Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

244. országos ülés 1907 deczember lí-én, szombaton, 367 1. Volna szíves a mélyen t. belügyminiszter ur hivatalos tudomást szerezni arról, hogy az 1881. évi deczember 19-én 13.801/167. kgy. sz. a. hozott és 1882. évi január 21-én 3641. sz. a. k. belügyminiszteri rendelettel jóváhagyott építési szabályrendelet, nemkülönben a hagyatéki leltározás és egyéb Írásbeli munkák körül felmerült dijak nagyságát szabályozó vármegyei szabályrendelet miért nem tartatik be, s miért tétetik ki ezáltal a szegény nép a jogtalan megsar czol t atásoknak. 2. Volna szives a mélyen t. belügyminiszter ur odahatni, hogy a főszolgabírói uti átalány utólagos leszámolás mellett adassék ki, hogy igy ebből az részesüljön, a ki e hivatalos utazást megtette. 3. Volna szives a mélyen t. belügyminiszter ur, tekintettel a küszöbön álló vármegyei tisztviselők választására, odahatni, hogy azon tisztviselők, a kik az eddigi kerületükben eladósodtak és fizetésképtelenek s emiatt hivatalukban pártatlanul eljárni, és a hatósági tekintély csorbítása, s a szegény nép igazságtalan megsarczoltatása nélkül megélni képtelenek, ugyanezen járásba többé ne kandidáltassanak, s e járásra vonatkozólag a kandidációból kizárassanak, s egyáltalában oda választhatók ne legyenek. 4. Volna szives a mélyen t. belügyminiszter ur a pénzügyminiszter úrral egyetértó'leg megfontolás tárgyává tenni azt, hogy a makoviczai járás közigazgatási tisztviselői drágasági pótlékot kapjanak, hogy e járás, ha nem is prima hivatalnokhoz juthasson, de legalább azt ne kapja, a kit már sehol e kerek világon nem akarnak. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminiszter urnak. Ki következik ? Hencz Károly jegyző: Nagy György! Nagy György: T. ház! Az a bűnös harcz, a melyet az oláh agitátorok az izgatásnak, a lázitásnak, a lélekrontásnak minden fegyverével ugy Romániában, mint Magyarországban a magyar állameszme, a magyar nemzet szuverenitása, a magyar állam területi integritása ellen folytatnak, mindegyre bántóbb, mindegyre tűrhetetlenebb lesz. Gr. Bethlen István t. képviselőtársam a háznak 1907. évi április 10-én tartott ülésében az oláh inedentista mozgalmakról előterjesztett nagyérdekü interpellácziójában rámutatott az agitátoroknak dákoromán törekvéseire és kimutatta azt, hogy e törekvések magyarországi és romániai hivei kontaktusban állanak, bűnös manőverüket együttesen folytatják. Az azóta lefolyt idő alatt ez a dákoromán törekvés nem hogy letöretett volna, hanem ennek hivei még elbizakodottabbak lettek az eszközöknek, a fegyvereknek megválasztásában. Nekem ugy tetszik, hogy mikor 1906. évi június havában Gradisteanu Bukarestben arczulütötte Kucserát, a magyar-osztrák konzult, ez az arczulütés volt a jel a nyilt támadásra. Mert mikor látták, hogy ilyen súlyos sértést is büntetlenül, megtorlatlanul lehet elkövetni, azóta még ádázabb erővel folyik az izgatás, a lázítás minden vonalon. Hogy csak a legközelebbi múlt eseményeire mutassak vissza, mikor a nyár folyamán a belényesi választókerületben választás volt, a hol a sima szavú ós sima arczu Lukács László választatott meg képviselőnek, akkor romániai állampolgárok, bukaresti diákok versenyeztek egymással a magyar nemzetnek gyalázásában. Egy hang (a középen}: Hazugság az egész! (Zaj.) Lukács László: Erre szót kérek. (Élénk derültség.) Nagy György: Azt tudtam, hogy Lukács László képviselő ur ezt az állítást nem fogja valónak elismerni. Hiszen az egész politikai pályafutása a szatmári gimnázium katedráján, a laczfalüsi pópaságon és a memorandum pörön keresztül egészen a képviselőházig a tagadások folytonos sorozatából állott (Zaj a középen.) és e tagadások mind a magyar nemzet és a magyar állameszme ellen irányultak. Az ő tagadása legfeljebb csak megerősítheti az állitásom igazságát. Lukács László: Majd meglátjuk. Nagy György: A közelmúlt egy másik adata Bratianu Joneszk romániai miniszternek beszterczei látogatása. Etnográfiai érdekességek gyűjtésének ürügye alatt abban az időben jelent meg Beszterczén szeptemberben, a mikor ott az »Astra« kulturális egylet évi közgyűlését tartotta. Egy hang (a középen): Nem áll! Nagy György: A miniszter a maga megjelenésével szította a dakó-román törekvések bűnös, gonosz tüzét és egyszersmind e törekvésnek "híveiben alapos reményt támasztott Románia állami segítésében. Csak a közeli napoknak eseménye, hogy Oiocán tábori pap, a bécsi hadapród-iskolának tanára, — tehát egy állami alkalmazott — egészen nyíltan lázit, izgat Magyarország és a magyar állameszme ellen. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy e harcz elfajulását, az agitátorok gonosz munkáját — mert mint eddigi beszédeimben mindig, most is különbséget teszek az agitátorok ós nép között, a melynek lelkét igyekeznek épen megmételyezni az agitátorok, hogy ne legyenek a hazának hű fiai és hasznos polgárai a nemzetnek, a mely népet nem is lehet és nem is szabad azonosítani az önző és lelketlen izgatókkal — mondom, ezek gonosz tevékenységét a legfényesebben jellemzi az az eljárás, a mely már nyilt harezczá fajult és a mely legeklatánsabban a romániai határőröknek november 17-én fegyveres erővel a magyar állam területére való betörésében nyil-