Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

Mi-, országos ütés 1907 deczember 14-én, szombaton. 369 Lukács László képviselő ur milyen czimen kér szót ? Lukács László: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Én azt hiszem, hogy a társadalmi ülemnek alfája, de átvihetjük ezt a politikai illem terére is, hogy ne bántsunk oly embereket, oly egyéneket, vagy testületeket, a kik és a melyek nem védhetik magukat a támadással szemben. Nagy György: Bukarestbe nem mehetek, hogy ott a diákokat felelősségre vonjam! Lukács László: Én tehát egy igen nehéz dilemma előtt állok, hogy én vállaljam magamra a védelmet azon előttem, de általában a politikai világ előtt is, politikai állása következtében tiszteletet érdemlő egyénnek, és egy szomszédállamnak előkelő poziczióban levő, magas állami tisztséget viselő politikai expoziturájával szemben használt meggyanusitó kifejezéseket visszautasítsam. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezek a kvalifikálhatlan kifejezések . . . Nagy György: Én egy sértő kifejezést sem használtam, kérem az elnök urnak rendreutasitását. Elnök (csenget) : A személyes megtámadtatás czimén nincsen joga a képviselő urnak képviselőtársát rendreutasítani, különösen nem olyan kifejezésekkel, a minőket a képviselő ur használt. És ezért a házszabályok betartására figyelmeztetem. A rendreutasitást kötelességem magamnak eszközölni, ha annak szüksége fenforog. Tessék a képviselő urnak a személyes megtámadtatásra szorítkozni, nem pedig rendreutasitást gyakorolni. Én megigórem, hogy át fogom nézni a jegyzeteket, és ha azt találom, hogy sértő kifejezések történtek, el fogok járni. (Helyeslés.) Nagy György : Kérem erre az elnök urat. (Zaj.) Lukács László : Bratianu miniszter úrra vonatkozó sértő megjegyzések . . . (Mozgás és zaj.) Kérem, én nem akarom védelmezni, nem szorult erre, de ezen eljárás önönmagát itéli el és én ezzel tartoztam a politikai illemnek, a melylyel mindnyájan tartozunk, mint e képviselőház tagjai. A mi a belényesi választást illeti, a belényesi választóközönséget mélyen megsértette, ezt már csak méltóztatik belátni, azokkal a kifejezésekkel, a melyeket használt: lázitó, hazaáruló, felbujtó stb. Ha megkérdezném, hogy hadd lássam, lesz-e elég férfias bátorsága megmondani, hogy engem is értett-e ezek alatt vagy csak a választóimat, vagy a választóim egy részét illette azokkal a czimekkel és sértésekkel, a melyek itt elhangzottak, mit felelne 1 Én ünnepélyesen kijelentem és hivatkozom a főbb hivatalok hivatalos jelentéseire, a melyekben ki van fejezve, hogy ott sem az én részemről, sem a hozzám tartozó politikai barátaim részéről a legkisebb kihágás, törvényellenes eljárás, államellenes izgatás nem történt. Erre van hivatalos okmányunk, a két járás főszolgabirája állította ki és ez be van terjesztve a belügyminisztériumhoz. Ez tehát hivatalos eljárás. Mindezek felett áll azonban az embernek a nyugodt lelkiismerete, az a nyugodt öntudat, a melylyel tartozik KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. önmagának, saját lelkiismerete tisztaságának, hogy visszautasítsa határozottan az ilyen inszinuácziót, az ilyen vádat és ezt megbélyegzem itt, mint a leghazafiatlanabb cselekedetet, mert nem az a törekvés kell hogy vezessen bennünket, hogy ellentéteket idézzünk fel, hogy a szenvedélyeket feltámaszszuk, hanem hogy ha még történtek is visszaélések, valamelyes törvénytelen dolgok, nevezzük izgatásnak, vagy bujtogatásnak egyik vagy másik fél részéről, azok kiegyenlitésére törekedjünk, mindenesetre fentartva a törvényes megtorló eljárást. Ha megtörtént a Székelyföldön ez az úgynevezett betörés, ebből a belényesi választásra, vonatkoztatni bizonyos képet, és bizonyos árnyékot vetni az én hazafias lelkületemre vagy választóim hazafias lelkületére, vagy az ottani eljárásnak, nem tudom, miféle állambontó czélzatára, nem lehet, és azért ezt az eljárást a t. képviselőház megítélésére bizom. Ha történt visszaélés, azért van Magyarországnak kormánya, azért vannak hatóságok, hogy megvizsgálják az ügyet és elégtételt szolgáltassanak és bizonyára meg is fogják ezt tenni. Nincs szükség arra, hogy a szenvedélyeket ily módon, ily petrolőr kifakadásokkal mintegy lángba boritsuk. (Egy hang balról: Rendre !) Nagy György: Petrolőr kifakadás ? ! Hiszen csak nem vagyok kénytelen tűrni ilyen otromba kifakadást! Elnök : A képviselő ur mostani válaszában egy cseppet sem megy tul azon a hangon, a melyen az interpelláczióban tetszett szólni. Nagy György : Én csak tényeket mondtam el! Lukács László : A belényesi választás körülményeire vonatkozólag véletlenül nekem is akadt kezembe magyar lap, a melynek hazafiságához nem fér kétség. Méltóztassék az előttem szólott t. képviselő urnak meghallgatni, hogy miféle eljárás volt (olvassa) : >>Banditák és gazemberek korbácsolják megsózott kötéllel, hegyes dorongokkal a választókat az urnához. Gyalázó nagyságos brigantik csinálnak rémes romantikát az agyoncsigázott nyomorúságos plebsből. A gyalázatos czéczóhoz hozzájárulnak a nemzeti talárral fedett országos kéjaviselők czudar támadásai; a czine mintye magyar kiadásban. A tarkányi rablócsorda öldöklő emberirtással rohan a nemzetiségek felé. Húsz korona bérdijjal felbérelt hordárok vicsorgatják harapós fogaikat a védtelen, az ártatlan tömeg ellen.« Hát igaz ez, t. képviselőház ? Én mondom, hogy nem igaz. Méltóztatik látni, hogy magyar újságban van ez. Hiszen ez vérlázító dolog, a mi itt ebben a magyar újságban meg van irva. Nem történt ez magyar részről, nem történt annál kevésbbé román részről; tanuja voltam. Mondhatnák : Cicero pro domo beszélek. De mondhatom, hogy ebben a képviselőházban tisztább mandátum az enyémnél nincs, még az esetben sem, ha valakit egyhangúlag választottak meg, oly szépen, törvényesen, tisztán folyt le a választás. 47