Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

374 244. országos ülés 1907 deczember íh-én, szombaton. gyűlölettel, alaptalansággal és rágalmazási hajlandósággal most a magyar nemzet ellen törnek. Az osztrák kormánynak feje a maga részéről igyekezett is megtennni kötelességét, igen helyesen domborította ki, hogy helytelen dolog akkor, a mikor két állam szerződési alapon egymással gazdasági szövetségbe lép, ilyképen eljárni, mert a nemzetközi szokások és nemzetközi érintkezések szabályai szerint ilyen alkalmakkor mindent el szoktak takarítani az útból, a mi arra lehet alkalmas, hogy félreértéseket idézzen elő, helyesen mondta az osztrák miniszterelnök, hogy ennek a most megkötött szerződésnek az adná meg kellő becsét, ha ez a szerződés, a mint'ő kifejezte magát egy sFreundschafts*és »Fricdens-Vertrag« volna, ha ez a szerződés megpecsételné a két állam között való egyetértést is ós a mint a függetlenségi pártnak nagynevű és mélyen tisztelt vezére, a mi kereskedelemügyi miniszterünk is mondta, hogy ha ennek a szerződésnek a megkötésétől fogva a két állam, a mint azt az ő saját kölcsönös gazdasági felvirágzásuk és jövendőbeli létük érdekében szükségesnek kellene, hogy tartsák, ápolnák kölcsönösen azt a barátságot, a melyet ilyen viszonyok között meg lehet kívánni. Habár az osztrák miniszterelnök részéről ezek a kijelentések megtétettek is, ugy vélem, hogy ilyen súlyos esetben, a mikor rendszerré fajul a rágalom: elérkezett az ideje, hogy a magyar kormány és különösen a magyar kormány feje oda szóljon, oda intsen: ne tovább! hogy így ő is, a maga jjozicziójának súlyánál és azon hely magasságánál fogva, a melyet elfoglal, kellő erélylyel és kellő határozottsággal utasítson vissza mindent, a mi a magyar nemzet ellen van irányítva és a mi a mi belső viszonyainkat nemcsak kritika tárgyává kívánja tenni, hanem a mi belső viszonyainkba való beavatkozási szándékot is tüntet fel. Jól tudjuk, t. képviselőház, hogy vannak kincsek, a melyek közkincsek, a melyek közös kincsei az emberiségnek. Ilyenek az emberek szabadságjogai, ilyenek az államoknak alkotmányos biztosítékai, és Magyarországnak nincsen semmi oka arra, hogy titkolózzék, vagy hogy kinai falat építsen az ő állami élete körül, hogy ide ne pillanthasson be senki és ne mondhasson senki bírálatot. Mi, igenis, nyílt sisakkal akarunk küzdeni. Mi azt mondjuk, hogy nézzen be, tekintsen bárki is be Magyarország belső viszonyaiba állami életébe. Mi nem félünk senkinek bírálatától, mert jól tudjuk, hogy azt a missziót, a melyet Magyarország történelmi múltja teremtett meg ez ország számára, valamint eddig, ugy ezentúl is becsületesen be akarjuk tölteni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És mi semmiféle idegen állam bírálatától és idegen parlamentnek Ítéletétől nem félünk. De ha bizonyos kijelentések nem maradnak meg a bírálat terén, hanem tudatos hazugságokon és rágalmazásokon épülnek fel, akkor ezt vissza kell utasítani, és épen ezért a következő interpellácziót vagyok bátor az. igen t. miniszterelnök úrhoz intézni (olvassa) : »1. Van-e a t. miniszterelnök urnak azon rágalmakról, melyek az osztrák képviselőházban hazánk és nemzetünk ellen nap-nap után elhangzanak, tudomása? 2. Szándékozik-e a nemzeti becsület ellen intézett ezen támadásokat kellő módon megtorolni és a nemzetnek elégtételt szerezni ?« (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kíván szólni. (Halljuk! Sálijuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Az idő előrehaladottságára való tekintettel csak nagyon röviden kívánok az igen t. kéj)viselő urnak válaszolni, hogy jelezzem ezen kérdésben elfoglalt álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) A kérdésnek azzal a részével, hogy azok ellen — sajnos, nálunk is találkoznak egyesek — a kik politikai tendencziájuk érvényesitése végett a külföldön és különösen Ausztriában keresnek menedéket és szövetségeseket, minő megtorlásokkal és minő határozott büntető eljárással kellend fellépnünk, ezúttal foglalkozni nem kívánok. Túlságos jelentőséget az ellenünk intézett kirohanásoknak nem szeretnék tulajdonítani. (Élénk helyeslés.) Jobbára oly körökből erednek azok, a melyek a nagy tömegek durva ösztöneinek felkeltésében keresik politikai érvényesülésüket, (Igaz! Ugy van!) és azért addig, míg a sajtó vagy a társadalom terén jutnak ezen kirohanások kifejezésre, azt hiszem, leghelyesebben cselekszünk, ha ugyanezen körben szorítkozunk a védelemre és a megtorlásra. (Elénk helyeslés.) De akkor, t. képviselőház, midőn nyilvános politikai testületekben és főleg a parlamentben jutnak azok kifejezésre, azt hiszem, méltán megkívánhatjuk, hogy azokkal szemben a megtorlásnak OiZ üti módja alkalmaztassák, a mely minden államközi érintkezésben általán be van véve és szabályként követtetik. Különösen követelhetjük, hogy ez velünk szemben alkalmaztassák azon szorosabb viszonynál és köteléknél fogva, a melyben ugy gazdasági, mint politikai tekintetben Ausztriával vagyunk. (Helyeslés.) Az utóbbi időben •— helyesen mondotta a t. képviselő ur — ezek az ellenünk szórt rágalmak ós vádaskodások többszörösen megnyilvánultak az osztrák parlamentben. Megnyilvánultak a csernovai eset alkalmával és megnyilvánultak most valami Soukup nevű képviselő ur részéről és pedig két irányban. Először ugy, hogy a mi belügyeinkbe való illetéktelen és jogtalan beavatkozásnak tendencziája látszik azokban, és másodszor ugy, hogy