Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-245
245. országos ülés 1907 deczember 16-án, hétfőn. 379 hogy Ariel köteles Prosperot szolgálni és ime Ariel hálátlanul már a szolgálat első hónapjában zúgolódik, zsémbel és panaszkodik, hogy mennyit kell még felszabadításáért szolgálnia. Azt hiszem, t. ház, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur rosszul osztotta ki a szerepeket, mert az Ariel szerepére helyes és igazságos jogczimen igényt egyedül a függetlenségi párt tarthat. Ezt a pártot, ezt az Ariéit szabadította meg Prospero-nemzet egy veszedelmes és kényelmetlen helyzetből, a kisebbség helyzetéből. Mert azt hiszem, hogy minden politikai pártnak az kell, hogy czélja és törekvése legyen, hogy többséget kapva, a gyakorlatban is megvalósítsa a maga elveit. Arieltől pedig a szabadító nemzet nem kívánt mást, csak azt, hogy őt szolgálja, az ő akaratát hajtsa végre, ez az akarat pedig a függetlenségi politikának érvényesítését, a függetlenségi és 48-as zászló diadalra vitelét parancsolta. Az első időben buzgósággal, nemes igyekezettel akart a politikai Ariel eleget tenni urának, megszabadj tójának és parancsa szerint járt el, de ugy látszik, hogy vagy megfáradt már a munkában — mert tudatos hálátlansággal nem akarom vádolni — vagy pedig ereje megzsibbadt, hite, bizalma megfogyatkozott, mert az ujabb időben megtagadta a nemzettel szemben vállalt szolgálatot. Akkor, midőn a kvóta felemeléséhez hozzájárult, épen ezzel az akarattal helyezkedett nyiltan szembe, mert a nemzetnek az volt az akarata és parancsa a választás alkalmával, hogy a hadügyi, katonai téren ujabb áldozatokat ne hozzunk. (Ugy van! baljdöl.) E tilalommal küldött minket a képviselőházba. T. ház ! Ha azt a jóslásunkat, hogy a kvóta felemelésével a függetlenségi párt politikájának jövőjére azon végzetes lépést követnek el, tagadással, kétkedéssel fogadták, a kétkedőknek és tagadóknak Kossuth Lajos szavaival válaszolok. Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep, de ne feledjék el azt, hogy Cassandrának igaza volt. Hogy mérlegelhessük azt az áldozatot, a melyet a kvótának 2%-kal való felemelése jelent, mindenekelőtt a 2% összegével kell tisztába jönnünk. Erre nézve eltérők a vélemények, mert. az igen t. előadó ur deczember 13-iki beszédében mintegy öt millió koronára becsük, a miniszterelnök ur pedig úgy október 16-iki felszólalásában mint egy deczember 13-án történt közbeszólásában 4,800.000 koronára teszi ezt az összeget. Farkasházy Zsigmond: Nem tanácskozásképes a ház ! Polónyi Géza: Nem vagyunk tanácskozásképesek ! (Halljuk ! Halljuk!) Nagy György : Polónyi Géza igen t. képviselő ur az ő november 28-iki nagyszabású beszédében a 2%-os kvótát 5,810.000 koronára becsüli. Számitásom ez adatok egyikével sem egyezik meg teljesen, ámbár Polónyi Géza adatától csak annyiban térek el, hogy a vámbevételek kérdésében más elvi állásponton vagyok. Polónyi Géza képviselő ur ugyanis beszédében leszámította a vámbevételekből befolyó összeget és azután a megmaradt rész szerint számitotta ki, hogy mennyi a tulaj donképeni kvótának 2%-a ? A közös költségeknek összege 367,600.000 koronát tesz ki. A közös vámbevételekből fedezetet nyer 129,500.000 korona és ezt a 2% kiszámításánál, mint mondottam, Polónyi Géza képviselő ur levonásba helyezte. Én azonban nem veszem levonásba, s ezzel ebben a kérdésben egyfelől a saját meggyőződésemet követem, másfelől pedig Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak példája szerint járok el. Ugyanis 1896. év szeptember 5-én interpellált a kvótakérdésben, itt a házban, a mostani kereskedelemügyi miniszter ur és akkor kiszámította az egyszázalékos kvótát, a közös kiadások teljes összegét véve alapul. A beszéd folyama alatt közbeszólott Hegedüs Sándor és azt kiáltotta, hogy a vámbevételek levonandók, mert azok nem képeznek kvótafedezetet. Ekkor mondotta az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur, hogy igenis, kvótafedezetet képeznek, és hogy nem lehet ezt levonni, mert hogy ha ebből nem nyerne fedezetet a közös kiadások egy része, akkor más erőforrásokról kellene gondoskodnunk, hogy az igy támadt hiányt jjótolhassuk. Farkasházy Zsigmond : Igaz ! Ugy van ! Nagy György : Én tehát Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur ezt a példaadását követve, az egész összeget, vagyis a 367,600.000 koronát veszem irányadóul. Ennek 2%-a 7,352.000 korona. Ehhez járul még a rendkívüli felszerelési hitelnek, azaz 57,000.000 koronának 2%-a, a mely 1.140.000 korona, s igy a kvótának 2%-a, a helyes számítás és a mostani állapot szerint 8,492.000 korona. Azt hiszem, egyszer már itt az ideje, hogy tisztán lássuk azt az összeget, a melynek kiszámításában eddig mindig nagy labilitások, nagy eltérések mutatkoztak. Ez az összeg, a mit emiitettem, szakszerű, helyes számításon alapszik, s ennek alapján — újra ismételem és leszegezem — a kvótának 2%-a, a mostani állapotot véve irányadóul, 8,492.000 koronát tesz ki. Ez azonban nem állandó összeg, mert ez folyton emelkedni, nőni fog. A honvédelmi tárcza költségvetésekor a pénzügyi bizottságban Wekerle Sándor miniszterelnök ur egy igen meleghangú pártoló beszédet tartott a katonatisztek fizetésének javítása kérdésében. S igy — fájdalom — valószínű, hogy ennek a fizetésfelemelésnek réme is fenyeget minket. Ez osztrák számítás szerint kilencz milliót fog kitenni, a mely összegből három millió minket terhel; ezt az összeget is számításba véve: 11,492.000 koronára fog emelkedni a 2%-os kvóta. Azonban itt sem állapodhatunk meg. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur deczember 3-iki felszólalásában kijelentette, hogy a közöshadseregnek költségvetése a mi kvótánknak duzzasztását fogja eredményezni ; az igen t. előadó ur pedig deczember 13-iki beszédében szintén kimutatta, hogy az eddigi állapotot 48*
