Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-244
2H. országos ülés 1907 deczember lk-én. szombaton. 373 Ráfogja Magyarország miniszterelnökére Wekerle Sándorra, hogy épen ő rossz példával jár elő, a birtokain sehol sincsen még csak népiskola sem, pedig — a mint én tudom — Dánoson van két iskola, Nyáregyházán két iskola több osztálylyal, Pusztacséven szintén van már egy iskolaépület és uiost épül egy második. Tehát, a ki Magyarország kormányzásának jelenleg az élén áll, nemcsak hogy el nem hanyagolja az iskolaügyet, hanem példaadólag jár elő az iskolain tézményck megteremtésében. Azt a vakmerő rágalmat látjuk ugyancsak Soukup ur beszédében, hogy azt fogja a magy r ar nemzetre, hogy 1874-ben négyszáz »slovakische Kinder« tót gyermeket összegyűjtöttek, mindeniknek egy táblát akasztottak a nyakába és azután szerte vitték Magyarországba. Ezt mondja (olvassa): »Im Jahre 1874 habén Agenten im Trencsiner Komitat 400 slovakische Kinder gesammelt, jedem Kinde wurde eine Tafel mit einer Summer umgehängt. In Südungarn wurden die Kinder zu den niedrigsten Feldarbeiten verwendet, einzelne sind überhaupt nicht zurückgekommen, diejenigen, welche zurückkamen, konnten weder lesen noch schreiben, sie vvaren entweder krank oder invalid, die Mädchen entehrt.« Azt a vakmerő, alávaló támadást intézi tehát Magyarország ellen, hogy azokat a lányokat, a kiket — mint mondja — iskoláztatás czéljából vittek el a szülők karjaiból, megbecsteleni tették. És, t. ház, a postai intézményről, amely, mint tudjuk, igazán olyan, a mely Magyarország dicsőségére szolgál, azt mondja, hogy az a legrosszabb, a legelhanyagoltabb. Ezt én azért említem itt fel, hogy rámutassak ezen ur bírálatának tárgyilagosságára. Andrássy Gyula grófról meg azt mondja, hogy ugy cselekedett a csernovai esettel szemben, mint a hogy az orgyilkosok szoktak tenni, vagyis mindent letagadott a minek beismerése az ő kötelessége lett volna. Szóval azt látjuk, hogy itt a rágalmaknak egy egész sorozata van, a melyek elmondásánál ez a t. ur csak akkor hallgatott, a mikor egy másik képviselőtársa folytonosan a galicziai eseményekre utalva azt a megjegyzést tette: »Auch in Galizien ist es gerade so«, a mi által felhívta a figyelmet a galicziai állapotokra, a galicziai közigazgatás sebeire, amelyeket mindnyájan ismerünk. De nem akarom tovább e tényeket itt felsorolni az iclő előrehaladottsága miatt sem. Tény az, hogy a legképtelenebb vádakat emelték ellenünk és hogy ezeknek az uraknak a merészsége ennyire ment. azt nemcsak Bielohlavek folytatólagos támadása mutatja, hanem az is, hogy egy Schillinger nevű kéjiviselő már anynyira bele akar avatkozni a mi belső ügyeinkbe, hogy egyenesen határozati javaslatot nyújtott be a Beichsrathba, a melyben arra akarja utasítani a magyar nemzetet, hogy a 68-diki nemzetiségi törvényt miképen hajtsa végre. Azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy minden ilyen beavatkozást a magunk részéről a leghatározottabban visszautasítunk. (Helyeslés.) Ezen emberek mellett, szerintem, csak egy férfiú volt még a Reichsrathban, a ki meglehetős szánalmas szerepet játszott és ez annak a testületnek a vezető elnöke, ugyanaz, a ki akkor . . . Elnök: Kérem az igen t. kéjyviselő urat, ne méltóztassék az; osztrák képviselőház elnökének működését itt vita tárgyává tenni. Ez nem engedhető meg, mert az illető nem védheti meg magát, másodszor pedig nem is tartozik a vita keretébe. Az osztrák képviselőház elnökének eljárását felülbírálni abszolúte nem lehet; a ház még saját elnöke eljárását is csak kivételesen teheti a kritika tárgyává. Visontai Soma : Köszönettel fogadom az igen tisztelt elnök ur megjegyzését, mert ebben is példáját adja a magyar parlament annak, hogy mennyire felette áll az elnökség vezetése az osztráknak. Azt azonban még sem tagadhatjuk el, hogy a mikor ottan hallgatni kellett volna az elnökségnek, t. i. legutóbb a csernovai esetnél, akkor beszélt, a mikor pedig közbe kellett volna lépnie, hogy visszautasítsa a támadást, a mikor beszélnie kellett volna, akkor hallgatott. Nagy György: Gzinkostárs. Elnök : Nagy György képviselő urat közbeszólásáért ezennel rendreutasítom. Visontai Soma: Még sem hagyhatom szó nélkül, hogy ezen parlamenti kihágásokkal szemben a helyzet javult annyiban, hogy ma azok részéről, a kik ott kiemelkedő pozicziójukban hivatva vannak arra, hogy mérvadó tényezők legyenek a parlament vezetésében, elhangzott egy igazság, a melyet lehetetlen elismerés nélkül fogadnom. Az első fecske megjelent, mert látjuk, hogy ezen támadásokkal szemben sikra szállott az osztrák miniszterelnök, a ki maga is szükségesnek látta, hogy ezt a beavatkozási törekvést visszautasítsa, mondván, hogy ha Európa bármely parlamentje vagy annak egy tagja olyan támadást kisértene meg az osztrák parlamenttel és Ausztriával szemben, a minőt megkísértettek ezek az urak Magyarországgal szemben, akkor a sajtó és a jDarlament és a társadalom együttesen szövetkeznének arra, hogy az ilyen támadást visszautasítsák. Tényleg a gyávaság bélyegével kell illetnem azt, a mi velünk szemben történt akkor, a mikor csak rövid idővel ezelőtt beleavatkoztak a hatalmas német birodalom belügyeibe és najnrendre hozták a lengyel kérdést, a német birodalmi sajtó összefogózkodó hatalmával találták magukat szembe és ennek nyomán egészen meglapultak és nem merték többé szóba hozni a lengyel kérdést. Ilyen körülmények között, azt hiszem, csak gyávaság az, a mit tettek, mert azt hitték, elkerülnek minden megtorlást és ebben a hitben ugyanazzal a
