Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

358 244. országos ülés 1907 a T. képviselőház ! Beszédem folyamán Markos Gyula t. képviselő ur egy versét voltam bátor felolvasni. Erre a felolvasásra a t. képviselő ur azt felelte, hogy én konspirálok a horvátokkal. Én ezt a vádat a maga egész terjedelmében visszautasítom. Ha egyáltalában van panasz a horvátokra, ne az én szememre méltóztassék vetni, hanem a többség szemére vessék, mert a horvát képviselőkkel nem én barátkoztam annak idején, nem én kötöttem velük paktumot, és nem én oszlattam fel az ő tartománygyülésüket, hogy a nemzeti párt kisebbségre jusson, hanem a többség tette ezt; ha pedig a horvát képviselő urak egyikével másikával egyáltalában érintkezem, ezt tessék elintézni talán az elnök úrral, vagy a miniszterelnök úrral, mert hiszen ők is érintkeznek velük, hisz a mi nekik szabad, nekem is szabad. (Igaz!) És azt hiszem, a t. horvát képviselő uraknak lehet akármilyen álláspontjuk és lehet a mienkkel ellentétes, a mint hogy ma az, de a dolgot sem most, sem a jövőben nem akarjuk, és nem állami érdek, odáig vinni, hogy velük egyáltalában nem érintkezünk, mert ha darabontokkal szemben kell igy cselekedni, akkor ők darabontok nem voltak, de sokkal inkább darabontok voltak egyesek azok közül, a kiket most többségre akarnak vinni Horvátországban. Sándor Pál: A darabontokkal is érintkeztek ! Lengyei Zoltán : A másik irányban azt panaszolja a képviselő ur, hogy Ízléstelen és hiéna munkának tartja, hogy az ő versét felolvastam. Meg kell jegyeznem, hogy én azt az irást nem ugy olvastam fel, mint verset, mert versnek nem tarthattam, hanem ugy olvastam fel, mint egyik régi irást, és mint annak az időnek hiteles dokumentumát. (Derültség.) A t. képviselő ur maga csinálta, nem haragudhatik rám, hogy költeményét elolvastam. Bozóky Árpád : Keklámot csinált! Lengye! Zoltán : Népszerűsítettem és tovább terjesztettem. Ha ő saját versét Ízléstelenségnek nevezi, ebben a tekintetben vele szivesen egyetértek és azt hiszem, ebben a nézetében az egész ház daczára a köztünk levő nagy nézetkülönbségeknek osztozik és vele egyetért. Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző : Magdics Péter ! Magdics Péter (horvátul beszél). Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni. (Elénk helyeslés.) Magdics Péter (folytatja beszédét). Elnök : T. ház ! A tárgyalásra szánt idő letelvén, a tárgyalást most nem folytatjuk. Az ülés elején méltóztatott a ház elhatározni, hogy félkettőkor áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt azonban azokra áttérnénk, először is Ugron Gábor képviselő urnak az ülések idejének meghosszabbítása iránt beadott indítványa felett fog a képviselőház szavazni. Kérem az indítványt felolvasni. Hencz Károly jegyző' (olvassa). n

,zember 14-én, szombaton. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Ugron Gábor képviselő ur indítványát elfogadni, igen vagy nem % (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház tehát Ugron Gábor indítványát elfogadta. Bátor vagyok most javaslatot tenni a t. háznak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, 1907. évi deczember hó 16-án d. e. 10 órakor tartsa. (Helyeslés.) Ezen ülés napirendje legyen : először az elnöki előterjesztések, s irományok bemutatása, másodszor a mai ülés napirendjére kitűzött törvényjavaslatok tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak ezen napirendi indítványomhoz hozzájárulni % (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Most pedig áttérünk az interpellácziókra. Ki következik 1 Hencz Károly jegyző: Artim Mihály! Elnök: Bocsánatot kérek, ugy állapodtunk meg, hogy először is a miniszterelnök ur fog válaszolni b. Bánffy Dezső képviselő ur interpellácziójára. Tehát a miniszterelnök urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! Br. Bánffy Dezső képviselő ur interpellácziót intézett hozzám, a melynek lényege — jóllehet a képviselő ur öt pontba foglalta interpelláczióját — abból áll, hogy az a kötelezettség, a melyet a kormány az osztrák kormánynyal szemben vállalt, hogy t. i. a bankszabadalom megszűnése esetében a pénzértékek kiegyenlitése iránt oly megegyezést fog kötni, mely a forgalom szabadságát biztosítja : nem hat-e gátlólag arra, hogy 1910-ben az önálló bankot felállíthassuk és hogy nem olyan kötelezettség-e ez, a mely előfeltételt képez, hogy csak az osztrák kormány hozzájárulásával élhetnénk az önálló bank felállításának jogával ? (Halljuk! Halljuk! baljelől.) T. képviselőház! Akkor, midőn Ausztriával a gazdasági megegyezést létesítettük, szükségesnek tartottuk, vagy legalább is czélszerűnek ismertük azt, hogy arra az esetre, ha a bankközösség megszűnik és akár a pénzrendszer megváltozása, akár a pénz értékében nyilvánuló különbség a forgalmi viszonyokra visszahat: erre az esetre egy bizonyos megegyezést létesítsünk. Ha két állam között közös vagy kölcsönös pénzügyi leszámolás van, a dolog természetéből következik, hogy nem lehet közömbös az, minő a pénznek értéke ; mert hiába létesítek én megegyezést egyforma adótételekre, kiviteli jutalmakra, bonifikácziókra, só- és dohányárakra, ha a pénzértékek különbsége hatályon kivül helyezi az egyformaságot. Ez indított arra, hogy Ausztriával is bizonyos megegyezést létesítsünk. Először is a megegyezés