Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

364 2i4. országos ülés 1907 deczember ík-én, szombaton. jártam egy félévig, vagy tartoztam volna járni tiz évig ? E helyett azonban ott van a jegyzőkönyvben, hogy a szegény ember nagy hálálkodások között beleegyezett az elitéltetésébe. A jegyzőkönyvben ott áll, — olvasható rnai nap is — hogy a szegény ember mégis csak jóhiszemüleg járt el, mert az építési szándékát bejelentette, nem emelt panaszt senki, sem a szomszédja, sem a biró, tüzrendőrileg sem kifogásolható, és azért csak ilyen és ilyen alacsony összegben marasztalják el. De mikor a szegény ember bejelentett fölebbezéséhez még beterjesztette az írásbeli fölebbezést is, akkor, hogy egyéb törvénytelenséget elhallgassak, az illető szolgabíró egy nyilatkozatot szúr az akta közé és a mit állított a jegyzőkönyvben, azt homlokegyenest letagadja nyilatkozatában és azt mondja, hogy a parasztember csalárdul járt el. mert az alatt az egy óra alatt, míg ott járt kérni az engedélyt az építkezéshez, azalatt a mester felépítette a házat. A mester valóságos ördög volt, hogy ily gyorsan megtudta csinálni e dolgot. De benne van a nyilatkozatban az is, hogy panaszolta a biró. panaszolta a szomszéd ós tüzrendőrileg is kifogás alá esett. És hogy ő békéltette az embereket s azért kellett kiszállania. Mikor ez a dolog azután előkerült és egymással szembe lettek állítva, ezek a szegény emberek azt mondták: Uram, miért állit valótlanságokat, szolgabíró létére? Hisz én az úrral nem is beszéltem, még közelében sem voltam. Azután mi közöm ahhoz, hogy ez az ember építkezett snját bekerített kerthelyiségében, a hol ezelőtt is ház állott. Engem nem bókéltetett. Hogyan meri tehát ezt mondani? Azt mondja erre a szolgabíró: igaza van, én csak igy magamban mondtam. (Derültség.) Mikor aztán kérdezik, hogy a kettő közül melyik az igaz, a nyilatkozat-e, vagy a jegyzőkönyv tartalma, azt mondja, hogy mind a kettő. (Derültség.) Hát hogyan? ezt irta mint privát ember, ezt pedig mint hivatalos ember. Kérem, a mint nálunk mondják, schvvarz auf vveiss van ez téve, a hivatalos iratokban olvashatja akárki, ezt nem én találtam ki. Látjuk tehát ebből, hogy a körjegyző hogyan gondoskodik a főszolgabíróról, a főszolgabíró viszont hogyan gondoskodik a jegyzőről, de mindig a szegény nép kárára. De azért e szolgabírónak a hajszála sem görbült meg s csakis a kiszállási költségektől volt elütve, mert az alispáni hivatal konstatálta, hogy miután sem az építkezés folyama alatt, sem előtte, sem utána az építkezés ellen panasz nem volt bejelentve: a szolgabíró kiszállása indokolatlan volt. Annak az embernek a haja szála meg nem görbült, mert nálunk arra bíró nincsen. Először van is a dologban valami, mert mit csinálhat az alispán ilyen esetben annak a szegény embernek az érdekében? Most jön a választás; ha a körjegyző nem szavaz reá, megbukik. Ha meg nem bukik és szabadságot kér, meg nem szavazza a szabadságoltatását. Van tehát a dologban valami, hogy az alispán ilyen esetekben nem proczedálhat. Ez a dolog szomorú, de való. A mi pedig a halálesetek fölvételét illeti, ismét csak konkrét esetekre utalok. Förster Ottó: Unalmas. Ariim IVIihály: Ha unatkozol, menj el haza! (Derültség.) Ezeket a haláleseteket felveszik akkor, mikor az illető halott a ravatalon van. A szegény özvegy bejár néha három-négy községet, hogy deszkát szerezhessen a koporsóra. Közben a körjegyző megidézi, hogy halálesetet akar fölvenni. Itt van egy idézés, erre az esetre apellálok. A mikor megidézi, az idézés homlokán kiírja, hogy 15 forint és 36 krajezárt hozzon magával. Itt van az idézés eredetiben. Egy hang a középen: A hagyatéki eljárás miatt!? Ártim Mihály: Igen, a hagyatéki eljárás miatt, a szabályrendelet azt irja elő, hogy minden ezer korona után a körjegyzőnek jár egy korona. E szerint annak a hagyatéknak 70.000 koronán felül kellene lennie. Érdekes azonban ebben a dologban az a mozzanat, hogy a mikor végre az illető talál hitelezőt és azzal bemegy a körjegyzőhöz és lefizeti, akkor a körjegyző ráirja az irásra, hogy 15. 36 A mikor az a szegény asszony kimegy az utczára, találkozik egy írástudó emberrel és tőle kérdi: mondd meg nekem, hogy miért fizettem ennyit meg ennyit, s akkor azt mondja az az illető: hát akkora hagyatékod van? A szegény asszony elmegy a főszolgabíróhoz és a főszolgabíró a legnagyobb czinizmussal leplezi a körjegyzőt, tudja mit, magának igaza van, hanem mikor a közjegyzőnél tárgyalják a hagyatékot, annak adja fel a körjegyzőt. Az asszony

r azonban mégis elmegy a körjegyzőhöz; a körjegyző elbujt, a segédjegyző pedig az asszonyt kirúgta. Mérey Lajos: Ez az uj rendszer, sajnos! Ártim Mihály: Hogy mit fizet az a nép, a ki önként megadja magát ezen sarczolásnak, azt nem tudom, de egy községről tudom, hogy azok a vagyontalan emberek siránkozva jöttek hozzám, hogy nincsen betevő falatjuk és fizetniök kellett a következő összegeket (olvassa): Ohovanecz András 12 K-t, Lyosz András 12 K-t, Petrik József 12 K-t,Korin Péter 8 K-t, Polyák Mária 14 K-t, Lyosz József 12 K-t, Kuzmisin János 9 K-t, Zsivcsak Vazul 9 K 30 fillért, * Kravecz Simonné 5 K 30 fillért, Hamercsak József 12 K-t és a Korín Gergely örökösei 8 K 40 fillért, Dsogan Andrásné 6 K-t. A mit én a harmadik pont alá helyeztem, t. i. a közigazgatási egyéb eljárás körül: ez alatt értem a kivételes nősülési engedélyt és a felszólamlás iránti kérvényeket.