüntetésének árát. Azt hiszem, hogy ez a kifejezés: »a harcz megszüntetésének ára«, magyar nyelvre lefordítva, hadisarezot jelent... Polónyi Géza: Ez ugy van! Nagy György: . . . azt a hadisarezot, a melyet a legyőző fél a győztesnek kell hogy fizessen. Polónyi Géza: Ez igy van! Nagy György: Ennek a hadisareznak fizetéséhez mi nem járulhatunk hozzá. Polónyi Géza: Ugy van! Nagy György: És ha Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur minket egy, az avoni hattyú tündérbirodalmából vett képpel jellemezett, én a magánk jellemzésére egy még szebb, egy még gyönyörűbb, egy még dicsőségesebb világból veszem a képet: a magyar szabadságharcz idejéből. A szabadságharcz alatt történt, hogy a váczi csatában Földváry Károly, a legvitézebb honvédezredes oroszlánoknak bátorságával harczolt. Négy lovat lőttek ki alóla és akkor Damjanich, a hősök hőse azt mondotta neki: Ha igy pusztítod a lovakat, talyigás gebét fogok alád adni. A legvitézebb honvédezredes azt válaszolta: En a talyigás gebén is csak előre megyek. T. képviselőház! Ha tőlünk, az igaz, erős meggyőződésű függetlenségi képviselőktől meg-