Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-245
2Í5. országos ülés 1907 deczember 16-án, hétfőn. 377 tatása, a melyben a magyar korona országai az 1867 : XII. t.-czikkben közöseknek elismert állami ügyek terheihez hozzájárulnak. (írom. 639, 643.) H Előbb azonban Supiló Ferencz képviselő személyes megtámadtatás czimén kért szót. Supiló Ferencz : T. képviselőház ! A szombati ülésen Bozóky t. képviselőtársunk beszéde alkalmával Olay t. képviselőtársunk azt a megjegyzést tette, hogy Polónyi Géza valamikor Supilóval trafikált. Hasonló megjegyzések történtek abban és más ülésekben is, még pedig olyan hangon, mintha Polónyi Géza t. képviselőtársam velem való állítólagos trafikálása árulás vagy hazafiatlanság lett volna a magyar nemzeti ügygyei szemben. Minthogy épen az én személyemet érinti elsősorban, kérem a t. házat, engedje meg, hogy ezen állítólagos traíikálásról röviden néhány adatot hozzak napvilágra és hogy személyemet megvédhessem a hasonló szemrehányások ellen. Rövid leszek. T. ház ! Igaz, hogy Polónyi Géza ur járt Fiúméban és tárgyalt velem az önök nagy nemzeti küzdelme idején, abban az időben, a mikor a nemzeti párt és összes tagjai kivétel nélkül épen az önökre nézve legkritikusabb pillanatban hátat fordított önöknek és nyíltan Bécs pártjára állott. Polónyi Géza : A horvát nemzeti párt. Supiló Ferencz: Igen, a horvát nemzeti párt. Polónyi Géza ur tiz napjjal a fiumei rezoluczió kibocsátása után jött el Fiúméba, a mely rezoluczióval a horvát nemzet szabad képviselői testvéri segítséget ajánlottak fel a magyar nemzetnek a szabadságért való küzdelemben azzal a feltétellel, hogy Horvátország jogai is garantáltassanak, önök, uraim, emlékezni fognak rá, hogy nemzeti sajtójuk micsoda lelkesedéssel üdvözölte akkor ezt a szabad horvát manifesztácziót. A lapok vezérczikkei versenyeztek egymással a horvátokhoz intézett elégiákban. Szatmári Mór : Azóta becsaptak ! Ugron Gábor : Csalódtunk önökben ! Supiló Ferencz: Csakhogy akkor a magyar koalíezió soraiban nem láttuk azokat az embereket, a kik később a nyelvkérdés miatt összeveszítettek bennünket. Polónyi Géza ur az önök lapjai lelkesedésétől kisérve jött el hozzánk. Csakhogy akkor sem a maga nevében jött, hanem a magyar koaliczió vezérlő-bizottsága és annak elnöke, Kossuth Ferencz ur nevében küldetett ki. Ilyen minőségben fogadtam és tárgyaltam Polónyi Géza úrral és tárgyaltam a magyar nemzet más vezéreivel is, a kik között elsősorban Kossuth Ferencz t. miniszter urat említem meg. Egy nagy eszméről, a magyarok és horvátok egyetértésének eszméjéről volt szó, a nemzeti jogok kölcsönös tiszteletéről és a teljes függetlenség és közös szabadság eszméjéről folyt a tárgyalás. Nem tartom alkalmasnak ezt a pillanatot ezen akczió részleteinek feltárására. Eljön még ennek is az ideje. Csak azt akarom mondani, hogy ez az akczió K&PVH. SAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. engem, mint közös ellenségünk, Ausztria hagyományos ellenfelét akkora lelkesedéssel töltött el, hogy miatta szívesen tettem ki magamat a darabont-kormány különböző perzekuczióinak. Polónyi úron kivül más magyar hazafiak is ellátogattak hozzám Fiúméba, ezek között pedig külön emelem ki a sajnálatunkra tavaly elhunyt gr. Esterházy János főrendiházi tagot, kinek ideális nemes lelkét elragadtatással töltötte el egyetértésünk eszméje, és a ki néhány horvát arisztokrata utasítására gyakran látogatott el hozzám és tollával és tanácsával segített ezen eszme népszerűsítésében. Részünkről is, az én közbenjárásomra, érintkezni kezdtek önökkel a mi vezető férfiaink. A Trumbicsok, Csingriják, Miliesek, Tuskánok, Medakovicsok voltak ezek a tekintélyes és közbecsülésnek örvendő férfiak, a kik a szabadságért és a nemzeti jogokért való küzdelemben őszültek meg. Nem, uraim! Önöknek nincs joguk azon tárgyalások miatt szemrehányással illetni bárkit is és nincs joguk sajnálni azokat a szép napokat, a mikor az összes, a szabadságot átértő horvátok és szerbek karja testvéri ölelésre tárult önök felé. Ugron Gábor: Ne lett volna képmutatás az egész ! (Zaj.) Supiló Ferencz : Inkább azokat illessék szemrehányásokkal, kik politikájukkal ezekből a nyílt, határzott, a szabadságért való minden küzdelemre kész szövetségesekből ép olyan határozott, de őszinte és nyílt ellenfeleket csináltak. Higyjék el, hogy nem lett volna szükségük az Ausztriának való behódolásra, ha barátságban maradtak volna velük. Azokat illessék szemrehányásokkal, a kik a magyar nemzettől eltávolították a szabadságért való küzdő társait: a Csingriákat, Medakovicsokat, Trumbicsokat, Mikeseket, Tuskánokat és azokat, a kik ma a magyar nemzet nevében tárgyalnak a khuenista Egersdorférrel és egy nagy-osztrák agent provokatőrrel, Frank Józseffel. (Zaj.) Polónyi Géza : Szót kérek. Elnök : Milyen czimen kér szót a képviselő ur ? Polónyi Géza : Személyes megtámadtatás czimén. Semmiféle tudomásom nem volt arról, hogy Supiló t. képviselő ur fel fog szólalni; de miután felolvasta Olay Lajos képviselő urnak rólam való nyilatkozatát is, mely a trafikálás vádjával illet engem, habár én eleinte el voltam határozva kedvezőbb időket megvárni, hogy az egész horvát kérdést annak rendje és módja szerint megvitassuk, de miután véletlenül itt vagyok, kötelességemnek tartom erre vonatkozólag néhány szót mondani. Politikai reputácziómat akarom tiszta világításba helyezni minden jövendőben netán ismétlődő támadásokkal szemben. Nemcsak Olay Lajos képviselő ur részéről találkozom azzal a gyanúsítással, mintha én a t. horvát képviselő urakkal valamiféle trafikálásban részt vettem volna, hanem egyáltalában az egész ország sajtója engem tesz felelőssé azon állítólagos csalódásért, a mely a 48
