Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

244. országos ülés 1907 deczember lk-én, szombaton. 357 zados káros politikát csinálja, a mely Magyarország zsírját átengedi vitetni Ausztriába és hozzuk többségbe a függetlenségi pártot, a mely ezt az aránytalanságot meg fogja szüntetni, megcsinálja a határzárt Ausztria felé és olyan politikusokat fog a nemzet vezetésére állítani, a kik nem engedik Magyarországot továbbra is kiraboltatni! És mi történt? Olyan dolgokba ment bele ez a kabinet, — a mely kabinet nemcsak függetlenségi, hanem egyúttal szabadelvűpárti is, mert hiszen a kik megmaradtak a szabadelvű pártból mind itt ülnek a kormány mögött, a mely kabinet tehát az egész nemzet képviseletét tartalmazza és foglalja össze — olyanokba ment bele ez a kormány, a mit soha semmiféle szabadelvűpárti kormány meg nem engedett volna. Mert hiszen t. képviselőház, az egyszerű kvótajavaslattal szemben ós az egyszerű létszámtörvénynyel szemben is obstrukcziót csináltunk mi ebben a házban ; és akkor mit csinálna a függetlenségi párt ezzel a kvótaemeléssel és ezzel a kiegyezéssel szemben, ha most ellenzék volna? Hogy mit csinálna, azt tudom bizonyosan, de akármit csinálna, nem tartozik rám, az ő dolga. Az én dolgom és az én kötelességem, hogy megmaradván azon elvi állásponton, a melyen a függetlenségi párt 40 éven át állott, ezen politika ellen, az országnak ezen kirablása ellen, azon rabszolgaadó ellen, a melyet ez a javaslat tartalmaz, teljes erővel tiltakozzam. S ezen tiltakozásomnak kifejezésekor engedje meg a függetlenségi párt, hogy a régi hagyományok alapján benyújtsam azt a határozati javaslatot, a melyet a kvóta ellen 1899 deczember 4-én Kossuth Ferencz nagy taps és éljenzés között nyújtott be a függetlenségi párt nevében. (Halljuk ! Halljuk!) Ez a határozati javaslat a kvótaemelés ellen szól. Ha akkor lehetett kitűnő ez a határozati javaslat, akkor ma még kitűnőbb, mert azóta a kvótát még egyszer már emelték és ha akkor a függetlenségi pártnak ez volt az állásjjontja, még inkább az kell, hogy ez legyen ma. Ezért ajánlom elfogadásra a határozati javaslatot a függetlenségi pártnak és a többségnek. A javaslat igy szól (olvassa) : »Elsősorban: tekintve, hogy a közösügyes költségek létezése össze nem egyeztethető a magyar állameszmével és hogy ennélfogva a közös költségekhez való hozzájárulásnak bármilyen aránya beleütközik az ország természetes és eltörölhetetlen jogába, mely jogot a független állami lét teljes épsége képezi; tekintve továbbá, hog)

r e természetes jog bármilyen ellentmondó törvények daczára mindig létezik és létezése meg nem semmisíthető semmi törvény, semmi alku által: mondja ki a ház, hogy a közösügyes költségeket nem tartja összeegyeztethetőnek az önálló magyar államiság létezésével és hogy e költségekhez ezentúl hozzájárulni semmi arányban nem szándékozik, de utasítja a kormányt, hogy a pragmatika szankcióból eredő kölcsönös védelmi kötelezettség teljesítését biztosító és teljesen önálló rendelkezésekre vonatkozólag nyújtson be haladéktalanul törvényjavaslatot ; és másodsorban : a mennyiben ezen hazafias kötelességének azonnali teljesítésében a fennálló törvények a kormányt hátráltatnák, addig is, mig e törvények eltörlésére a szükséges lépések megtehetők lennének, a képviselőház elhatározza, hogy az eddig fizetett kvótát semmiesetre sem emeli». Kérem határozati javaslatom elfogadását. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Markos Gyula képviselő ur személyes megtámadtatásra kivan válaszolni. Markos Gyula: T. ház ! Meglehetősen régi, meglehetősen rossz versemet olvasta fel t. barátom. Az ő nagy Ízlésére bizom annak a megítélését, hogy a sirok felhányása nem hiénaszokás-e. Magam csuj)án azt akarom megemlíteni, hogy tulajdonképen ez a dolog a leszerelésről szól. a melyet én a mai napig is elitélek. Ha azért adresszálta hozzám beszédét, hogy mi most leszerelek volnánk, akkor tudja meg, hogy mi nem szerelünk le, hanem dolgozunk tovább. Mi nem konsjairálunk a haza ellenségeivel, mint a hogy azt tették azok, kik Supilóval közös programmokat állapítottak meg. Arról sem szólok, hogy a nemzeti küzdelem idejében, mikor az osztrák támadások felrázták az egész országot és az egész nemzetet, minden pártárnyalat egy közös czélra törekedett : a megértésre. A függetlenségi párt minden árnyalata egy közös czélra törvén, nem kisebb legények, mint Bartha Miklós és Ugron Gábor valamennyien egy közös pártba mentek és a mennyiben igazságtalanok voltak egymás iránt, mea culpát mondottak, sőt a hirlapokban nyilvánosan bocsánatot is kértek. Nagyin szépen köszönöm Lengyel Zoltán barátomnak, hogy

7 nekem ityen szép és ünnepélyes alkalmat adott arra, hogy magam is elmondhassam a mea culpát arra nézve, a miben hibáztam. És végül bocsánatot kérek Lengyel Zoltán t. barátomtól, mert tudom, hogy ő azért haragudott meg, hogy felszólitottam: szálljon le a harmadik emeletről. Bocsánatot kérek, mert tévedtem. Ő nem is a harmadik emeleten van hanem a saját kéjizeleteinek Csimborasszóján. (Derültség.) Visszavonom, a mit mondtam, csak maradjon a képviselő ur továbbra is ott. (Lengyel Zoltán szólásra feláll.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. A képviselő ur szólhat majd azután. (Élénk derültség.) (Szünet után.) Elnök :. Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tárgyalást. Lengyel Zoltán : T. ház! Elnök: Mi czimen kíván szólni a t. képviselő ur % Lengyel Zoltán : Személyes megtámadtatás czimén.