Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-245
380 245. országos ülés 1907 deczember 16-án, hétfőn. véve alapul, az eddigi zárszámadások alapján is évi 500.000 korona emelkedés állapitható meg, a minek két százalékát ismét kötelesek leszünk hordozni az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint. Már csak azért is, mert a kvóta ilyen összegszerűleg meg nem határozható, értékmérőnek nem lett volna szabad azt felhasználni már azért sem, mert a gazdasági és a kereskedelmi életnek legelemibb szabálya az, hogy egy vásárnál, egy alkunál maga az ár határozott legyen. Farkasházy Zsigmond: ügy van! Nagy György: Már pedig hangsúlyozzák, hogy a kvóta felemelése a kiegyezésnek ára. De hogy ez az ár összegszerűleg mekkora, ezt meghatározni nem tudják, a mint nem is tudhatják, mert olyan váratlan események is jöhetnek közbe, — pl. egy esetleges háború — a melyek tízszeresére is felemelhetik ezt a nemzet által hozott áldozatot. A kvóta megállapításának egyetlen természetes, törvényes, igazságos és helyes alapja csak a teljesítési képesség lehet. TJgy az országos magyar bizottság, mini Hoitsy Pál igen t. előadó ur a maga beszédéban kijelentette, . . . (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Halljuk! Halljuk ! Nagy György: . . . hogy egyáltalában nem képesek gazdasági okokkal megindokolni a kvóta felemelését. Kijelentették, hogy akár a termelést, akár a fogyasztást, akár a direkt, akár az indirekt adókból befolyó jövedelmet, akár ipari állapotunkat, akár pedig kereskedelmi forgalmunkat tekintik is: a gazdasági élet fejlődésének egyetlen mozzanatával sem tudják megokolni a kvótának felemelését. Én az előadó urnak ezt a nyilt, határozott és férfias kijelentését a legteljesebb mértékben honorálom annál inkább, mert nemcsak a maga nevében tette ezt a nyilatkozatot, hanem hivatalos minőségben, mint előadó. Épen ezt a felfogást honorálva, azokat a beszédeket, a melyek itt a kezemben lévő könyvekben meg vannak örökítve, a melyeket gróf Apponyi Albert, Ugron Grábor és Kossuth Ferencz gyönyörű, erős, hatalmas érvekre alapítva mondottak a kvóta ellen, azokat most nem olvasom fel, Polónyi Géza: De jó lesz! Nagy György: Nem olvasom fel azért sem, mert elfogadom a vitatkozás azon mezejét, a melyet az előadó ur állapított meg és igy azt igyekszem majd kimutatni, hogy politikai okokkal sem lehet érvelni a kvóta felemelése mellett. Igen röviden mutatok reá arra, hogy a teljesítési képességet véve, mekkora lehetne az az arány, a melyet mi hordozni, viselni kötelesek vagyunk. Horánszky Nándor 1898-ban egy alapos szakszerű tanulmányt irt a kvóta kérdésében. Polónyi Géza : És Éöldes Béla! Nagy György: És Éöldes Béla t. képviselő ur is, de ő is elfogadta Horánszky felfogásának igazságos, alapos, szakszerű voltát. Abban a munkában Horánszky kimutatta azt, hogy jövedelmi alapon számítva a két államnak az erejét, a föld- és a házbirtokból, a tőke- és a bányavagyonból származó jövedelmet véve alapul, az arány, a melynek alapján mi a közösügyek költségeihez hozzájárulunk 24'32, az osztrák részről pedig 75'68°/ 0 . Horánszky Nándor is azt állította, hogy ha nem ezt a jövedelmi alapot veszszük, a mi pedig az egyedüli igazságos alap, hanem a direkt és indirekt adókból befolyó bruttó jövedelmet és tekintettel vagyunk a preczipuumra. a határőrvidék polgárosítása folytán Magyarország terhére megállapított 2°/o-os preczrpuumra és 98%-os számítási alapot veszünk, még abban az esetben is a minket terhelő arány 30'31, Ausztriáé pedig 69'69°/ 0 . Én ezen az alapon tovább folytattam a számítást, miután Horánszky Nándor csak az 1898-ig terjedő adatokat használta fel, s azt igyekszem kimutatni, hogy a további 1898—1904-ig bezárólag rendelkezésre álló adatokat, a melyeket az egyenes és fogyasztási adó bruttó bevételei nyújtanak, vizsgálat tárgyává téve, mennyi lehet az az arány, a mely minket teljesítési képességünknek megfelelőleg terhelne a közösügyi költségekben. Ebben a számításban egy olyan eredményt nyertem, a mely nem egyezik meg sem az országos magyar bizottság jelentéséhez csatolt kimutatásban feltüntetett aránynyal, sem pedig azzal az aránynyal, melyet az előadó ur ismertetett a képviselőház színe előtt, TJgy az országos bizottság, mint Hoitsy Pál előadó ur arra az eredményre jutottak 1895-től tett számitásaik alajxján, hogy a magyar kvóta a preczipuummal együtt 32'78°/o lenne. Ha pedig levonjuk a személyes jövedelmi adót Ausztriában, a mely adó nálunk nincsen meg, abban az esetben is 34. ll°/o-ot tenne ki a kvóta, hogyha a teljesítési képességet veszszük irányadóul, illetve, ha az egyenes és a közvetett adókból befolyó bruttó jövedelmet vesszük a számitások bázisául. Az én számitásom azért nem egyezik meg ezzel, és itt felhívom az előadó ur szíves figyelmét is erre, mert ő nem vette figyelembe azt, hogy Ausztriában az adónak egy része csak 1898 óta áll fenn, hogy csak ettől az időtől fogva lehet számításba venni, nem pedig visszamenőleg 1886-tól kezdve. Nevezetesen ilyen adó az általános kereseti adó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok egyleti adója, a járadékadó és a személyes jövedelmi adó. Itt tehát a hiányzó évek differencziáját is számításba kell venni. Másfelől nem voltak figyelemmel arra, hogy a magyar korona országaiban egyoldalulag létesített adók 910,714.011 o. é. forintot tesznek ki, mig a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak ily czimű adója csak
