Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

244. országos ülés Í907 deczember ík-én, szombaton. 363 ről 16 évig sem adnak számadást, sőt a ki azt kívánja, a legnagyobb kriminalitásnak teszi ki magát : bátorkodom ezt itt újból szóvá tenni. Ily elrettentő például szolgál a felsőcsernyei nép, mely a hatóság egyenes utasítására egy nyílt udvarba ment az előtte kihirdetendő ítélet meghallgatása végett és már most magánlak megsértésével vádolják és elitélik őket csupán azért, mert egy liberális ember 18 évi üliberális gazdálkodásáról számadást mertek kérni. És adott-e? Adott apróságokról, de ezerekről nem. Az az ember még nem született nálunk, ki ezt végrehajtani tudná. Elrettentő például szolgál az én esetem is. • Egy uri ember zsebéből egy egész alapot, a népet megillető úgynevezett tankönyvalapot, illetékes hatóság által 16 évi elvesztése után kiemeltettem, hát ez ép ezzel a főszolgabíróval egyesült és a tarisznyahazafisághoz folyamodva, engem jDedig rendőri felügyelet alá helyeztettek a darabont korszakban azon a ezimen, hogy én muszka vagyok. Difficile est satiram non scribere ! De mégis az illető elérte a czélját, elterelte magáról a figyelmet és az alap a mai napig sincs rendben. Miután pedig mi azért állottunk a koaliczióba, hogy a köztisztességet és a törvény tiszteletét visszaállítsuk, a kcrrupczió szellemét pedig valahogyan kifüstöljük, — legalább én ezzel a czéllal, szándékkal állottam a koaliczióba — azért a t. belügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót bátorkodom intézni (olvassa) : 1. Nem volna-e szives a t. belügyminiszter ur hivatalos tudomást szerezni arról, hogy a Sáros megyébe kebelezett Felső- és Alsó-Vizköz községek tűzkárosultjai részére mennyi segély gyűlt be az 1904-ik évtől kezdve s ebből névszerint kinek mennyi adatott ki? 2. Nem volna-e szives a mélyen t. belügyminiszter ur ezen, ugy bevételi, mint a kiadási tételeket egjrenkint a nagyközönséggel valamely napivagy vidéki lapban, még ha az én költségemre is, közöltetni ? Elnök : Az interpelláczió kiadatik a belügyminiszter urnak. Következik ? Hencz Károly jegyző: Artim Mihály! Ártim Mihály : T. képviselőház ! Már hosszabb idő óta némán hallgatom kerületem szegény népének abbeli panaszát, hogy a halálesetek felvétele, az épitési engedélyek megadása és egyéb közigazgatási eljárások körül a hatóság részéről mennyi sok zaklatásnak, . mindenféle jogtalan megsarczoltatásnak van kitéve. A szegény ember, a ki verejtékével mindennapi kenyerét nem tudja megkeresni ; a kinek korhadt fából összetákolt házikója minden évben kiigazításra szorul s legyőzhetetlen szegénysége miatt egész életén át folytonosan építkezik és nem tud felépitkezni : még ha valamit ki is szakithatna az évenként eladott malaczkája árából, még ha valamit meg is takaríthatna az amerikai keresményéből, azt mind a nagy adók, a megfelebbezhetetlen bírságok, költségek, az épitési engedélyek megadása, a halálesetek felvétele körül felmerült kiszámíthatatlan költségek felemésztik és így a szegény embert földönfutóvá teszik. Sáros vármegye épitési szabályrendelete szórói-szóra ezeket mondja: »Az építéshez való engedélyt előleges, hivatalból s díjtalanul teljesítendő vizsgálat alapján a szolgabíró adja. A szolgabíró vagy helyettese a bejelentéstől számított 15 nap alatt a helyszínén megjelenvén, a szomszédok és községi elöljáróság meghallgatása mellett szemlét tartam és határozatot hozni köteles. A megtartott szemle alapján az eljáró hatósági személy az épitési engedély megadását vagy megtagadását határozatilag kimondja. Az épitési engedély írásban kiadandó az építkezőnek felügyelet gyakorolhatása végett a községi elölj áróságnak.« Ebből láthatni, hogy az épitési engedély díjtalan és a főszolgabíró a szemlét megtartani köteles és köteles határozatban kimondani, hogy az épitési engedélyt megadja-e vagy nem. (Zaj a jobbközépen.) Kérem, ne diskurálgassanak, én sem diskurálgattam, mikor önök beszéltek. Elnök : A rendcsinálás az én dolgom, tessék azt rám bízni! Ártim Mihály : Az ember azt gondolná, hogy az épitési szabályrendelet azért van, hogy azt meg is tartsák. Korántsem. A főszolgabírónak lovat vettek a kutyaadóból. Ezer koronát kap utiátalány fejében. Az ujabb előirányzat szerint a mely 168.000 koronára van tervezve, ebből is kap valamit. Ennek fejében eljár a vásárokra, a vásár után kedélyesen elmulat. Ez az ő privát dolga, ebbe részemről nem avatkozom, de hogy ilyen épitési eset alkalmával a szemle megtartására elrándulna, arról szó sincs. Hogyan történik tehát a dolog ? Ugy, hogy a körjegyző utasítja a szegény embert a szolgabírói hivatalhoz, a szolgabírói hivatal a körjegyzőhöz, azután megint vissza és ismét vissza. így ezt az utat járja körbe a szegény ember egy fél évig, vagy egy egész évig, mig meg nem adja azt a sarczot, a mit tőle kivannak. Ez az építésnek legenyhébb esete. Ha pedig nem adja meg a sarczot, mert nincs pénze a szegény embernek és nem tud kölcsönt szerezni, akkor czifrábbnál czifrább dolgok fordulnak elő. Nem akarom, hogy annak látszata legyen, mintha légből kapott dolgokról akarnék beszélni és a t. házat untatni, azért utalok konkrét esetre, még pedig csak egyet veszek elő. Alsó-Pagonyban mi történt ? Hudik Gergely, a szegény ember épitési szándékát teljes fél évig jelentette, pedig a körjegyző csak harmadik szomszédja a szegény embernek s félrevezetve, engedély nélkül felépitkezett, ekkor a körjegyző bejelentésére a szolgabíró plénparádban kiszállt, felszámította a napidijakat, az útiköltséget, a bírságot és hogy még kauza finita legyen, a mint egy csomó tanú igazolta, hogy az a szegény ember a kezét tördelve, hogy az Isten fog az égből kiáltani, ha ő bírságot fizet, felebbezését bejelentette. Mondván, hát nem 46*