Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

378 M5. országos ülés 1907 nemzetet a fiumei rezoluczió tárgyában érte volna. Megragadom az alkalmat röviden a következők konstatálására : Elsősorban kiemelem és tényként kivánom megállapítani, hogy nekem a fiumei rezoluczió létrejövetelében legtávolabbi részem sem volt, sőt a fiumei rezoluczióról annak létrejövetele előtt még csak homályos sejtelemmel sem bírtam. A tények megállapításaként említem fel, hogy — miként erről utólag szereztem tudomást, mert előzetesen még erről sem volt tudomásom — a fiumei rezolucziónak keletkezése abban áll, hogy Supiló képviselő ur, akkor még csupán mint szerkesztő, 1905. év tavaszán felkereste volt az akkori vezérlő-bizottság elnökét, Kossuth Ferencz mostani t. kereskedelemügyi miniszter urat és vele egy hosszabb intervjut folytatott. Ennek a beszélget'snek lett folyománya azután az, hogy Kossuth Ferencz t. kereskedelemügyi miniszter ur, mint a vezérlő-bizottság elnöke, Trumbicscsal az 1905-ik év húsvét ünnepén egy hosszabb beszélgetést folytatott, a mely előzménye volt a fiumei rezoluczió létesítésének. Supiló Ferencz: Igaz. Polónyi Géza: A fiumei rezoluczió tehát keletkezett Kossuth Ferencz t. kereskedelemügyi miniszter ur, mint a vezérlő-bizottság elnökének ténykedésével, a nélkül, hogy arról nekem legtávolabbi sejtelmem vagy tudomásom lett volna. T. képviselőház! Mikor a vezérlő-bizottság arról a most már hirdetett fiumei rezoluczióról tudomást szerzett, a mint a t. képviselőháznak, gondolom, már május hó folyamán előterjesztettem, a vezérlő-bizottság akkor, midőn az már j)romulgáltatott, miután a vezérlő-bizottságban ennek e rezolucziónak tárgyát az akkor általam megnevezett gr. Andrássy Gyula kivételével mindenki helyeselte és annak tendencziáját mindenki üdvösnek tartotta, akkor nyertem én a vezérlő-bizottság részéről kiküldetést — mire ? Arra, hogy a fiumei rezoluczióban foglalt pontok tekintetében tájékozást szerezzek az iránt, mik annak a részletes feltételei és mikor és hol kell találkoznunk a t. horvát és illetőleg dalmát urakkal. A mint már a múlt alkalommal előterjesztettem, ebből a tanácskozásból sohasem lett semmi, ugy hogy nem győzöm eléggé ismételni, hogy a »fiumei rezoluczió« név alatt ismert határozat tisztán és kizárólag a horvát és dalmát urak részéről promulgált határozat, a melyhez magyar részről semmiféle végleges hozzájárulás sohasem történt. (Helyeslés balfelől.) Hogy én akkor a vezérlő-bizottság utasításának eleget téve, eljártam feladatomban és ezeket megbeszélve intézkedtem az iránt, hogy a találkozás lehetővé tétessék : ez volt ebben az ügyben egyetlen egy szereplésem, semmivel sem több. De engem a hazafias meggyőződés és a kötelességérzet vezetett. Én szivem mélyéből nemcsak helyeseltem, de helyeslem utólag is, a mit Kossuth Ferencz mint a vezérlő-bizottságnak akkori elnöke cselekedett és ma sem cselekedném máskép ; mert ne méltóztassanak elfelejteni, az a harcz, a melyet deczember 16-án, hétfőn. mi folytattunk, a magyar vezérleti nyelv kérdése körül forgott. Ezt a barczot mi az osztrák németség ellen folytattuk. Lehet a történelem folyamán bárkinek bármilyen meggyőződése a szláv-német szövetség kérdésében, de én még a józan észszel sem tartottam megegyeztethetőnek azt, hogy, mikor mi a magyar nemzeti vezérleti nyelv érdekében a németséggel folytattunk harczot, akkor másutt keressünk szövetséges társakat, mint azon szláv táborban, a mely épen olyan elnyomatással volt fenyegetve az osztrákok részéről, mint mi. Hazafias lelkesedésem egész melegével csatlakoztam tehát ehhez az áramlathoz és ma is csatlakoznám hozzá, mert ebben nemcsak nem láttam hazaellenes dolgot, nemcsak nem láttam trafikálást, hanem láttam annak a kötelességnek hű lerovását, a mely minden magyar hazafit az alá a zászló alá hivott, a mely a magyar nemzeti vezérleti nyelv érdekében tüzetett ki. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Ha az akkori cselekvésből valami dicsőség vagy érdem háramlik valakire, szívesen juttatom azt a volt vezérlő-bizottság mélyen t. elnökének, Kossuth Ferencznek, de ha azután bármi félreértések folytán ebből a harczból más konzekvencziák vonatnak le, a magam részéről ünnepélyesen tiltakoznom kell az ország szine előtt, hogy engem bárki ezért bármi tekintetben felelősségre vonhasson vagy hogy ezeknek a terhes konzekvencziáknak én legyek az áldozata. Végre-valahára kötelességemnek tartottam ezt elmondani és azt hiszem, t. képviselőház, ahhoz legtávolabbi kétség sem fér, hogy ez igy történt és azt hiszem, hogy jövendőben nem leszek kitéve hasonló vádaskodásoknak vagy gyanúsításoknak. (Helyeslés balfelől.) Muzsa Gyula : Horvát szirénhangok a választások előtt ! Szent- Királyi Zoltán legyző: Muacsevics Vazul ! Muacsevics Vazui (horvátul beszél). Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni, mert az attól való eltérést a házszabályok nem engedik meg. Muacsevics Vazul (folytatja és befejezi beszédéi). Elnök : Következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Nagy György! Nagy György: T. ház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, a mely azt az arányt állapítja meg, a melyben a magyar szent korona országai az 1867 : XII. t.-ez.-ben közöseknek elismert állami ügyek terheihez hozzájárulnak, nem fogadom el. Azokat a magyar képviselőket, a kik a kvóta felemelése ellen tiltakoznak, és a kik a felemelt kvótával súlyosbított gazdasági kiegyezést nem fogadják el, gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur deczember 3-íki felszólalásában egy, Shakespeare »Vihar« czimű remekművéből vett képpel jellemezte. Ezeket a remekmű egyik szereplőjéhez, Arielhez hasonlította, a kit Prospero egy veszedelmes helyzetből szabadit meg és a megszabadítás árát az képezte,