Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-244
368 244. országos ülés 1907 deczember 14-én, szombaton. vánult meg. És épen ez a betörés az, a mit interpellácziómnak tárgyává óhajtok tenni. Hogy meg lehessen ezt a betörést érteni, az inditó okok megkeresésére egy kissé a múltba kell visszatérnem. (Zaj.) Történelmi tény, hogy az oláh — csak agitátorokat értek itt is — különös gyűlölettel viseltetik a székely iránt, mert tudja, hogy a dákó-román törekvéseknek szennyes hulláma épen a székelység bástyáin tört meg a múltban és fog megtörni a jövőben is. Hogy a romániai parasztlázadások alkalmából felgyújtott falvaknak csak vészes tüzét láttuk itt, Magyarországon, de hogy a gyilkos lángok nem csaphattak át a határon, azt egyedül ennek az elszigetelő' határnak: a Székelyföldnek köszönheti Magyarország. Hiszen a mint az újságból is olvashatták t. képviselőtársaim, egészen Sósmezó'ig terjedt a parasztlázadás és csak a hol a székelylakta vidékek kezdődnek, ott szűnt az meg. Az agitátorok jól tudják, hogy a Székelyföld minden egyes elnémult harangjának csöndje az ő bűnös törekvéseik diadalát, feltámadását jelenti; régi idők óta igyekeztek tehát ezen erő megbénítására; pénzhálózattal vették körül az egész Székelyföldet; alig van nagyobb székely birtok, a melyre kölcsönt nem adtak volna. A pópák és dászkálok jártak ezen munkában elől; a pópák a biblia lapjainak forgatása helyett váltókat forgatnak; a tanitók a kicsinyeknek oktatása, nevelése helyett (Ugy van! balfelöl.) a felnőttek hitelviszonyainak tanulmányozásával töltik az időt. És a mikor látták azt, hogy sem furfanggal, sem ravaszsággal, sem pénzügyi machináczióval annak az ezer éves fajnak hazaszeretetét megtörni nem tudják és hogy azzal szemben támadásuk csődöt mond, akkor, ugy látszik, nyilt harezra határozták el magukat és 1907. november 17-én tiz felfegyverkezett romániai határőr áttört Háromszék vármegyébe, a Gelencze község területén levő Mikes-féle fürésztelepre; ott egyszerűen betörtek a védtelen polgárok lakásába; az ellenszegülőket bántalmazták és egy Kovács István nevű állampolgárt erőszakkal magukkal hurczoltak oláh fogságba. T. ház ! Ha egy ilyen betörés egy más, egy boldog, egy szabad nemzettel szemben történt volna, akkor már hadtesteket mozgósítottak volna, (Igaz! Ugy van! baljelöl.) hogj^ vérzáporos, ágyudörgéses zivatarban szerezzenek elégtételt a megsértett nemzeti becsületnek. ( ügy van ! baljelöl.) Mi ilyen teljes nemzeti elégtételre, fájdalom, nem számithatunk, mert nálunk ugyanaz a kéz kellene, hogy aláírja a nemzet becsületének megvédése érdekében a mozgósítási parancsot, a mely kéz a történelmi múltban nemzeti hőseink halálos ítéletéinek, nemzeti létünk eltiprását parancsoló pátenseknek. . . Elnök: Felhívom a képviselő urat, tartózkodjék az ilyen kifejezésektől, a melyekért most rendreutasítom ! (Mozgás a jobboldalon.) Ismétlés esetén pedig a házszabályok legnagyobb szigorának alkalmazásával fogok eljárni. Nagy György : Még nem fejeztem be ! (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Igenis, csak tessék az illem határai közt maradni. Ezt nem fogjuk tűrni! Elnök: Kérem, hogy beszéde folytatásában az ily kifejezésektől tartózkodjék ! Nagy György: Nekünk azt, hogy ilyen teljes elégtételt szerezzünk, a mi viszonyaink gyengesége nem engedi meg. Wekerle Sándor miniszterelnök : Dehogy nem! Nagy György: Mert határozottan állítom a miniszterelnök úrral szemben is, hogyha Angliába vagy Németországba törne be egy fegyveres csapat és ártatlan jDolgárok házánál házkutatást tartana ; ha ártatlan polgárokat idegen fogságba hurczolna : ezt megtorlatlanul huszonnégy óráig sem hagynák. Nekünk is mindenesetre meg kell szereznünk az elégtételt és meg kell azt kapnunk. Azt az elégtételt legalább, hogy az ebben a betörésben résztvevők és azoknak felbujtói igazságosan, súlyos büntetésben részesittessenek. Értesülésem szerint a brassói határszéli rendőrség ebben az ügyben megindította a vizsgálatot és miután az a vizsgálatról szóló jelentését a belügyminiszter úrhoz fogja felterjeszteni, azért én is hozzá intézem interpellácziómat. (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Mífláli Tivadar: A vizsgálat eredményét be kellene várni! (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György: A miniszterelnök ur is érdeklődni fog az ügy iránt, a jövendő delegátus uraknak pedig kötelességük lesz a külügyminiszter urat felelősségre vonni és a szer zen dő elégtétel módjára és mértékére nézve őt meginterpellálni. Én tehát a romániai határőröknek a magyar állam területére való fegyveres betörése miatt a következő interpellácziót intézem a belügyminiszter úrhoz : 1. Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy 1907. év november hó 17-én tiz fegyveres romániai határőr átjött a háromszékmegyei Mikes féle fürésztelepre; ott betört a védtelen székely munkások lakásaiba; házkutatást tartott; az ellenszegülőket bántalmazta s egy magyar állampolgárt magával hurczolt oláh fogságba? 2. Hajlandó-e a betörők és a felbujtók kinyomozása végett szigorú vizsgálatot elrendelni, hogy annak alapján megindulhasson a bűnt megtorló diplomacziai eljárás? 3. Hajlandó-e ugy a vizsgálat eredményét, mint a diplomacziai eljárás utján szerzett elégtételt elbírálás végett a t. ház tudomására hozni ? Elnök : Az interpelláczió kiadatik a belügyminiszter urnak.
