Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

362 2íí. országos ülés 1907 deczember 14-én, szombaton. politikai érzékem talán mégis csak van, s ez a politikai érzék azt mondja nekem, hogy ezek az alkudozások, s a kérdésnek érdemben való tárgyalása előli kitérések és feltételmegállapitások épen azt jelenti, hogy vannak bizonyos irányzatok, a melyek az önállósitás ellen dolgoznak. Nem is veszem rossz néven a miniszterelnök úrtól az ő megjegyzését, mert joga van hozzá szakismereteinél fogva. Neki az az álláspontja, hogy nagy területek gazdasági egysége, s ezen az egységes, nagy pénzegység : a helyes lehet. De mi ezt a kérdést, t. ház, határozottan mondhatom, s tartózkodom is azt szakszempontból birálni, politikai- szempontból kell hogy bírálat tárgyává tegyük. A mi szempontunkból az van a magyar államnak érdekében, hogy Ausztriától gazdaságilag a lehető leggyorsabban és leghatározottabban szétváljunk. (Helyeslések a baloldalon.) Ennek a gazdasági szétválásnak következményei politikai értékkel is birnak s kifelé való érvényesülésünknek és jelentkezésünknek is biztosítékai. (Helyeslések a baloldalon.) Ebből a szempontból, t. ház, méltóztassanak meggyőződve lenni, nem is helyes, nem is indokolt és nemzeti szempontból sem megengedett : tisztán szakszerűen foglalkozni e kérdéssel. A súlyt a politikai érdekekre kell fektetni, főleg arra a politikai érdekre, a mely a ház mai nagy többségének ősidőktől áthozott programmja : magunkat. Ausztriától politikailag, gazdaságilag és pénzügyileg önállósitani. T. ház ! Mikor ezek megmentésének utolsó alkalmáról van szó, akkor szakszerű magyarázatokkal és a határozottan feltett kérdésekre adott kerülő válaszokkal a kérdés felett napirendre térni nem lehet. Nekem megvoltak aggályaim; ez aggályaim megmaradtak és azt hiszem, sajnos, mi ezzel a kérdéssel még fogunk foglalkozni. (Helyeslés balfelől.) Fogunk foglalkozni, sajnos, épen abban az irányban, a mely irányban ez nem áll a magyar állam érdekében. (Mozgás a középen. Zaj.) Ily körülmények között, a mint mondottam, nem vehetem tudomásul a választ. Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a miniszterelnök urnak b. Bánffy Dezső képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Sándor Pál : Magyar bank fuccs ! (Felkiáltások a bahldalon : Éljen a magyar bank !) Elnök: A ház többsége a választ tudomásul veszi. Ki következik 1 Hencz Károly jegyző: Ártim Mihály! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ártim Mihály : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Egész Sáros vármegye élénk visszaemlékezéssel van azon nagy tüzkatasztrófára, mely a két községet: Alsó- és Felső-Vizköz községeket érte . Szerény tehetségemhez képest nemcsak iparkodtam a szegény népnek pillanatnyi segítséget nyújtani és egyszersmind elkövettem mindent, hogy a nép nyomorának enyhítésére minél hathatósabb segélyt eszközöljek Id. Ezen igyekezetemet siker is koronázta; mindenütt könyörületes szivekre találtam és szép összegek gyűltek be. Ezen összegeket egy háromtagú bizottság kezelte. (Zaj. Halljuk.! Halljuk !), a melynek élén a járás főszolgabirája állott. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ártim Mihály: A pénzkezelésbe nekem betekintést nem engedtek; én csak azt tudom, hogy az alispáni utón beérkezett adományokról az illető főszolgabíró leszámolt az alispánnak négyszemközt, minden nyilvánosság kizárásával, mirtha ez csak az ő privát könyöradományuk lett volna. Másodszor pozitive tudom, hogy habár én egész Sáros vármegyében e czélra legtöbbet adományoztam, mindazonáltal, a kiről e trifolium csak sejtette azt, hogy velem csak ez vagy amaz szóba is állt, annak nem adott semmit. T. ház ! Nem hivalkodásból, de annak szerény jelzése végett bátorkodom ezt itt kiemelni, hogy én e privátadományokat nem osztottam ki személyesen, hanem nekik adtam át kiosztás végett és pedig azért, hogy a hatóság iránti tiszteletemet, becsülésemet és bizalmamat a szegény nép előtt dokumentáljam. S ezt szükségesnek tartottam, mert épen a járás e főszolgabirája bevádolta a vármegyénél az elődjét, hogy a kezelése alatt állott pénztárban két forintnyi hiányt fedezett fel és ezt szét is kürtölte a járásban. De nem kevésbbé ásta alá a hatósági tekintélyt az által: . . (Mozgás és zaj) Elnök : Csendet kérek ! Ártim Mihály : . . . hogy maga is jegyzőkönyvhamisitás vádja alá került s kénytelen volt az illetéktelenül felvett harmincz forintot visszafizetni, a melyhez, hogy a jegyzőkönyv szavaival éljek, ugy jutott, hogy részbeni hazudozásaival felettes hatóságát tévútra vezette. T. ház ! Mindenki sajnálta azt az embert, mert télviz idején szabadságolták, mintha csak fürdőre akarták volna küldeni, és nekiment az árvíznek, de azért az árvíz sem mosta le az ő hibáit, mert a vármegyei alispán jelenlétében nekem adott Ígérete daczára nem javul, nem okul. Az a szegény nép hozzám járt mint egy búcsúra és előadta, hogy a tüzkárosult gazdák mit sem kapnak, hanem csak a galicziai uradalmi kocsisok, a kik semmiféle kárt nem szenvedtek, kapják a pénzt. Bár magam sem veszem ezen állítást azon értelemben, hogy egy tüzkárosult gazda nem kapott volna semmit. De tekintettel arra, hogy a köztisztességnek primitívebb posztulátuma : hogy idegen pénzekről elszámoljunk, tekintettel arra, hogy a hatóság tekintélye is megkívánja ezt, tekinttel arra, hogy én ezt a dolgot a t. ház előtt most másodszor is szóvá teszem és a vármegye főispánjának figyelmét is erre felhívtam s nincs hatalom erő, hogy a főszolgabírót e számadásra hangolja, a mennyiben nemcsak polgári, de egyházi téren a liberalizmusban úszó ' emberek egyik kiváltsága, hogy hivatalos pénzek-