Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

2H. országos ülés 1907 deczember lk-én, szombaton. 865 A kivételes nősülési engedélyre és a felszólamlás! engedélyre nézve a tarifa a körjegyzőnél fizetendő. Mit fizettek csak imént? Ez képezi most panasz tárgyát. Ott vannak az iratok a vármegye főispánjánál. A panaszlevél szerint Szlivka Péter fizetett 50 K-át, Humenik András fizetett 70 K-át. Egy másik embert, a ki Amerikából jött, besoroztak. Ez kivételes nősülési engedélyt kért. Azzal állott elő, hogy ő eleget akar tenni katonakötelezettségének, de meg akar nősülni, mert neki telke van, hadd gazdálkodjék addig az ő felesége, a meddig ő szolgál. Én különben nem voltam ott, de itt van az illetőnek nyilatkozata; írástudó ember és nem hiszem, mert oka nincs rá, hogy valótlanságot mondana A körjegyzőtől bizony elterelte a szolgabíró és preparálta a szegény embert, hogy ne sajnálja a pénzt. Meg is mutatta, hogy ahhoz menjen, a ki ezt a kérvényt meg fogja irni, s ott kötelezvényre volt fogva a szegény ember 150 forintra! (Zaj a középen. Elnök csenget.) Az illető, a kihez ajánlották, meghatalmazás nélkül járt el, mert az az ügyvédi meghatalmazás szerencsétlenül ütött ki, az sem az illető kiskorúnak, sem nem az apjának aláírása. (Folytonosan tartó zaj a középen. Elnök csenget.) A kötelezvény, ismétlem, nincs kezemben, hanem maga az illető sem tagadta, s mint egyik tanú szerepel az úgynevezett bányavölgyi római katholikus plébános. Mondtam továbbá, hogy hivatalos ártalmasságok is tönkre teszik a szegény embert, s azért konkrét esetet hozok elő arra, hogy a szegény ember pénze még az adóhivatalban sem biztos. (Sálijuk!) Fodor községben öt testvér él, a hatodik testvér 25 év előtt Szerbiába, Szemendriába ment s ott elhunyt. Felesége 15 év előtt férjhez ment másodszor. A telkét eladták kórházi költségekért. Egész eladási proczesszus le volt bonyolítva, olyanképen, hogy az illető a halott ember a vétíveit mind kezéhez vette. A körjegyző a halálesetet fölvette. 0 vezette az árverést is. De mikor a leltárt beküldte a királyi közjegyzőhöz, az üres volt, a mint a közjegyző mondja, pedig nem lett volna szabad azt tennie, mert ott volt a telek, vagy ha a telek már el volt adva, akkor ott a pénz, mely a telek árából fönmaradt. A telek árából fenmaradt pénz a bártfai adóhivatalba utaltatott Julius 13-án. A halott ember kiutalványozás iránti kérvényt intézett a bírósághoz, és nyugtát is irt az az ember, és igy eltűnt a pénz. Már mfg is tudtuk, hogy ki ember. Hát a körjegyző volt, a ki a sógorával aláíratta titokban, nem tudta senki a rokonsága közül. Mikor azután előkerült ez a dolog — itt vannak a Kúriának az iratai — a körjegyző azt mondja a jegyzőkönyvben, hogy tudva, akarva csinálta ezt, hogy hasonnevű ember nevét irta alá. Még a bíróság kimondta, hogy jóhiszeműleg csinálta. Ugy látszik, hogj

r minálunk van jóhiszemű okirathamisitás is. Én sem ismertem eddig, de ugy látszik van. (Derültség.) Malmost kérdem a jogászvilágot, hogy melyek azok a körülmények, a melyek valakit feljogosítanak arra, hogy a hagyaték kiutalása iránti kérvényt egy halott nevében megírhassa? S vannak-e olyan körülmények, a melyek mellett a halott nevében nyugtát lehessen irni jóhiszemüleg? Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, hogy tekintettel az idő előrehaladottságára, talán lenne szives nagyon érdekes fejtegetéseit rövidebbre fogni és igy még érdekeiebbé tenni. (Derültség.) Ártim Mihály : A körjegyzők is két táborba oszlanak: az üldözöttekre és pártfogoltakra. Az üldözöttek táborába tartoznak a tisztakezü, jellemes emberek; ezek ellen majdnem minden héten hivatalos vizsgálat van; a pártfogoltakat pedig, a mint látjuk ebből a példából is, leplezi a szolgabíró. Már most, ha még ehhez tekintetbe veszszük azt, hogy egy szolgabírónak 30 forint miatt az összes ingóságait, még a párnáját is eladják háromszor, és mindig más és más zsidó veszi meg, s ennek a zsidónak a kegyelméből a párnáján mindig alszik — ez unikum — (Derültség); ha továbbá tekintetbe veszszük azt. hogy annak a szolgabirónak sem vagyona, sem hitele, sem fizetése nincs, mert azt lefoglalták a zsidók, sőt egymás között is pereskednek, hogy az adósság arányában ők is részesüljenek abban a lefoglalt fizetésben: akkor tiszta képünk lehet arról, hogy milyenek a viszonyok az én választókerületemben. Itt azt látjuk, hogy egyetértés van, T. képviselőház! A belügyminiszter ur talán azt mondja nekem, hogy ezeket a dolgokat a vármegyében kell elvégezni. Én is azt mondom, az ideális állapot az volna, ha ezt lehetne tenni; csakhogy mi ezektől nagyon messze vagyunk. Épen a konkrét esetek azt mutatják, hogy ezeket a dolgokat a vármegyéken, a perifériákon nem lehet tisztázni. Honnét hívjuk vissza a lelkiismeretet, az eskühöz való ragaszkodást? Nekem pedig ezekkel a dolgokkal itt kellett előhozakodnom okvetlenül, mert ellenem, mint a néppárt és a magyar politika tántoríthatatlan híve ellen, a nemzetiségiek könnyen felhozhatnák azt az érvet, — megtéveszthetve a népet — hogy az a szegény nép azért szenved ezektől a magyar hivatalnokoktól oly sok igazságtalanságot, mert én a magyar politika hive lévén, őket mintegy rábiztatom, felbátorítom. Azért csak csudálkozásomnak vagyok kénytelen kifejezést adni, hogy a nagyfejű urak, szobatudósok súgnak, búgnak, hogy hogyan lehetne a népet a pánszlávság karjaiból kiszabadítani és az amerikai kivándorlástól visszatartani, de ezeket a napirenden lévő sanyargatásokat senki figyelmére nem méltatja. (Igazi ügy van! a baloldalon.)